Tonuzoba honfitársai, a besenyők sokszor törtek borsot őseink orra alá még akkor is, amikor már a magyarok berendezkedtek a Kárpát-medencében, időről időre betörtek az ország területére. Azonban a magyarok mindig sikerrel visszaverték támadásaikat.
Tonuzoba még nem volt ott: besenyők támadták meg az öregeket és a gyermekeket az ősmagyar szállásterületen
A honfoglalás több hullámban zajlott le. Az egyik döntő szakasz a 894–895-ös volt. Ekkor a magyarok Bölcs Leó bizánci császár szövetségeseként az Al-Dunánál harcoltak a bolgárok ellen.
Mindeközben a szálláshelyükön maradt időseket és gyermekeket megtámadták a besenyők.
Ez az alattomos támadás volt a közvetlen oka annak, hogy az ősmagyarok nyugat felé indultak és a Vereckei-hágón keresztül beértek a Kárpát-medencébe. Természetesen már korábban is érkeztek ide az ősmagyarok felderítői, és felmérték a terepet kémeik segítségével.
692 körül a kangar és a kipcsak nép törzsszövetsége a mai Kazahsztán területén tudósított először a besenyőkről. Ez a szövetség nem volt tartós, és kisebb törzsszövetségekre váltak szét.
Pogány maradt – az életével fizetett
A besenyők egy része később megszelídült: Tonuzoba törzsfő vezetésével Taksony fejedelem idején beköltöztek a magyar törzsszállás területére és beolvadtak a magyarságba; behódoltak őseinknek. Tonuzoba és Taksony házassággal pecsételte meg a szövetségüket, Taksony besenyő hercegnőt vett feleségül. Tonuzoba a talmács törzs vezetője volt. Heves vérmegyében kaptak szállásterületeket, Tomajmonostor volt a központjuk. A besenyők egy részét pedig a mosoni kapuhoz telepítette, hogy a 955-ös augsburgi vereség után hazánk védve legyen.
Tonuzoba és felesége szörnyű halált haltak, Szent István élve eltemettette őket, mivel nem akartak keresztény hitre térni és pogányok maradtak.
Anonymus Tonuzobáról
„Taksony vezérnek Gyejcsa nevű fia született, Magyarországnak ötödik vezére. Ugyanekkor a besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Tanuzaba volt: Örkénd apja, kitől a Tomaj-nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol Abád-rév van. Ez a Tanuzaba egészen Taksony vezér unokájának, Szent István királynak az idejéig élt. S midőn Boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat keresztelte, akkor Tanuzaba, ki hitben hiú volt, keresztény lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen a Krisztussal örökre. Ám a fia, Örkénd, mint keresztény, Krisztussal együtt él mindörökké.”
Tonuzoba és fiának története jól példázza, hogy egy adott helyzetben kiemelkedő fontosságúnak számított a helyes döntés. Tonuzoba ragaszkodott a pogány hagyományokhoz, ez pedig a vesztét jelentette. Fia, Örkény jól döntött, felvette a kereszténységet, mert ez jelentette a jövőt. Alakja megihlette az írókat és költőket is, köztük Wass Albertet és Juhász Gyulát.
Wass Albert: Tonuzoba
„Térj kereszténnyé, Tonuzoba, és élj! De a besenyő megrázta a fejét. – Inkább a halál, semhogy megtagadjam atyáim Istenét!”"
Juhász Gyula: Thonuzóba
A német Isten szőke idegen.
Az öreg Isten jó uram nekem.
Ha magyar földön híve nem marad,
Megyek pihenni magyar föld alatt.
Megyek meghalni, párom, jer velem,
Föld ősanyánk ölébe csendesen.
Kerlésnél megsemmisítő vereséget szenvedtek a besenyők
Magyarország ellen támadtak a kunokkal szövetségben a besenyők 1068-ban. Ekkor Géza és László hercegek Kerlésnél legyőzték az ellenséget. 1071-ben az újabb betörő besenyő csapatokat Salamon király és Géza herceg győzte le Nándorfehérvárnál.
