Lepra: újraíródhat a szörnyű kór különös története

Négyezer éves csontvázakban azonosították a lepra egy ritka formájának genetikai nyomait Chilében. A felfedezés új megvilágításba helyezi a betegség eredetét, és megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a lepra csak az európai gyarmatosítással érkezett Amerikába.

A leprát nem az európai gyarmatosítók hurcolhatták be Dél-Amerikába Fotó: Open AI

4000 éves leprás csontvázak kerültek elő Chilében

Két, Észak-Chile területén feltárt emberi csontváz különleges nyomokat hordoz. A leletekben a lepra ritka kórokozójának, a Mycobacterium lepromatosis DNS-ének nyomait azonosították. A lelet korát négyezer évesre becsülik, vagyis a betegség már jóval az európai gyarmatosítás előtt jelen volt az amerikai kontinensen.

Mindeddig úgy vélték, hogy az európai hódítók hurcolták be a leprát Dél-Amerikába    Fotó: Wikimedia Commons

A felfedezés különösen fontos, mert eddig úgy vélték, a leprát az európai telepesek hozták magukkal. Most először bukkantak a betegségre utaló konkrét genetikai bizonyítékra egy olyan időszakból, amely megelőzi az európai kapcsolatokat.

Ritka baktérium és elszigetelt fejlődése

A leprát általában a Mycobacterium leprae okozza, de az észak-chilei csontvázakon nem ez, hanem annak ritkább, súlyosabb formát okozó rokona, a Mycobacterium lepromatosis volt jelen. 

A két baktérium közös őse több mint 25 ezer évvel ezelőtt élhetett, ám külön evolúciós útra léptek. 

A lepromatosis genetikai nyomai teljesen egyediek: olyan örökítőanyag-változatokat is tartalmaznak, amelyeket a ma élő baktériumtörzsekben nem találtak meg.

A Mycobacterium leprae mikroszkópos képe   Fotó: Wikimedia Commons

Ez a külön fejlődési vonal arra utal, hogy a kórokozó hosszú ideje jelen volt Amerikában, és egyes embercsoportoktól, környezeti hatásoktól elszigetelten fejlődött tovább.

A betegség, ami csontokban hagy nyomot

A lepra krónikus fertőző betegség, amely bőrelváltozásokat, idegi károsodást, valamint súlyosabb esetekben csonttorzulásokat is okoz. Ezeket a csontelváltozásokat már korábban is azonosították Európában, Ázsiában és Óceániában – több ezer éves leleteken. Most azonban először bukkantak hasonló elváltozásokra az amerikai kontinens gyarmatosítás előtti időszakából.

Egy leprás fertőzött. A betegség előrehaladott stádiumban eltorzítja az arcot és a végtagokat   Fotó: Wikimedia Commons

A chilei eset különlegessége, hogy a maradványokban a kórokozó genomja rendkívül jó állapotban fennmaradt – ez ritka az ilyen korú csontanyag esetében. Ez tette lehetővé, hogy a kutatók részletesen rekonstruálják a baktérium örökítőanyagát.

Ősi DNS: kulcs a betegség múltjához

A kutatók szerint az ősi DNS, vagyis a több ezer éves genetikai anyag elemzése forradalmasítja az emberi betegségek történeti kutatását. A mostani felfedezés bebizonyította, hogy az ilyen genomikai vizsgálatok segítségével teljesen új megvilágításba helyezhetjük a jól ismert betegségeket is.

A felfedezés egyúttal azt is jelzi, hogy a lepra amerikai története jóval összetettebb, mint eddig gondoltuk. 

Több jel utal arra, hogy a kórokozó nem Európából, hanem helyben alakult ki, vagy már az emberi megtelepedés korai szakaszában jelen volt.

Hogyan került a lepra Amerikába?

A kutatók két fő lehetőséget vizsgálnak. Az egyik szerint a lepra kórokozója az amerikai kontinens első benépesítése idején érkezett, még évezredekkel a mai ismert civilizációk előtt. A másik lehetőség, hogy a baktérium valamilyen állati közegben – például vadon élő emlősökben – fejlődött ki, majd később fertőzött meg embereket.

A lepra mai elterjedtségét ábrázoló térkép    Fotó: Wikimedia Commons

A lepra ma is előfordul vadállatokban: például az armadillók és a brit vörös mókusok is hordozzák a betegséget okozó baktériumokat. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a lepra nem kizárólag emberről emberre terjedhet, hanem környezeti vagy állati közvetítéssel is.

Miért fontos ez a felfedezés?

A mostani kutatás egyszerre ad választ egy sor régóta nyitott kérdésre, és vet fel újakat is. Egyértelműen kiderült, hogy a lepra már a gyarmatosítás előtt jelen volt Amerikában. Az is nyilvánvaló, hogy a betegség evolúciós története bonyolultabb és több, egymástól független fejlődési vonalat tartalmaz.

Leprások egy XIV. századi kódex miniatúráján   Fotó: Wikimedia Commons

Az ismeretek bővülése nemcsak a múlt jobb megértését szolgálja, hanem hozzájárul a mai járványügyi védekezéshez is. A kórokozók pontos eredetének és terjedési útvonalainak feltárása elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékony megelőzési és ellenőrzési stratégiák szülessenek – nemcsak az emberek, hanem a vadon élő állatok védelme érdekében is.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.