Tim Berners-Lee: „Miért adtam ingyen a világhálót?”

– Az én vízióm a megosztáson, nem pedig a kizsákmányoláson alapult. De még mindig érdemes küzdeni érte – állítja a világháló, a World Wide Web atyja.

Forrás: Getty Images

– 34 éves voltam, amikor először jutott eszembe a világháló, a World Wide Web ötlete. Minden alkalmat megragadtam, hogy beszéljek róla: felvetettem megbeszéléseken, táblán vázoltam mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni, sőt, a hálót síbottal lerajzoltam a hóba egy barátomnak – mondja Sir Tim Berners-Lee.

– Egyre-másra petíciókat nyújtottam be az Európai Atomkutatási Szervezet (CERN) vezetőinek, ahol akkoriban dolgoztam. Ők ugyan eleinte „kissé különcnek” találták az ötletemet, de végül engedtek, és hagyták, hogy dolgozzak rajta. Megragadott a gondolat, hogy két, már létező számítógépes technológiát kombináljak: az internetet és a hipertextet, ami bármely dokumentumot „linkek” hozzáadásával tesz elérhetővé.

Tim Berners-Lee előad a 2019-es Campus Party Italia rendezvényen, Milánóban
Fotó: Rosdiana Ciaravolo / Getty Images

Úgy hittem, ha a felhasználóknak ilyen egyszerű módot adunk az interneten való navigálásra, az globális szinten szabadjára engedi a kreativitást és az együttműködést. Mert ha bármit fel lehet rá tenni, akkor egy idő után rajta is lesz minden – vallja.

A világháló működésének kulcsa, hogy mindenki használhatja és használni is akarja.

Ennek a nehezen elérhető ideának az eléréséhez, vagyis hogy a világháló sikeres legyen, ingyenesnek kellett lennie. 1993-ban Berners-Lee rávette a CERN-nél dolgozó feletteseit, hogy a világháló szellemi tulajdonát tegyék közkinccsé, mindenki számára elérhetővé.

– Mára ez elromlott – mondja.

A mai internet már nem szabad, néhány nagy platform gyűjti a felhasználók személyes adatait, és eladja-megosztja azokat kereskedelmi brókerekkel és elnyomó kormányokkal. És mindenkin erőt vesznek a mentális egészségünkre negatívan ható közösségi média algoritmusok.

Ezek az algoritmusok azért láncolnak magukhoz felnőtteket és tinédzsereket, mert úgy optimalizálták, alakították ki őket, hogy a lehető leghosszabb ideig tartsák meg a figyelmüket. Kihasználják a jutalmazási köröket (kedvelések, kommentek), amelyek a dopamin felszabadulásán keresztül függőséget okoznak. A „félelem a kimaradástól” (FOMO) érzését pedig felerősítik, ami a felhasználókat folyamatosan visszatérésre készteti.

– A személyes adatok adásvétele teljesen összeegyeztethetetlen a szabad webről alkotott elképzelésemmel

– mondja Berners-Lee. Sok platformon az emberek már nem ügyfelek, hanem „termékek”. És még ha a felhasználói adatokat anonimizálják is, azokat harmadik feleknek árusítják, célzott tartalmakra és hirdetésekre használják fel, beleértve az erőszakra buzdító és félretájékoztatást terjesztő káros tartalmakat.

– Valahol az eredeti web 1.0-ról alkotott elképzelésem és a közösségi média web 2.0-ként való felemelkedése között rossz utat választottunk.

Most megint egy válaszúthoz érkeztünk, amikor el kell döntenünk, hogy a mesterséges intelligenciát a társadalom javára vagy kárára fogjuk használni. Hogyan tanulhatunk a múlt hibáiból? Először is biztosítanunk kell, hogy a politikai döntéshozók ne játszhassák ugyanazt a játékot, mint a közösségi média esetében.

Az adataink a mi tulajdonaink

Több mint tíz évvel ezelőtt Berners-Lee és kollégái a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) kifejlesztették a Solidot, azt a nyílt forráskódú szabványt, ami lehetővé teszi a felhasználóknak, hogy kezeljék saját adataikat.

– Amikor feltaláltam a világhálót, olyan technológiáról álmodoztam, ami az együttműködést teszi lehetővé. De elvesztettük az emberközpontú megközelítést; a mai web a profitot helyezi előtérbe az emberekkel szemben. A Solid visszahozná az internetet a gyökereihez azzal, hogy mindenkinek döntést hagyna a saját adatai felett – hangsúlyozza.

A Solid lehetővé tenné a felhasználóknak, hogy maguk kezeljék adataikat. Berners-Lee kijelentette:

Mindezeket az adatokat – a viselkedésedet, a választásaidat, a testedet, a preferenciáidat, a döntéseidet – te generálod. Ezért a tiéd, és hatalmat kell kapnod felettük.

Berners-Lee szerint a világ válaszút előtt áll, tanulnunk kell a múlt hibáiból, és lépéseket kell tennünk a mesterséges intelligencia irányítási modelljének számunkra kedvező kialakításáért. Már 2017-ben egy gondolatkísérletet mutatott be „Charlie”-ról, az emberekért dolgozó mesterséges intelligenciáról.

Olyan MI-t írt le, amelyik az emberekért dolgozik, amelynek működését az orvosokéhoz és az ügyvédekéhez hasonlóan törvények szabályoznák. Hogy a mesterséges intelligencia hasznos legyen az emberek számára, anélkül, hogy monopolhelyzetben lévő vállalatok kezében koncentrálódna.

Szabaddá tettem a világhálót, mert hittem benne, hogy az internet csak akkor működik, ha mindenki számára működik. Hiszem, hogy ez ma igazabb, mint valaha. Állítsuk vissza a szabad internetet, a kulturális határokon átívelő együttműködés, kreativitás és együttérzés eszközét. Még nem késő.

– Egyetlen számítógépen, egy kicsiny szobában programoztam a világhálót. De az a szoba nem az enyém volt – mondja az internet atyja, hanem a CERN-é.

– A CERN-t a második világháború után hozta létre az ENSZ és azok az európai kormányok, amelyek felismerték a történelmi, tudományos fordulópontot, ami már nemzetközi együttműködést igényelt. Ma nehéz elképzelni, hogy egy óriási technológiai vállalat beleegyezzen abba, hogy kereskedelmi ellenszolgáltatás nélkül megosztja a világhálót, miként azt a CERN nekem engedélyezte. Szükségünk van ismét egy CERN-szerű nonprofit szervezetre, amelyik előmozdítja a mesterséges intelligencia nemzetközi kutatását.