Minél okosabb valaki, annál kevésbé erkölcsös?

Reprezentatív kutatások szerint az intellektuális képességek és a személyes erkölcsi alapok közötti viszony finoman szólva is ellentmondásos: úgy tűnik, a magas kognitív képességű embereknek alacsonyabb az úgynevezett erkölcsi mutatójuk.

Forrás: Shutterstock

A második kutatásban újabb 857 felnőtt vett részt, szintén az Egyesült Királyságból. Az első tanulmánnyal ellentétben ez a csoport mind az erkölcsi, mind a kognitív teszteket ugyanabban a foglalkozásban töltötte ki. A második tanulmány előzetes regisztrációval zajlott, vagyis a kutatók az elfogultság csökkentése érdekében előre ismertették hipotéziseiket. Ugyanazokat az anyagokat és eljárásokat alkalmazták, mint az első tanulmányban.

Mindkét munkában statisztikai modelleket használtak a kutatók az intelligencia és az erkölcsi alapok közötti kapcsolat vizsgálatára. Négy, egymással versengő hipotézist teszteltek.

Az egyik semmilyen kapcsolatot nem jósolt. Egy másik azt feltételezte, hogy minden erkölcsi alapot megerősít az intelligencia. Egy harmadik azt sugallta, hogy az okosabb emberek az individualizáló alapokat részesítik előnyben, de a kötelező érvényűeket elutasítják. Az utolsó hipotézis, az úgynevezett Moralitáselnyomási Modell (Morality Suppression Model), azt jósolta, hogy az intelligencia negatívan kapcsolódik minden erkölcsi alaphoz.

Az eredmények alátámasztották az „erkölcsi elnyomás” modelljét.

Mindkét tanulmányban a magasabb intelligencia az összes erkölcsi alap gyengébb támogatottságával járt együtt. Azok az emberek, akik magasabb pontszámot értek el verbális, numerikus és absztrakt gondolkodási teszteken, kevésbé fontosnak ítélték erkölcsi identitásuk szempontjából a gondoskodást, az egyenlőséget, az arányosságot, a lojalitást, a tekintélyt és a tisztaságot.

Az összefüggések mértéke szerény volt, de statisztikailag teljesen szignifikáns, és a mintázatok szinte azonosak voltak a két kutatásban.

Ellenőrizték, ezek a kapcsolatok különböznek-e férfiak és nők között. Míg az erkölcsi alapokkal kapcsolatos átlagos pontszámok nemenként eltérőek voltak, az intelligencia és az erkölcsi értékek közötti összefüggések nem. Ugyanaz a negatív asszociációs minta érvényesült mindkét nem esetében.

Ezek az eredmények alátámasztják a vélekedést, hogy a magasabb kognitív képességek gyengíthetik az emberek intuitív erkölcsi ítéletekre támaszkodását. Az erősebb érvelési készséggel rendelkező emberek kevésbé valószínű, hogy névértéken fogadnak el az erkölcsi értékeket, és hajlamosabbak megkérdőjelezni vagy újraértelmezni azokat.

Az eredmények azt sugallják, okos emberek teljesen eltávolodhatnak erkölcsi intuícióiktól.

Az egyik lehetséges magyarázat szerint az analitikus gondolkodás, amely magasabb kognitív képességekkel társul, hajlamos csökkenteni az erkölcsi kérdések iránti elköteleződést. Az erkölcsi intuíciók gyakran a jóra és a rosszra adott gyors, érzelmi reakciókon alapulnak, míg az analitikus gondolkodás tudatos, „érzelemsemleges” érvelésen.

Azért még korai általánosítani

Bár az eredmények két nagy mintán is konzisztensek voltak, mindkét tanulmánynak vannak természetes korlátai. Először is, ezekből nem derül ki, hogy a fejlettebb intellektus gyengébb erkölcsi alapokat eredményez-e – vagy fordítva. Például lehetséges, hogy azokat az embereket, akik elutasítják az erős erkölcsi intuíciókat, olyan intellektuális törekvések vonzzák, amelyek az absztrakt gondolkodást jutalmazzák.

Ezen kívül, önkitöltős kérdőívekkel mértek: más módszerek, például viselkedési feladatok vagy kortársak beszámolóinak beépítése megerősítheti a jövőbeli tanulmányok eredményeit.

„Az erkölcs gyakran a helyes és helytelennel kapcsolatos intuitív érzésekben gyökerezik, míg az analitikus gondolkodásból hiányoznak az ilyen erős érzelmi összetevők. A magasabb kognitív képességekkel rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel kérdőjelezik meg és értelmezik újra intuitív reakcióikat, ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnák azokat. Továbbá a magasabb kognitív képességekkel járó nagyobb autonómia ahhoz vezethet, hogy az illetők kevésbé érzékelik az erkölcsi értékekből fakadó korlátozások szükségességét” – írja Zakarin és kollégája.

Hozzátették: „Mivel ez a tanulmány nyugati, angolul beszélő egyénekre összpontosított, további kutatásokra van szükség annak ellenőrzésére, hogy ugyanez a minta más kultúrákban is érvényes-e.”