Súlyos kockázat a Nyugat-Balkán iszlamizációja

Az elmúlt évtizedek során betelepültek és a 2015 óta újonnan érkezett tömegek alapjaiban rajzolták újra az Európáról alkotott képünket.

Illegális bevándorlók és görög rohamrendõrök öszecsapása az észak-görögországi Szalonikitõl nyugatra fekvõ Diavatában lévõ migránstábor elõtt 2019. április 5-én. A tábornál több száz, Görögország különbözõ részeibõl érkezett migráns gyûlt össze, hogy az észak-macedóniai határon áttörve, a Balkán-félsziget országain keresztül az Európai Unió gazdagabb államaiba vonuljon. Fotó: MTI/EPA/ANA-MPA/Szotírisz Barbaruszisz

A radikális iszlám terjeszkedésének leglátványosabb jeleit Nyugat-Európában látjuk. Az elmúlt évtizedek során betelepültek és a 2015 óta újonnan érkezett tömegek alapjaiban rajzolták újra az Európáról alkotott képünket.

A nagyvárosok no-go zónái, az iszlám vallási, oktatási intézmények folyamatosan növekvő száma, a muszlim vallási előírások szerinti éttermek, élelmiszerboltok terjedése, a muszlim életforma látványos jelei – hidzsáb, burka, férfiviseletek – a zsidó–keresztény jelképek önkéntes felszámolása mind-mind ennek a folyamatnak a jelei. Jelenleg ez a tendencia megállíthatatlannak tűnik Európa nyugati felében.

Az iszlám ideo­lógia megkezdte a beépülést a nyugat-európai politikai – döntően baloldali – pártokba, már polgármestereket, egyes országokban kormánytagokat, sőt uniós képviselőket is delegálnak.

Természetesen engedjük meg hogy nem mindegyikük a radikális iszlám híve, csupán a szekularizált euró­pai keretek közt tekint saját vallására. De ezek az emberek is előbb-utóbb az iszlám radikalizmus céltábláivá válnak. Ahogy a Közel-Keleten is a mérsékelt világi iszlám képviselői is folyamatos támadások célpontjai. Mert a radikális iszlám a véres terrortámadások mellett a csendes, szisztematikus terjeszkedést is legalább ilyen hatékony fegyverként kezeli a hitehagyott, értékválságba sodródott Európában.

Sajnos a radikális iszlám terjedésének van egy másik iránya is, ami eddig kevesebb figyelmet kapott. Azonban ennek közelsége, társadalmi, történelmi beágyazottsága sokkal mélyebb, ezért aztán a veszélye is fokozott. Ez pedig a Nyugat-Balkán problematikája. Az 1990-es években az unió átaludta Jugoszlávia felbomlását.

A Varsói Szerződés szétesése, a vasfüggöny lebontása, a Szovjetunió részekre hullása után a Nyugat joggal érezhette, hogy a térség egy lövés nélkül az ölébe hullt. Mi pedig azt gondoltuk, hogy az addig megosztott Európába való visszatérésünkkel helyrebillen a világ rendje.

Ebbe az idilli képbe zavartak be a Jugoszlávia fokozatos szétesését követő háborús konfliktusok. Horvátország, Szlovénia függetlenségének kikiáltása után a további folyamat alakulásába az unió alig akart vagy mert beleszólni. Átengedte a piszkos munka elvégzését az Egyesült Államoknak. Így született meg Bosznia-Hercegovina, (Észak-) Macedónia, Montenegró és végül Koszovó. Mindez – az orosz befolyást gyengítendő – Szerbia rovására.

Az uniós békefenntartók gyászos szerepére emlékeztet a srebrenicai mészárlás, ahol a holland katonák inkább elmenekültek, mintsem megvédjék – ha kell, életük kockáztatásával – a gondjukra bízott muzulmánokat. Többek közt ez és a hasonlóan gyáva, következetlen politikai lépések vezettek oda, hogy napjainkra ismét puskaporos hordóvá vált a régió, ahol már a kanócot is meggyújtották.

Nézzük kicsit közelebbről a helyzetet! Albániában hárommillióan élnek napjainkban. A szocializmus idején, Enver Hodzsa vezetése alatt ez az ország lett a Föld első, hivatalosan ateista állama. Napjainkban a lakosság közel hetven százaléka vallja magát muzulmán vallásúnak. Koszovóban a majd kétmillió lakos kilencven százaléka muzulmán.

Észak-Macedónia lakosságának 25-35 százaléka albán, 35-45 százaléka muzulmán. A mért adatokban mutatkozó tízszázalékos eltérés is érzékelteti az ország labilis helyzetét. Montenegróban az állampolgárok 18 százaléka vallja magát muzulmánnak. Bosznia-Hercegovinában ez a szám ötven százalék fölött van. Végül Szerbia déli részén, a Montenegró és Koszovó között elterülő Szandzsákban több mint húsz százalék a muzulmán lakosság aránya.

Ha ezeket az adatokat összeadjuk, akkor meglepő számot kapunk. Csaknem hét-nyolcmillió muzulmán él a térségben. Ezek az államok a vallási megosztottságot tekintve az ortodox és nyugati kereszténység szerint is erősen széttagoltak. A nemzeti, nemzetiségi feszültségekről pedig még nem is beszéltünk. Az viszont kijelenthető, hogy ebben a sokszorosan széttagolt, megosztott régióban napjainkra az egyik legerősebb, legvonzóbb alternatíva az embereknek az iszlám újrafelfedezése lett.

Ezt természetesen erősítették a szunnita arab, főként Öböl-menti államok olajdollárjai is. A vallási reneszánszt támogató alapítványokon keresztül finanszírozzák az iszlám iskolák alapítását, működtetését, a muzulmán viselet, étkezés, általában az életforma felvételét. Történelmi hagyományai nyomán Törökország is igyekszik politikai-gazdasági és ideológiai-vallási pozícióit újra megerősíteni a régió országaiban.

No és persze Oroszország is hagyományos befolyási övezetként tekint a térségre, kiemelten Szerbiára és Montenegróra. Elmondhatjuk tehát, hogy a Balkán ismét nagy- és középhatalmi vetélkedés színhelye, amit napjainkban az iszlám terjeszkedés jellemez leginkább.

Nyugat-Európa pedig újra figyelmen kívül hagyja az itt kialakult helyzet veszélyességét. Csupán tétlenül, közönyösen szemléli az eseményeket. Talán nem véletlen, hogy Magyarország az egyetlen, amely következetesen kiáll a térség mielőbbi uniós integrációja mellett.

A magyar kormány pontosan érzékeli, hogy az unió késlekedése végzetes lehet. Ha ugyanis átengedjük a Balkánt az iszlám befolyásnak, akkor (Kelet-Közép-) Európa harapófogóba kerül. A radikális iszlám Nyugat-Európában a bevándorlás folyamatossá tételével, míg a Balkánon egy muzulmán állam létrehozásának ideológiájával két olyan erőközpontot hozhat létre, amivel szemben a jelenlegi uniós politika tökéletesen kiszolgáltatott, tehetetlen lesz.

Már ma is jelzik – a médiában is – az európai titkosszolgálatok, hogy iszlám radikálisokat telepítettek Bosznia elzárt falvaiba. Adataik szerint a térségből több mint ezren csatlakoztak az Iszlám Államhoz.

Nem véletlen, hogy napjainkban az illegális migrációs útvonal a Balkánon egybeesik az iszlamizálódó területekkel. A mecsetek útvonalán haladnak ezrével. Közben pedig terjed a szélsőséges iszlám, épülnek a mecsetek, ez a vallási alapú, anyagilag is támogatott ideológia láthatóan vonzó az embereknek. S mindez alig négy-ötszáz kilométerre történik a magyar határtól.

Tudomásul kell venni, hogy a 24. órában vagyunk. Ha az unió ezt nem lesz hajlandó felismerni, akkor a magyar határvédelmi rendszerre úgy kell tekinteni, mint ötszáz éve a végvárakra. Ha a Balkánt átengedi Európa, akkor végzetes hibát követ el. Mi, magyarok megtapasztaltuk már, hogy milyen „két pogány közt” élni.

A szerző titkosszolgálati szakértő