A besenyők helyzetét az is nehezítette, hogy a magyar államalakulat megszilárdult, erős határvédelmet építettek ki.
A Szent István által létrehozott vármegyék jól funkcionáltak. A besenyőkre nyomást gyakoroltak más nomád népek, többek között az úzok, így nem tarthatták meg szállásterületeiket, folyamatosan vándorolniuk kellett.
Eltűntek a népek tengerében
1036-ban a kijevi fejdelem legyőzte a keleti besenyőket, majd 1055-ben az úzok űzték el őket szállásterületeikről. A bizánci császár a római elvet alkalmazta náluk: „Oszd meg és uralkodj!”: a besenyő törzsek vezetőit fordították egymás ellen. II. János bizánci aratott felettük végső győzelmet.
Felmorzsolódott a besenyők maradéka is.
Megfelelő vezetők, szövetségi rendszer és amiatt, hogy nem vették fel a keresztény vallást, nem telepedtek le, felmorzsolódtak a népek tengerében és eltűntek a történelem színpadáról.
A besenyők:
1. többször próbáltak megsemmisítő vereséget mérni a magyarokra, eredménytelenül,
2. Tonuzoba vezérük pogány maradt, így élve eltemették,
3. mivel nem vették fel a keresztény vallást, felmorzsolódtak.
