A honfoglaló magyarok nem ettek lecsót
A fűszerek közül a menta, a medvehagyma és a tárkony állt a rendelkezésükre.
Az „áldos” nevezetű húsételt a feláldozott állat, jellemzően a ló húsából készítették el,
zöldségekkel és fűszerezve, szabadtűzön sütve. Roston, nyárson és kemencében készültek az ételeik. Szerették a töltött étkeket is, az úgynevezett burok fogásokat: például a csücsür nevű töltött tésztát, továbbá a hússal és zöldséggel töltött batyukat is.

A kenyerük kovásztalan volt. Nyílt tűzön sütötték és leginkább a lepényhez hasonlóan nézett ki. Köles- és árpakását is szívesen fogyasztottak, az édességüknek pedig az aszalt gyümölcs és a mézes tészta számított. Az egykor a rómaiak által telepített, de a honfoglalás idejére már elvadult szőlők termesztését folytatták, és népszerű volt körükben a borivás is.
Már kisegyermekként is a nyeregben ültek
A gyermekeket hároméves koruktól lóra ültették. A régészeti leletek feltárták a honfoglaláskori gyermekjátékokat is. A sírokban fennmaradt a birkák térdcsontjából készített kockajáték, de ezen kívül nagy valószínűséggel a képzeletük segített nekik abban, hogy amit a természetben találtak – fát, gallyakat vagy követ – azzal játszanak.

Kiszely István írta A magyar nép őstörténete című munkájában, hogy a honfoglaló magyarok átlagéletkora 34 év körüli lehetett. Ez a viszonylag alacsony életkorátlag a magas gyermekhalandóságnak, valamint a betegségeknek, járványoknak és a gyakori hadakozásoknak volt betudható.
A lányrablás már tiltott volt a honfoglalás idején
A család alapját a férj, a feleség és a gyermekek alkották. A honfoglaló magyaroknál a monogámia dívott; egy férfinak csak egy felesége lehetett. Amikor összeházasodtak, már csak színlelt lányrablást rendeztek a lányos háztól, az ősi hagyomány megtartása kedvéért.
A valódi lányrablás azonban az államalapítás idejére már tilalmazott tevékenységgé vált.
Bölcs Leó bizánci császár Taktika című művében így írt a magyarokról:
„Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják.”
Méltán lehetünk büszkék őseinkre, akik harcedzett népként építették fel azt a törzsi társadalmat, ami elfoglalta a Kárpát-medencét, amely ezer éve nyújt otthont nekünk.
Videó
A honfoglaló magyarok harcművészete
https://LOVAKON, NYERGEKBEN - A honfoglaló magyarok hadművészete




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!