4000 éves leprás csontvázak kerültek elő Chilében
Két, Észak-Chile területén feltárt emberi csontváz különleges nyomokat hordoz. A leletekben a lepra ritka kórokozójának, a Mycobacterium lepromatosis DNS-ének nyomait azonosították. A lelet korát négyezer évesre becsülik, vagyis a betegség már jóval az európai gyarmatosítás előtt jelen volt az amerikai kontinensen.
A felfedezés különösen fontos, mert eddig úgy vélték, a leprát az európai telepesek hozták magukkal. Most először bukkantak a betegségre utaló konkrét genetikai bizonyítékra egy olyan időszakból, amely megelőzi az európai kapcsolatokat.
Ritka baktérium és elszigetelt fejlődése
A leprát általában a Mycobacterium leprae okozza, de az észak-chilei csontvázakon nem ez, hanem annak ritkább, súlyosabb formát okozó rokona, a Mycobacterium lepromatosis volt jelen.
A két baktérium közös őse több mint 25 ezer évvel ezelőtt élhetett, ám külön evolúciós útra léptek.
A lepromatosis genetikai nyomai teljesen egyediek: olyan örökítőanyag-változatokat is tartalmaznak, amelyeket a ma élő baktériumtörzsekben nem találtak meg.
Ez a külön fejlődési vonal arra utal, hogy a kórokozó hosszú ideje jelen volt Amerikában, és egyes embercsoportoktól, környezeti hatásoktól elszigetelten fejlődött tovább.
A betegség, ami csontokban hagy nyomot
A lepra krónikus fertőző betegség, amely bőrelváltozásokat, idegi károsodást, valamint súlyosabb esetekben csonttorzulásokat is okoz. Ezeket a csontelváltozásokat már korábban is azonosították Európában, Ázsiában és Óceániában – több ezer éves leleteken. Most azonban először bukkantak hasonló elváltozásokra az amerikai kontinens gyarmatosítás előtti időszakából.
A chilei eset különlegessége, hogy a maradványokban a kórokozó genomja rendkívül jó állapotban fennmaradt – ez ritka az ilyen korú csontanyag esetében. Ez tette lehetővé, hogy a kutatók részletesen rekonstruálják a baktérium örökítőanyagát.
Ősi DNS: kulcs a betegség múltjához
A kutatók szerint az ősi DNS, vagyis a több ezer éves genetikai anyag elemzése forradalmasítja az emberi betegségek történeti kutatását. A mostani felfedezés bebizonyította, hogy az ilyen genomikai vizsgálatok segítségével teljesen új megvilágításba helyezhetjük a jól ismert betegségeket is.
A felfedezés egyúttal azt is jelzi, hogy a lepra amerikai története jóval összetettebb, mint eddig gondoltuk.
Több jel utal arra, hogy a kórokozó nem Európából, hanem helyben alakult ki, vagy már az emberi megtelepedés korai szakaszában jelen volt.
Hogyan került a lepra Amerikába?
A kutatók két fő lehetőséget vizsgálnak. Az egyik szerint a lepra kórokozója az amerikai kontinens első benépesítése idején érkezett, még évezredekkel a mai ismert civilizációk előtt. A másik lehetőség, hogy a baktérium valamilyen állati közegben – például vadon élő emlősökben – fejlődött ki, majd később fertőzött meg embereket.
A lepra ma is előfordul vadállatokban: például az armadillók és a brit vörös mókusok is hordozzák a betegséget okozó baktériumokat. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a lepra nem kizárólag emberről emberre terjedhet, hanem környezeti vagy állati közvetítéssel is.
Miért fontos ez a felfedezés?
A mostani kutatás egyszerre ad választ egy sor régóta nyitott kérdésre, és vet fel újakat is. Egyértelműen kiderült, hogy a lepra már a gyarmatosítás előtt jelen volt Amerikában. Az is nyilvánvaló, hogy a betegség evolúciós története bonyolultabb és több, egymástól független fejlődési vonalat tartalmaz.
Az ismeretek bővülése nemcsak a múlt jobb megértését szolgálja, hanem hozzájárul a mai járványügyi védekezéshez is. A kórokozók pontos eredetének és terjedési útvonalainak feltárása elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékony megelőzési és ellenőrzési stratégiák szülessenek – nemcsak az emberek, hanem a vadon élő állatok védelme érdekében is.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
