Fémdetektorok az őstörténet-kutatás szolgálatában - Szkíták a Kárpát-medencében

A szkíták a népvándorlás korában éltek a Kárpát-medencében. A szkíták leghíresebb sírlelete az az aranyszarvas, amelyet Tápiószentmártonban találtak. Szintén jelentős régészeti lelet a Zöldhalompusztán feltárt fejedelmi sír is.

Szkíták a Kárpát-medencében

Ovidius a szkíták között. Eugene Delacroix festménye (Forrás: Wikimedia Commons)

A magyarok a középkoriak hite szerint a szkítáktól származtak

Anonymus krónikájában így kötötte össze a szkítákat, hunokat és a magyarokat: szerinte Szkítia királyának egyik leszármazottjai Attila hun király, és tőle erednek a magyarok.

Ami a legfontosabb: az a harcos hagyomány, amely erős, íjazó-nyilazó harcedzett férfiakat jelent és jellemző a kalandozás korabeli magyarokra is, a szkíta hagyományvilágból ered.

Ezért is kiemelkedő a szarvaskultusz, ami összeköthető a magyar csodaszarvas mondával. Ezért is számít különösen fontosnak a világhírű tápiószentmártoni aranyszarvas lelet.

Fémdetektorokkal a szkíták nyomában

Amikor a szkíták a Kárpát-medencébe érkeztek, akkor terjedt el a vas használata is e területen. A vas forradalmasította a fegyverek hatékonyságát. Mindez összekapcsolódik a hátaslovak használatával, a biztos lovaglótudással és hatékony fegyverkezeléssel. 

2011-ben szenzációs felfedezés történt; Szabó Gábor régész és csapata egy fémkereső-műszeres kutatás során egy kora vaskori erődített településen, Dédestapolcsány-Verebce-bércen korai szkíta típusú bronz nyílhegyek százaira bukkant. 

A Kr. e. 7. században egy erődített település ostromának bizonyítékai maradtak így fenn. Találtak olyan tömegsírokat is, amelyekben az ott nyugvók traumás sérüléseket szenvedtek, amelyek jól látszanak a csontvázaikon. Mindez pedig erőszakos, csata közben bekövetkezett halálra utal.

Szkíta harcosok rekonstrukciója (Forrás: Wikimedia Commons)

Szabó Gábor feleleveníti a szkíta hagyományokat: rekonstruálják a szkíta íjakat és nyilaikat, továbbá a Zengő Nyíl Egyesülettel karöltve olyan bemutatót tartanak, ahol ismét szkíta fegyvereket használnak.

A tápiószentmártoni leletre 1923-ban bukkantak rá az úgynevezett Attila-dombon. „1928-ban a Mezőkereszteshez tartozó Zöldhalompusztán került elő az a sírlelet, amely egy aranyszarvast, egy oroszlánfigurákkal díszített aranyláncot, 136 félgömb alakú pitykét és aranycsüngőt tartalmazott. A tárgyak sírhalmokból kerültek elő, hamvakkal együtt.” – írta a múlt-kor.

A szkíta hagyomány több szempontból is kiemelkedő jelentőségű a magyar őstörténet vizsgálatánál: nemcsak a csodaszarvas motívum, hanem a sztyeppei harcmodor ismerete miatt is, amelynek a szkíták a nagymestereinek számítottak.

A szkíták jelentősége:

1. elterjesztették a vashasználatot,

2. az íjazó-nyilazó technikát fejlesztették,

3. megteremtették az összeköttetést a sztyeppei lovasnépek és a magyarok kultúrája között.