A weben használatos @ jel valójában évezredekre visszanyúló sztori

Nincs új a nap alatt. Több ezer éves szimbólummal hozzuk létre új, virtuális identitásainkat, felhasználóneveinket.

Forrás: Vatikáni könyvtár

„Ennek gyökere az írógépekben keresendő, amelyek az Egyesült Államokban elsősorban a 19. században terjedtek el igazán” – mondja a BBC-nek Gerry Leonidas, a Readingi Egyetem tipográfiaprofesszora. Az Egyesült Államokban a postai rendelési katalógusok robbanásszerű elterjedésének köszönhető – magyarázza –, mivel ezek hatalmas mennyiségű adminisztratív feladatot hoztak, és végül gépírói osztályt létesítését igényelték.

„Az írógép lényegében egy módja annak, hogy minimalizáljuk az emberek rossz kézírásából adódó kockázatokat, valamint növeljük az irodai adminisztráció hatékonyságát és kiszámíthatóságát” – mondja Leonidas. Kezdetben annyira összetettek és drágák voltak, hogy egyes korai modelleken még egyesek és nullák sem voltak – helyettük az „O” és az „I” betűket kellett begépelni –, de az 1800-as évek végére a @ jel elég fontos lett ahhoz, hogy felkerüljön a billentyűzetre. És mivel az írógépek az üzleti és számviteli folyamatokhoz kapcsolódnak, a @ jel az írógépek minden generációján fennmaradt. Alábbi képünkön láthatóan a @ szimbólum egy billentyűn található az X és a ⅞ jellel az 1889-es Hammond írógép billentyűzetén.

Fotó: Shady Characters

Amikor a számítógépek megkapták a billentyűzetet, a @ jel automatikusan velük jött, pedig aki nem volt könyvelő, nemigen tudta mire használni. Ez változott meg Ray Tomlinsonnak, az Arpanet amerikai kormányzati projektnél dolgozó informatikusnak köszönhetően. Úgy gondolta, szükség van egy szimbólumra, ha az emberek üzenetet akarnak küldeni egymásnak. Miután megírta a kódot, a billentyűzetre nézve megpillantotta a kukacot. Kiemelte a @ jelet az üzleti zsargonból, beillesztette a cím közepébe, és így küldte el 1971-ben az első e-mailt.

Majomtól a kiskacsáig

Az internet uralkodóvá vált mindenütt, s a @ is vele tartott. De ahogy a szimbólum elterjedt az egész világon, különös dolog történt: új neveket kapott.

Manapság az olaszok a @ jelet „ chiocciola ”-nak, vagyis a hasonlóság okán csigának hívják. Héberül néha „strudel” a neve. Csehül „ zavináč ”, ami a hengerbe tekert, általában sós tölteléket körülvevő pácolt hering neve. Az oroszok „szobakának” is hívják, ami „kutyát” jelent, és tényleg, emlékeztet egy összegömbölyödött háziállatra is. (Ha valaki oroszul azt mondja, hogy „írj nekem a kutyusnál”, leginkább erre gondolhat.)

Az örmények „shniknek” շնիկ hívják, ami „kiskutyát” jelent. A kínai kifejezések közé tartozik a tajvani xiao laoshu, ami „kis egér”, a szárazföldön viszont 圈A (quān A) , vagyis „bekarikázott A”. A dánok a snabela-t (elefántormány) részesítik előnyben. A németek azt mondják, klammeraffe, ami farkával kapaszkodó majmot jelent.

Mi kukacot mondunk, de az olaszok a számukra ízletes chiocciolát (csiga) használják, a kazahok pedig a айқұ ла қ-t (holdfül). A finnek miuku-mauku-nak hívják, ami nyau-mau-t jelent, mintha egy macska hangját utánoznák. A lengyelek a németekhez hasonlóan a małpa, majom szót használják, a norvégok alfakrøll-nek hívják, ami alfa-csomó-t jelent.

A görög papakit mond, ami „kis kacsát” jelent, a boszniaiak ludo A-t лудо A-t („őrült A betű”) használnak, törökök pedig régebben a güzel A-t („gyönyörű A”) alkalmazták, bár mostanában áttérnek az angol „at”-re.

Angolul egyszerűen „at”, bár néha „commercial at”-ként is emlegetik, üzleti vonatkozásai okán.

Mert Tomlinson internetre alkalmazta ugyan a szimbólumot, de mások azért egyebekre is alkalmazzák. Spanyolországban és Portugáliában a @ jelre használt szó az „arroba”, ami az amforához kapcsolódik, és egyben súly és mértékegység is. Manapság azonban a @ jelet néha nemi szempontból semleges karakterként is használják spanyolul az „O” betű helyett, amit a szavak hímnemű alakjaira használnak, és az „A” helyett, amely a szavak nőnemű alakját jelöli. A „barátok” szó írásakor pedig érdemes az „amig@s” formát alkalmazni.

Kutatások bizonyítják, amit valószínűleg már sokan megtapasztaltunk: a felhasználónév kiválasztása érzelmileg telített folyamat. Az emberek jellemzően nem egyszerűen csak egyedi felhasználóneveket szeretnének, hanem azt is, hogy szinkronban érezzék vele magukat, a jel képviselje őket, kifejezzen valamit a személyiségükről vagy identitásukról. A felhasználónevek arra szolgálnak, hogy röviden elmondják, kik vagyunk, hogy online személyiséget alkossanak, amely elkülönül a fizikai identitásunktól.

Online kultúrát tanulmányozó nyelvészek azt találták, a felhasználónevek annyira kötődnek énképünkhöz, hogy megváltoztatásuk szinte olyan erős változás, mintha való életben változtatnánk a nevünket vagy a megjelenésünket.