Molnár Gyula, az MSZP levitézlett ex-elnöke és Steiner Pál, az utódpárt volt belvárosi polgármestere vidoran diskuráltak egy társaságban a Szabad sajtó út félig üres közepén. Úgy tűnik, nem fogták fel, mekkora slamasztikába navigálták magukat a közönség, szimpatizánsok elijesztésével.
Akárcsak a végén csoportképre összeálló felszólalósereg tagjai, akik olyan önfeledten feszítettek az emelvényen, mint a Bajnokok Ligája győztesei a kupa átvétele után.
De vajon miért nem érzékelik a saját teljesítményüktől örömittas ellenzéki szereplők, politikusok, hogy a december óta turbófokozatra kapcsolt ámokfutásuk totális zsákutcába vezetett?
A jelek arra utalnak, hogy a Jobbik körül sokakat elriaszt a DK-val, MSZP-vel való önmegtagadó összeölelkezésük, ám ezért cserébe legalább a baloldaltól is elvándorolnak azok, akiket taszít a bizonyítottan náciszerű új partner.
Alighanem hatalmas a felelőssége a baloldali liberális politológusoknak, elemző műhelyeknek, intézeteknek, tanácsadóknak abban, hogy az ellenzék a padlóra került.
A kampány- és médiaguruk ugyanis állandóan azt szuggerálják, hogy a teljes összefogás és a fokozódó radikalizmus, szélsőségesség, arrogancia a megoldás. Mára elhitették a szivárványos proteszt-koalíció tagjaival, hogy a választók nyilvánvaló elpártolásának folytatódása maga a diadalmenet. Az ünnep estéjén a Publicus Intézet önbizalomtól duzzadozó vezetője például azt fejtegette az EchoTV stúdiójában, hogy a választók úgyis kikényszerítik a teljes összefogást. Értjük.
Tehát a 2014-es balösszefogásos betli után ez a minden korábbi mélypontot alulmúló kevés érdeklődő bizonyítja a téveszme helyességét? Egyáltalán: eljut a tudatukig, hogy ha ilyen a fanfárokkal beharangozott grandiózus ellenzéki összefogás nyitánya az európai parlamenti választás előtt, akkor milyen sovány lehet majd a folytatás?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!