Bőségben éltek honfoglaló őseink

Őseink nemcsak hogy harcedzett, bátor katonák voltak, hanem kiemelkedtek a közösség iránti elkötelezettségükkel és a család fontosságával is. Mindezek az értékek ma is részei nemzetünk identitásának.

A honfoglaló magyarok bejövetele Fotó: Wikimedia Commons/Feszty Árpád

Őseink bátor harcosok voltak, akik hátrafelé nyilaztak harc közben. Nagycsaládokban éltek és jurtákban laktak, félnomád életmódot folytattak, halásztak és vadásztak. Amikor a IX–X. század magyarjaira gondolunk, középtermetű, mokány, izzó szemű, fekete hajú és szemű férfiakat, szép nőket és körülöttük sok gyermeket képzelhetünk el. A honfoglaló magyarjaink életmódjáról elsősorban régészeti leletekből van tudomásunk. László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete című könyvében egész temetők vizsgálata alapján rekonstruálta a korabeli magyar társadalmat.

Honfoglaló magyar harcosok ruházatának rekonstrukciója  Forrás: László Gyula

Már Ibn Ruszta és Gardizi arab krónikások is úgy írták le a X. században a magyarokat, mint szép külsejű embereket, akiknek brokátból készült a ruhája, a fegyverzetük pedig ezüsttel kivert és gyönggyel berakott . 

Ibn Ruszta és Gardizi leírása a magyarokról

„Sátraik vannak és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal. […] Lakhelyeik […] két folyó között vannak. Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik.”

Az ősmagyarok nyáron jurtákban éltek, télen pedig félig földbe vájt kunyhókban. A jurtában egy egész nagycsalád lakott együtt.

Bőségben éltek az előkelő szabadok

Ami a társadalmat illeti, a nagycsaládok feletti szervezeti egység  a nemzetség volt, néhány száz fővel, afölött pedig a törzs állt. Egy-egy törzset néhány ezer fő alkotott. Az államforma törzsszövetség volt, két fejedelemmel, a kendével és a gyulával az élen. A magyarok szabadok voltak, szolgáik pedig a Kárpát-medencében élő, leigázott népek tagjai közül kerültek ki. 

Árpád vezér és a honfoglaló magyarok Munkácsy Mihály festményén   Forrás: Wikimedia Commons/Munkácsy Mihály

A szabadok közül a gazdagabbakat nevezték bőnek – innen ered a bőség szavunk. A szegényebbeket pedig ínnek –ebből származik az ínség kifejezésünk.

Árpád népe a Képes Krónikában. Forrás: Wikimedia Commons

A honfoglaló magyarok árpát, köles és búzát termesztettek, fő eledelük hús és tejtermékek voltak. Elsősorban lóhúst ettek, de marha és sertés is a terítékre kerülhetett. A lótejből készítették a kumiszt, emellett juh- és kecsketejet is ittak.

A honfoglaló magyarok nem ettek lecsót

A fűszerek közül a menta, a medvehagyma és a tárkony állt a rendelkezésükre. 

Az „áldos” nevezetű húsételt a feláldozott állat, jellemzően a ló húsából készítették el, 

zöldségekkel és fűszerezve, szabadtűzön sütve. Roston, nyárson és kemencében készültek az ételeik. Szerették a töltött étkeket is, az úgynevezett burok fogásokat: például a csücsür nevű töltött tésztát, továbbá a hússal és zöldséggel töltött batyukat is.

A szabad magyarok nezetségekbe és törzsekbe szerveződtek   Fotó: Picasa/Kurultaj

A kenyerük kovásztalan volt. Nyílt tűzön sütötték és leginkább a lepényhez hasonlóan nézett ki. Köles- és árpakását is szívesen fogyasztottak, az édességüknek pedig az aszalt gyümölcs és a mézes tészta számított. Az egykor a rómaiak által telepített, de a honfoglalás idejére már elvadult szőlők termesztését folytatták, és népszerű volt körükben a borivás is.

Már kisegyermekként is a nyeregben ültek

A gyermekeket hároméves koruktól lóra ültették. A régészeti leletek feltárták a honfoglaláskori gyermekjátékokat is. A sírokban fennmaradt a birkák térdcsontjából készített kockajáték, de ezen kívül nagy valószínűséggel a képzeletük segített nekik abban, hogy amit a természetben találtak – fát, gallyakat vagy követ – azzal játszanak.

László Gyula: Honfoglaló magyar család Forrás: Kupakői históriák

Kiszely István írta A magyar nép őstörténete című munkájában, hogy a honfoglaló magyarok átlagéletkora 34 év körüli lehetett. Ez a viszonylag alacsony életkorátlag a magas gyermekhalandóságnak, valamint a betegségeknek, járványoknak és a gyakori hadakozásoknak volt betudható. 

A lányrablás már tiltott volt a honfoglalás idején

A család alapját a férj, a feleség és a gyermekek alkották. A honfoglaló magyaroknál a monogámia dívott; egy férfinak csak egy felesége lehetett. Amikor összeházasodtak, már csak színlelt lányrablást rendeztek a lányos háztól, az ősi hagyomány megtartása kedvéért. 

A valódi lányrablás azonban az államalapítás idejére már tilalmazott tevékenységgé vált.

Bölcs Leó bizánci császár Taktika című művében így írt a magyarokról:

„Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják.”

Méltán lehetünk büszkék őseinkre, akik harcedzett népként építették fel azt a törzsi társadalmat, ami elfoglalta a Kárpát-medencét, amely ezer éve nyújt otthont nekünk.

Videó

A honfoglaló magyarok harcművészete

https://LOVAKON, NYERGEKBEN - A honfoglaló magyarok hadművészete