Mindezektől nem valamiféle ideológiai harc vagy egyéb okból, hanem a saját szellemi higiéniánk és persze a kommunizmus áldozatai iránti tiszteletből kellene megszabadulnunk.
De térjünk vissza József Attilára, hiszen ma a magyar költészet napját ünnepeljük.
Tehát azt állítom, hogy a Hazám című vers költője nem proletárköltő. Igen, minthogy azt sem állítom, hogy keresztény költő lenne, csak azért, mert vannak istenes versei.
A makói tábla szövegéből a „nagy” jelző igen helyénvaló, de József Attila, bármennyire is szerette volna ordas ideológiájának hadseregébe sorozni a kommunista hatalom, a valóságban sohasem volt proletárköltő.
Hogy írt verseket munkásokról, a nyomorról vagy bizonyos társadalmi rétegekről? A polgári szemléletű Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc is költött hasonló verseket, ugyanúgy, ahogy a szerelemről, a halálról, a magyarságról és a világba vetett énről egyaránt írtak.
Óriási munkásságukat, lényegüket mégsem lehet egyetlenegy minősítéssel summázni. Téved, aki azt feltételezi, hogy ők végig tudatosan műveltek mindent, kiforrott eszmékkel, véleményekkel haladtak egyetlen cél vagy akarat felé. Ez heroikus, de hamis gondolat.
A Nem, nem soha! című irredenta verset is szerző József Attila olyannyira összetett jelenség, hogy sem ide, sem oda nem lehet egyértelműen besorolni. És ezt korántsem az idézett verssel támasztom alá: „Hiszen a társadalmi kérdésekkel való foglalkozás nem jobb- vagy baloldali érdek, hanem a magyarság egyetemes, történelmi érdeke.
És ennek gyújtópontjában áll a magyar parasztság. De a regösjárat, a falunéző, nem szabad, hogy regényes vágyakat tápláljon! Legyen politika nélkül való tudományos és erkölcsi gyarapodás! Majd azután politizáljunk, ha tudjuk már, hogy miről van szó, ha lelkünk ismét a népből való lesz, ha megtanultuk a néptől a népet!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!