Cselekvőképes szövetség köttetett

Orbán Viktor és Matteo Salvini e baljós tendenciák ellenreakciójaként tűzték zászlajukra egy új Európa felépítését, amely munkán alapul, a családot helyezi a középpontba.

Az olasz belügyminiszter látogatása változatos reakciókat váltott ki a bevándorlást támogató oldalon Fotó: Kurucz Árpád

Az említett szakpolitikákat górcső alá véve egyértelműen kitűnik, hogy mindkét politikai vezetés szuverén államokban, nemzeti alapon gondolkodik egy olyan politikai doktrínát követve, amelynek örök hajtóereje nem más, mint a hazaszeretet. Az a megfoghatatlan, mélységi ragaszkodás a nemzethez, amely végső soron és önzetlen módon kontinentális jelentőségű teljesítményt váltott ki mindkét európai tagállamból.

A kontinentális jelentőség és önzetlenség tényezőinek hangsúlyozása kiemelten fontos, ugyanis amennyiben Magyarország és Olaszország a schengeni külső határok őrizetét ellátó országokként nem így tettek volna a határra érkező migrációs hullámmal szemben, akkor fennállt volna annak a kockázata, hogy a tagállamok visszaállítják az unión belüli határellenőrzést, amely első lépésként az integráció egyik legnagyobb vívmányát, a belső határok nélküli Európa képét rombolta volna le, majd félő, hogy a teljes rendszert destabilizálta volna. Magyarország és Olaszország schengeni határon tett erőfeszítéseinek köszönhetően tehát Európa haladékot és még egy esélyt kapott arra, hogy másképp döntsön e kérdés ügyében.

Valójában azonban az Európába irányuló migráció kérdése túlmutat önmagán, s olyan döntéseket helyez előtérbe, amelyek az unió sorsát alapvetően meghatározzák. A nyugat-, valamint közép- és kelet-európai országok között a vita nem arról folyik, hogy ­szeretjük-e a migránsokat, avagy sem, hanem rivalizálás zajlik Európa ideológiai, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális berendezkedését illetően.

Bár a vita kiindulópontja ereden­dően maga a migráció, függetlenül attól, hogy az egyes tagállami kormányok hogyan vélekednek róla, a kérdés mégis az, hogy az euró­pai nemzetállamok megőrizhetik-e a folyamatok feletti kontroll lehetőségét, a döntési szabadságukat, a szuverenitásukat vagy pedig egy olyan szűk politikai elit kezében marad az irányítás, amely már letért az európai keresztény civilizáció fundamentumaival kikövezett útról, s önkényesen, az európai polgárok feje fölött hoz döntést, megfosztva ezáltal őket és az egész kontinenst szuverén szabadságjogától. Ez maga a május végi európai parlamenti választások tétje.

Az Európai Unió jelenleg politikai ideológiák mentén kettéosztódott, politikai színtere teljes mértékben átalakulóban van: felborulóban vannak az eddigi partnerkapcsolatok, újradefiniálódnak a hagyományos politikai oldalak és utóbbiakat átívelő, újszerű mozgalmak alakulnak, miközben az olyan stabilnak tűnő tömörülések, mint az Európai Néppárt, gyengülnek, s a hagyományos kereszténydemokrata értékek háttérbe szorulnak.

Orbán Viktor és Matteo Salvini e baljós tendenciák ellenreakciójaként tűzték zászlajukra egy új Európa felépítését, amely munkán alapul, a családot helyezi a középpontba, a keresztény értékek megőrzésére irányul, s nem utolsósorban képes politikailag, gazdaságilag és biztonságpolitikai szemszögből is megvédeni önmagát, és egységesen fellépni a saját érdekeiért. Egy olyan Európát álmodtak, amelyik hű marad az alapítóatyák által felállított európai értékekhez.

Egy széles körű, konstruktív együttműködés mindazon európai pártok között, amelyek azonos értékeket vallanak s e nézetek erősítésé­ben elhivatottak, mindenképp ­üdvözlendő, sőt szükségszerű. Egy ilyen jellegű kooperáció – legyen az a felek részvételét illetően bármilyen formájú is – azt bizonyítja, hogy míg a bevándorláspárti erők valós alternatíva és az állampolgárok háttértámogatása nélkül hadakoznak, a másik térfélen van egy ügy, amely mögött valóban teljes vállszélességgel, egyéni és pártpreferenciákon felülemelkedve hajlandók és tudnak Európa-szerte pártok a szűk politikai elit csökönyösségével szemben, az emberek akaratának megfelelően cselekedni; ez pedig az euró­pai keresztény örökség védelme.

Orbán és Salvini budapesti találkozója kivételes jelentőséggel bírt, ugyanis megtestesítette mindazt, amit az európai alapgondolat magában foglalt, s amely mindig is célja volt – és mindig is kellett volna, hogy legyen – az európai projektnek: az uniós tagállamok kölcsönös szükségletén, tiszteletén és nyitottságán alapuló, békét teremtő együttműködést.

A szerző a Századvég Alapítvány nemzetközi elemzője