Loch Ness sötét mélységeiben akadt rá a Boaty McBoatface mélyvízi kutatóeszköz arra a nyomásálló tokba zárt kamerára, amelyet ötvenöt éve eresztettek a mélybe abból a célból, hogy felderítse a skóciai tó állítólagos titokzatos lakóját, Nessie-t, vagyis a legendás Loch Ness-i szörnyet - írja az Ilf Science tudományos hírportál.
Loch Ness legendája a huszadik században kelt új életre
Sok-sok évszázadra nyúlik vissza az a legenda, mely szerint az Inverness városától 16 kilométerre délnyugatra fekvő tó, a komor hangulatú Loch Ness mélyén egy különleges „nem evilági” szörny lakozik.
Loch Ness Skócia második legnagyobb tava, amely 40 kilométer hosszan kanyarog a hegyek között, a maximális mélysége pedig eléri a 230 métert.
A fjordszerű tó állítólagos szörnyéről szóló első feljegyzés Szent Columba ír szerzetes életrajzi krónikájából ismert, a VII. századból. E mesés elemeket sem nélkülöző beszámoló szerint i. sz. 565-ben egy óriási szörnyeteg támadt rá a tóba ömlő Ness folyó torkolatánál úszkáló emberre, de engedelmeskedett a szent parancsának, hogy „menjen vissza”, amikor megpróbált megtámadni egy másik fürdőzőt is.
Noha az ikonikus szörny, Nessie neve Szent Columba tudósítása után mélyen beépült a skót felföld mondavilágába, de igazán csak a huszadik század első felében vált közismertté, miután 1934. április 19-én dr. Robert Kenneth Wilson sebész-orvos elkészítette az első fényképfelvételt a skóciai tó híres-hírhedt állítólagos szörnyéről. Nem sokkal ezt megelőzően George Spicer és felesége számoltak be egy furcsa, kígyószerű lényről, ami 1933. május 5-én az Urquhart-kastély romjainál sétálgató és a látványtól halálra rémült házaspár szeme láttára mászott ki a partra. A Spicer házaspárnál nem volt fényképezőgép, így a beszámolójukat nem tudták fényképfelvétellel is alátámasztani. A nem egészen egy évvel később készített fotón, Wilson világhíressé lett felvételén egy hattyúszerű nyakkal és kis fejjel rendelkező lény látható, ami a fejét a vízből magasan kiemelve úszik a tó felszínén.
A felvétel publikálása utáni években valóságos szörnyvadász-invázió bontakozott ki az addig nem különösebben ismert Loch Ness partvidékén, amit szó szerint elleptek a világ minden tájáról ide érkező kalandvágyó szörnyvadászok. A mesebeli lény, Nessie után mind a mai napig kutakodóknak az sem szegte kedvét, hogy Robert Kenneth Wilson felvételéről 1994-ben egy szakértői csoport megállapította; a doktor úr fotója közönséges hamisítvány.
Kitört a Nessie-láz: furcsa észlelések, különleges magyarázatok
A második világháború után, az 1950-es években ismét magasra csaptak a „Nessie-láz” hullámai, miután 1954-ben a Rival III halászhajó személyzete arról számolt be, hogy a halrajok mozgását figyelő radarjuk
150 méteres mélységben egy nagy méretű, ismeretlen eredetű és gyorsan mozgó objektumot detektált.
A halászhajó személyzete elmondta, hogy a halradar képernyőjén kirajzolódó kontúr egy méretes élőlény radarképének tűnt. A világháború után elterjedt radartechnológiát azonban nemcsak a halászok, hanem más, tudományos célú expedíciók is felhasználták a tó mélységeinek felderítéséhez, ám ők már korántsem voltak olyan szerencsések, mint a Rival III halászai, magyarán mondva nem találtak semmit sem.
Az újabb szenzációra azonban ennek ellenére sem kellett túl sokat várni, mert 1960-ban egy brit mérnök, a tó partján sétálgató Tim Dinsdale figyelt fel valami különösre: ugyanis a tó tükörsima felszíne a parttól távolabb hirtelen hullámzani kezdett. A mérnök a nála lévő filmfelvevő kamerával meg is örökítette a furcsa jelenséget, ami – mondani sem kell – óriási publicitást kapott. Dinsdale filmkockáin egy hosszabb és a víz felszínéből éppen hogy csak kiemelkedő tárgy látható, ami lassan mozogva hullámsodrot vet maga körül.
A felvételeket szakértők is megvizsgálták.
Abban konszenzus volt a szakemberek között, hogy Dinsdale felvételei nem manipuláltak, de a tárgy mibenlétével kapcsolatban már korántsem alakult ki egységes álláspont.
Voltak, akik szerint egy elhaladó motorcsónak kelthette a hullámokat, más szakértők viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a képkockákon kirajzolódó mozgás nem olyan, mint amilyet egy vízi jármű okoz. Az ezt követő években is rendszeresen felröppentek a szörnyről szóló különféle híradások. Ezek közül talán az az 1960-ban készített felvételeknél sokkal jobb minőségű videó váltotta ki a legnagyobb visszhangot, amit egy amatőr szörnykutató, Gordon Holmes készített 2007-ben.
Holmes képkockáin egy gyorsan mozgó sötét árny látható, ami a Nessie-hívők szerint a leghitelesebb bizonyíték a tó mélyén lakozó ismeretlen lényre. A zoológus szakértők azonban már kevésbé voltak lelkesek, mivel értékelésük szerint Holmes felvétele nem elégséges bizonyíték egy valóban ismeretlen lény létezésére.
Fél évszázadot vészelt át a szörnycsapda a rendkívüli mélységben
Számos tudományos célú vizsgálat is történt annak tisztázására, hogy valóban létezhet-e valamilyen prehistorikus élőlény, esetleg egy hatalmas hal a Loch Ness nehezen felderíthető mélyéségeiben. 1970-ben Roy Mackal professzor, a Loch Ness-i Kutató Iroda és a Chicagói Egyetem munkatársa részt vett egy ilyen szörnyvadászatban, és kameracsapdákat helyezett a víz alá a feltételezett óriás észlelése céljából.
Idén, vagyis ötvenöt évvel később megtalálták Mackal professzor kameráját 180 méterrel a vízfelszín alatt,
ami figyelemre méltó módon még több mint fél évszázad elteltével is sértetlennek bizonyult. „Ez zseniális kameracsapda volt, amely egy óraszerkezetű Instamatic kamerából állt, beépített vakuval, és ami négy kép elkészítését tette lehetővé a kioldó működésbe lépésekor” – nyilatkozta Adrian Shine, aki a projekt felállításában és a visszaszerzett kamera azonosításában működött közre.
„Figyelemre méltó, hogy a vízhatlan kameraház az elmúlt 55 évben szárazon tartotta a fényképezőgépet, körülbelül 180 méter mélyen a Loch Ness-ben” – fűzte hozzá Adrian Shine. Az elveszett kamerát véletlenül fedezték fel az Egyesült Királyság Nemzeti Oceanográfiai Központjának idei Loch Ness-i (NOC) tesztküldetése során. A Boaty McBoatface automata merülőeszköz úgy találta meg a kamerát, hogy belegabalyodott a szörnycsapda rögzítőkötésébe, ami beleakadt a merülőhajó propellerébe. „230 méteres mélységével a Loch Ness ideális helyszín robotikáink érzékelőinek és rendszereink tesztelésére, mielőtt az óceán mélyén bevetnénk őket, hogy megválaszolhassanak nagy tudományos kérdéseket” – tette hozzá Sam Smith, az ALR műveleti mérnöke a NOC Marine Autonomous Robotics Systems részlegétől. „Bár ez nem az a lelet volt, mint amire eredetileg számítottunk, de azért örülünk, hogy a Nessie-vadászat történetének ezt a darabját megtaláltuk” – fűzte hozzá a vállalkozás műveleti mérnöke.
Nem derült ki, hogy mi aktiválhatta
Miután a fényképezőgépet a nagy mélységből kiemelve visszahozták a felszínre, előhívták a filmen lévő fényképeket. Noha Nessie-ről nem találtak portréképet,
ám az sem derült ki, hogy mi indíthatta el a kamerát, ami úgy volt beállítva, hogy egy nagy testű élőlény közelsége aktiválja,
így továbbra sem tekinthető lezártnak Loch Ness rejtélyének kérdése. Ettől függetlenül az, hogy a kameracsapda teljesítette a feladatát és 55 év elteltével is előhívhatóak voltak a felvételei, önmagában is nagyszerű teljesítménynek számít.
A kutatócsoport expedíciója, valamint a Nessie-történelem egyik fontos emlékének megtalálása egyaránt sikernek számít: a kettő, új fejlesztésű automata mélytengeri merülőeszköz a tesztek során eredményesen vizsgázott, így bevethetővé váltak a tengerek mélyének tanulmányozására. „A világóceán a Föld felszínének közel 70 százalékát borítja, de még mindig nagyon sok mindent nem tudunk róla és a benne lévő élőlényekről, valamint arról, hogy ezek milyen kölcsönhatásban van a légkörünkkel, és hogy az éghajlatváltozás milyen hatással lesz ezekre a kapcsolatokra” – tette hozzá Sam Smith. A kutatóeszközök annak feltérképezésében is komoly segítséget nyújtanak, hogy az emberi tevékenység, benne a halászat vagy a mélytengeri bányászat milyen hatást gyakorol a tengeri élőhelyekre és ökoszisztémákra. Az ötvenöt év múltán megtalált szörnyvadász kamerát és a filmet a drumnadrochiti Loch Ness Központnak adták át.
Az ötvenöt éve elveszett kameracsapdát:
- teljes épségben sikerült a felszínre emelni 180 méteres mélységből,
- a fél évszázados filmet sikerült előhívni,
- és megállapították, hogy valami aktiválta a csapdát, de azt nem sikerült azonosítani , hogy mi.
