Emberéletnyi ideje történt, hogy egy bő év során keresztülgázolt hazánkon a történelem két legbrutálisabb birodalmának hadereje. 1944. március 19. és 1945. április 4. komor emléknapjai idézik elénk a milliók megfélemlítésével, kitaszításával és százezrek halálával járó tragikus korszakot.
S az élet különös drámájaként éppen e két napon szólalt meg messze hangzóan egy magyar történész, akinek családtagjait a holokauszt idején deportálták, s aki ettől is indíttatva keresi a feleletet a 74 évvel ezelőtti vészterhes idők miértjeire.
Nem elégedve meg a fasiszta ország, a bűnös nép sztereotípiájával, Borhi László külföldi levéltárakban kutatva olyan tényeket tárt elénk, amelyek nemcsak új megvilágításba helyezik a vészkorszakot, de valósággal romba döntik a „fasiszta utolsó csatlós” narratíva érdekből, ideológiából és cinikus propagandából formált építményét.
Korszakos pillanat tanúi vagyunk: az igazság szikrája átütötte a hazugság páncélját, és tekintélyes szakértők egybehangzó álláspontja mossa le a Káin-bélyeget egykori sok szempontból gyarló, de semmiképpen sem tömeggyilkos elitünk homlokáról.
Karsai László ugyanis szakmai életútja tekintélyével, ha némileg kényszeredetten is, de visszaigazolta a történész állítását: Borhinak „sajnos igaza van”.
Az Index szerkesztői Borhi László írásának címadásával és tartalmi összefoglalójával pengeélesen fogalmazták meg a lényeget:
„A szövetségesek provokálták ki a német megszállást, nem törődve a magyar zsidókkal.”
„Az amerikai hírszerzés washingtoni archívumában az elmúlt hónapokban talált iratok megerősítik: Amerika és Nagy-Britannia kifejezetten arra játszottak, hogy a németek megszállják Magyarországot. A magyar kiugrási reményeket csak azért táplálták, mert tudták, ezt Hitler nem fogja hagyni, így pedig a nyugati frontról német erőket fognak elvonni a megszállási feladatok. A kétszínű angolszász játszmában nem törődtek a megszállás tragikus következményeivel, a magyar zsidósággal és a több százezer áldozattal.”
A karakán megszólalását követő támadásokra válaszolva április 4-i interjújában Borhi László újra megerősíti az angolszász hatalmak felelősségét: „Világosan leírják, hogy mindent meg kell tenni a német megszállás érdekében. […] 800 ezer ember sorsával játszottak.”