Váratlan lelet a litván fővárosban
2001 tavaszán a litván főváros, Vilnius egyik külvárosi részében telefonkábel fektetése közben munkások egy száz négyzetméteres gödörre bukkantak, tele emberi csontokkal. A terület egykori szovjet katonai bázis közelében feküdt,
ezért elsőként arra gondoltak, hogy a maradványok az 1940-es évek kommunista tisztogatásainak vagy a nácik zsidóüldözésének áldozatai lehetnek.

Vilniust 1940 augusztusában szállta meg a Szovjetunió, majd 1941-ben a németek offenzívája következett. Akkoriban a városnak 200 ezer lakosa volt, közülük 55 ezer zsidó. A nácik sorozatban hoztak korlátozó rendeleteket a zsidók ellen, majd az Einsatzgruppe halálosztagai megkezdték a kivégzéseket. Néhány nap alatt ötezer embert gyilkoltak meg a közeli Ponary erdőben, további 3500-at pedig Vilnius utcáin – nem messze a most feltárt tömegsírtól.
A gombok, amelyek átírták a történelmet
A valódi meglepetés azonban csak ezután következett: a megtalált egyenruhák és cipők gombjai alapján kiderült, hogy a halottak nem a XX. századból származnak.
A vizsgálatok szerint a maradványok Napóleon 1812-es, Oroszország elleni hadjáratának katonáié.
A francia Grande Armée mintegy 3269 katonája veszhetett oda a litván területen a visszavonulás során. – Ez egy kivételes felfedezés. Egyedülálló lehetőség, hogy bepillantsunk a történelembe – mondta Olivier Dutour antropológus, az ásatás vezetője.

Az 1812-es hadjárat Napóleon legnagyobb katonai vállalkozása volt. Előző évtizedének káprázatos győzelmei – Austerlitz, Jéna, Friedland – után egész Európát uralta. Az Atlanti-óceántól egészen a Niemen folyóig terjedt a birodalma. Ezen túl azonban Oroszország végtelen vidékei várták. A hadjáratra 615 ezer katonát vezényelt, akiknek a Niemenen való átkelése nyolc napig tartott.
Európa serege egy zászló alatt
A Napóleon-féle sereg nem csak franciákból állt. Volt köztük olasz, lengyel, portugál, bajor, dán, holland, német, svájci, nápolyi és horvát katona is – húsz nemzet fiai harcoltak együtt. – Ez nemcsak francia hadsereg volt, hanem európai is. Egyedülálló bepillantást enged a XIX. század eleji munkásosztály életébe – mondta Dutour. A maradványok azt is elárulják, hogyan éltek, mit ettek, milyen betegségekkel küzdöttek ezek az emberek.