Bulcsú vezér valóban úgy itta a németek vérét, mint a bort?

Bulcsú, közismertebb nevén Vérbulcsú a harka méltóságot viselte az ősmagyarok idejében, a kalandozások korában. Bulcsú volt a kende és a gyula utána a harmadik legfontosabb vezető.

Bulcsú harka.

Bulcsú katonai tehetségével messze kiemelkedett a társai közül. Ezenkívül harkaként járatos volt az ősmagyarok szokásjogában is.

Bulcsú harka

Bulcsú a honfoglaló vezér, Tas unokája volt

Bulcsú Tas vezér – a hét vezér egyikének – unokája, Kál fia volt. Kál nevét ma többek között Köveskál nevű településünk őrzi. Bulcsú faluja pedig Bucs volt a hagyomány szerint.

A híres magyar hadvezért Vérbulcsúként is emlegették. 

Kézai Simon krónikájában azt írja e név eredetéről, hogy mivel Bulcsú nagyapját a németek megölték, bosszút esküdött, és e fogadalmát „vérszomjasan” végre is hajtotta. 

Kézai történetét talán túlzásnak érezhetjük, aminek annyi a valóságalapja, hogy Bulcsú erős, bátor és eredményes hadvezér volt.

Kézai Simon krónikája Bulcsúról

„A hetedik sereg vezérét pedig Vérbulcsúnak nevezték. Ez Zalában, a Balaton tava körűl szállott meg. Azért nevezték pedig Vérbulcsúnak, mert minthogy nagyatyját a krimhildi csatában a németek megölték, s ő ezt mint bizonyos tudta, bosszút akarván rajtok állani, sok németet nyárson süttetett, és a mint mondják olly kegyetlenséggel dühöngött ellenök, hogy némelyiknek vérét is úgy itta mint a bort.”

 

Bulcsú vezért megkeresztelik. Forrás: Wikimedia Commons

Bulcsú kiváló hadvezér és diplomata volt

924-től a hadjáratok egyik vezetője volt az édesapja mellett. Számos győztes csata fűződik a nevéhez, így többek között Madarász Henriket is térdre kényszerítette. Szállásterülete Somogy és Zala vármegyében volt. 

Bulcsú alacsony, keménykötésű, fekete szemű és hajú férfi lehetett, mint a honfoglaló vezéreink. 

Hadvezértársai közül eszével és kitűnő tárgyalóképességével is kitűnt.

Bulcsú felvette a keleti kereszténységet

Bulcsú Bizáncban megkeresztelkedett, Bíborbanszületett Konstantin császár lett a keresztapja. A magyar vezér hosszabb időt töltött a Bizánci Birodalomban, és komoly jártasságra tett szert a korabeli diplomáciában. A 948-as bizánci látogatásnak az volt az alapvető célja, hogy a magyarok és bizánciak békeszerződését meghosszabbítsák.

955-ben az Augsburg melletti Lech-mezején a kalandozó magyarok megsemmisítő vereséget szenvedtek I. Ottót német-római császártól. Itt lelte halálát Bulcsú vezér is.

Bulcsú a Képes Krónikában. Forrás: Wikimedia Commons

Vörös Konrád megtévesztette a magyarokat

Az augsburgi csatában a magyarok 25 ezer fővel, a németek nyolcezer fővel vettek részt. Ottó haditerve az volt a magyarok ellen, hogy a közelharcot erőltesse, így nem tudták alkalmazni a legendás hátrafelé nyilazó taktikájukat. (Ez azt jelentette, hogy úgy tettek, mintha megfutamodnának az ellenség elöl, eltávolodtak tőlük, majd visszafordultak, hátrafelé nyilaztak és győztek. ) A magyarok a csatát város ostromával indították, mindeközben Ottó seregét a Lech mezejére vezette. A magyaroknak át kellett oda vonulniuk, hogy folytassák az ütközetet, ám ez végzetes lett számukra. 

Vörös Konrád megtévesztette a magyarokat: oldalról, úgynevezett kerülő hadművelettel támadta meg a magyar sereget, ami komoly zavart okozott soraikban és ez vezetett a végső vereséghez. A csata öldöklő jellegét mi sem bizonyítja jobban, minthogy Konrád is elesett a csatában.

A csata után Lehel, Bulcsú és Súr vezéreket a németek kivégezték. E tragikus eseménnyel végleg leáldozott a kalandozások korának. De mint minden válsághelyzet, a vesztes augsburgi csata egyúttal megújulás lehetőségét is jelentette. Géza fejedelem e tragikus vereség hatására fordult a nyugati kereszténység felé, és látta meg helyesen, hogy a németekkel való béke és a szövetség a jövő útja.

Lél és Bulcsú halála. Forrás: Wikimedia Commons

Bulcsú vezér a kalandozások történetének kiemelkedő alakja maradt, mind kiváló hadvezetői képességei és diplomáciai, illetve jogi jártassága miatt. 

Lél és Bulcsú halála Kézai Simon krónikájában

„Lél és Bulcsú futásban keresve menekülést hajóba veszik magokat s a Dunán aláereszkednek, hogy Magyarországba meneküljenek. Kiket is Regensburgon átkeltökben fogságba vetvén a császárhoz küldenek, s a császár őket akasztófára itélvén Regensburgban bitófán végeztette ki. (...) a krónikás könyvekben is megvagyon, hogy vakmerőn szitkozódva sérelmesen szólottak a császárnak [Lél és Bulcsú], mondván, hogy ha őket megöletendi, nemzetéből többé egy fogoly sem élhet, hanem vagy örök rabságra vetik, vagy minden itélet nélkül megölik. Mi meg is történt.”

Anonymus: Lél és Bulcsú halála

„Konrád császár uralkodása alatt Zoltának, Magyarország vezérének néhai híres és dicsőséges vitézei: Lél, Bulcsú meg Botond uruktól küldetve Alemannia egyes részei­re törtek, és ott sok becses zsákmányt ejtettek. De végül a bajorok és alemannok gyalázatos csalárdsága miatt Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket.”

Bulcsú jelentősége:

1. kiváló hadvezér volt,

2. a kalandozások korában jó diplomataként kapcsolatot ápolt Bizánccal

3. és életét áldozta a kalandozó hadjáratokban.