Váratlan lelet a litván fővárosban
2001 tavaszán a litván főváros, Vilnius egyik külvárosi részében telefonkábel fektetése közben munkások egy száz négyzetméteres gödörre bukkantak, tele emberi csontokkal. A terület egykori szovjet katonai bázis közelében feküdt,
ezért elsőként arra gondoltak, hogy a maradványok az 1940-es évek kommunista tisztogatásainak vagy a nácik zsidóüldözésének áldozatai lehetnek.
Vilniust 1940 augusztusában szállta meg a Szovjetunió, majd 1941-ben a németek offenzívája következett. Akkoriban a városnak 200 000 lakosa volt, közülük 55 000 zsidó. A nácik sorozatban hoztak korlátozó rendeleteket a zsidók ellen, majd az Einsatzgruppe halálosztagai megkezdték a kivégzéseket. Néhány nap alatt 5000 embert gyilkoltak meg a közeli Ponary erdőben, további 3500-at pedig Vilnius utcáin – nem messze a most feltárt tömegsírtól.
A gombok, amelyek átírták a történelmet
A valódi meglepetés azonban csak ezután következett: a megtalált egyenruhák és cipők gombjai alapján kiderült, hogy a halottak nem a 20. századból származnak.
A vizsgálatok szerint a maradványok Napóleon 1812-es, Oroszország elleni hadjáratának katonáié.
A francia „Grande Armée” mintegy 3269 katonája veszhetett oda a litván területen a visszavonulás során. „Ez egy kivételes felfedezés. Egyedülálló lehetőség, hogy bepillantsunk a történelembe” – mondta Olivier Dutour antropológus, az ásatás vezetője.
Az 1812-es hadjárat Napóleon legnagyobb katonai vállalkozása volt. Előző évtizedének káprázatos győzelmei – Austerlitz, Jéna, Friedland – után egész Európát uralta. Az Atlanti-óceántól egészen a Niemen folyóig terjedt a birodalma. Ezen túl azonban Oroszország végtelen vidékei várták. A hadjáratra 615 000 katonát vezényelt, akiknek a Niemenen való átkelése nyolc napig tartott.
Európa serege egy zászló alatt
A Napóleon-féle sereg nem csak franciákból állt. Volt köztük olasz, lengyel, portugál, bajor, dán, holland, német, svájci, nápolyi és horvát katona is – húsz nemzet fiai harcoltak együtt. „Ez nem csak francia hadsereg volt, hanem európai is. Egyedülálló bepillantást enged a 19. század eleji munkásosztály életébe” – mondta Dutour. A maradványok azt is elárulják, hogyan éltek, mit ettek, milyen betegségekkel küzdöttek ezek az emberek.
Egy észak-lengyelországi Plonskból származó levél, amelyet 2023-ban tett közzé az ABC, különös bepillantást nyújt egy katona életébe. „Papa, nemsokára találkozunk a kávéházban, örülni fogsz a győzelmeimnek. Be fogunk vonulni Oroszországba” – írta. A levél írója valószínűleg soha nem tért haza. Az út, amelyen elindult, éhezést, betegséget, fagyhalált és reménytelenséget tartogatott számára.
Miért haltak meg valójában?
A tömegsír pontos okára csak 2015-ben derült fény. A floridai egyetem kutatói – Serena Pelier és Samantha Holder – izotópos elemzéseket végeztek a csontokon. Pelier kimutatta, hogy egyik katona sem litván származású volt, sokan Közép- vagy Nyugat-Európából, esetleg az Ibériai-félszigetről jöttek. Holder kutatása szerint a katonák alig ettek: étrendjük főként növényekből és kölesből állt, és a nitrogénszintjük extrém magas volt, ami a súlyos éhezés jele.
A hadsereg szeptember 14-én érte el Moszkvát. Napóleon így kiáltott: „Végre itt van! Épp ideje volt!” De a város lakói elmenekültek, a maradék 15 000 fő zömében szabadon engedett bűnöző volt. A város nagy részét felgyújtották. A cár nem jelentkezett béketárgyalásra. November 6-án a hőmérséklet mínusz 22 fokra esett. A visszavonulás megkezdődött.
A fagy és az orosz csapdák
A katonák vékony kabátokban indultak vissza.
Az orosz parasztok pálinkát kínáltak nekik, majd elvágták a torkukat, amikor elaludtak.
Egy angol megfigyelő leírása szerint hatvan meztelen, haldokló embert bottal vertek agyon. A fagyos éjszakák túlélése érdekében a katonák kibelezték a döglött lovakat, és a belsejükben bújtak meg, mások vért ittak, és elhunyt társaik csizmáját vették el.
A malojaroszlavi csatát követően még 96 000 fő élt. Kilenc nappal később már csak 50 000 jutott el Szmolenszkbe. A hőmérséklet mínusz 30 fokra zuhant. A muskéták a kezekhez fagytak. Robert Wilson brit tábornok szerint „több ezer halott, meztelen, haldokló emberek, kannibalizmus, és tízezer ló csontváza” jellemezte a kivonulást. Egy másik tiszt arról írt, hogy sokan feladták és önként feküdtek le a hóba, hogy megfagyjanak.
Bonaparte elhagyta a seregét
Smorgonnál Napóleon magára hagyta hadseregét, hogy mielőbb visszatérjen Párizsba. A 600 000 főből, akik 1812 nyarán átkeltek a Niemen folyón, alig néhány tízezren tértek vissza. Kevesebb mint húsz százalékuk élte túl.
A vilniusi egyetem szerint a most feltárt maradványok túlnyomórészt férfiaké voltak, néhány nagyon fiatal nőtől eltekintve. A gödröt valószínűleg maguk a katonák ásták, hogy megerősítsék Vilniust – azt hitték, biztonságban lesznek. Ma ez a legnagyobb ismert napóleoni tömegsír Európában. Egy néma, de súlyos emlékeztető a történelem egyik legnagyobb katonai tragédiájára.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
