Emmanuel Macron tulajdonképpen véletlenül lett francia köztársasági elnök. Ha a republikánus párt le meri cserélni az előválasztáson megválasztott jelöltjét, a korrupciós ügyekbe keveredett Francois Fillont, ha Alain Juppé beleáll, ha ugyanez a Fillon nem szereti jobban a pénzt és a szép öltönyöket, mint amennyire vágyik az elnökségre, akkor ma nem Macron államfőségét elemeznénk. Akkor ma nem a La République en marche lenne a vezető francia kormánypárt, hanem a republikánus mozgalom (LR), az En marche pedig egy épülő, kicsi-közepes centrista mozgalom lenne, 2022-re készülve. Ha…
A körülmények kulcsfontosságúak. Macron 2017-es elnökválasztási győzelme és legitimációja ugyanis e körülményekből táplálkozik. A Fillon-ügyből és abból, hogy Macron második fordulós ellenfele Marine Le Pen volt. Könnyen félreértelmezhető és túlértékelhető 66,1 százalékos macroni eredmény.
A szó szerinti kétharmados többség valójában nem hatalmas és elsöprő győzelem, mert a győztesre leadott szavazatok egy jelentős része nem Macronnak szólt, hanem Le Pen elleni véleménynyilvánítás volt. Ez egy demokráciaelméletileg érdekes probléma. Amikor Macron elnök arra hivatkozik, hogy pontosan azt a programot valósítja meg, amellyel megválasztották, igazat mond – de neki is tudnia kell, hogy nem lehet szétszálazni az őt és a programját támogató, illetve a Marine Le Pen ellen tiltakozó szavazatokat.
Ráadásul Emmanuel Macron programja számos olyan elemet tartalmazott, amelyről előre sejteni lehetett, hogy nem lesz népszerű, talán még azok körében sem, akik rá szavaztak (lásd például az újabb munkaügyi reformot).
Az elnök ennek megfelelően gyorsan veszített is a támogatottságából. Nem mintha ez a ciklus első egy-két évében kulcskérdés lenne, hiszen – formaidőzítés jelszóval – a legjobban az ötödik év végén kell állni, amikor a polgárok ismét az urnákhoz vonulnak elnököt választani. Az viszont kulcskérdés, hogy bár az első év viszonylag problémamentesen sikerült döntéshozatali szempontból, Macron nehezen tanult bele az elnöki szerepbe, s a beletanulás során talán bele is szeretett a saját pozíciójába.