„A magyarok nyilaitól ments meg, uram, minket!” – magyar kalandozások a honfoglalás korában

Őseink zsákmányszerző hadjáratokat folytattak a IX. század közepétől a X. század végéig. A magyarok kalandozásaik során eljutottak egészen az Ibériai-félszigetig, keleten pedig a Bizánci Birodalomig.

Egy szerzetes borozik a kalandozó magyarokkal. Forrás: László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról.

A honfoglaló magyarok Forrás: László Gyula: 50 rajz a honfoglalókról

Amikor a magyarok megérkeztek, őt nem bántották. A magyar katonák közül ketten felkapaszkodtak a haranglábra is, de egyikük lezuhant  a mélybe és szörnyethalt. A magyarok ittak és boroztak: „A bort tele csöbrökben középre helyezték, ki-ki annyit ivott belőle, amennyi jólesett. Amikor a magyarok a bortól nekihevültek, isteneikhez kezdtek kiáltozni, és a klerikust meg Heribáldot arra kényszerítették, hogy ők is kiáltozzanak.”

A kalandozó magyarokkal Heribald szerzetes meg volt elégedve 

Amikor a magyarok elvonultak, a visszatérő szerzetesek kifaggatták Heribaldot, hogy milyennek találta a magyarokat. Azt mondta, nagyon tetszettek neki, vidámak voltak és étellel és itallal is bőven ellátták őt. 

Szent Viboráda mártírhalála Forrás: Wikipedia

Ugyanezen alkalommal nem mindenki volt ilyen szerencsés: Szent Viboráda apáca, aki megjósolta a magyarok eljövetelét, a kolostor mellett egy templomcellában rejtőzött el. Amikor a magyarok megtalálták a lakhelyét, megpróbálták felgyújtani, amikor ez nem sikerült, akkor a tetőt kibontva betörtek hozzá és három fejszeütéssel megölték.

Ekkehard örökítette meg mindezen eseményeket krónikájában és írta bele a szállóigévé vált mondatot: „A magyarok nyilaitól ments meg,  uram, minket.”

Sankt Gallen és a magyarok kapcsolata ezzel nem ért véget, ugyanis amikor Géza fejedelem térítőpapokat kért I. Ottó császártól, ő Sankt Gallen-i Brunót küldte hazánkba.

„Elrendelte, hogy a barátok közül az erősebbek fegyvert öltsenek, a cselédséget is felfegyverezte, és ő maga is páncélt öltött. Parancsára dárdákat készítettek, nemezből vértet fabrikáltak, parittyákat fontak, táblákból és rostákból pajzsféléket szerkesztettek, és lándzsákat, karókat edzettek a tűzben. Ezután kiválasztottak egy helyet a Sitter folyó mellett, azt jól megerősítették, hogy a magyarok elől oda menekülhessenek.” (Engilbert apát óvintézkedései a kalandozó magyarok támadásakor).

A kalandozások:

• a Kárpát-medence birtokbavétele után kezdődtek el,
• melynek során a kalandozó magyarok nyugaton egészen az Ibériai-félszigetig jutottak el,
• a 899-ben kezdődő magyar kalandozásoknak az augsburgi csata vetett véget.