V4-ek magasabb fokozatban

A V4-együttműködésből ma egy visegrádi egyetem kétségkívül hiányzik. Nemcsak hogy komoly versenytársa lehet a Soros-­féle Közép-európai Egyetemnek, de más vezető nyugati alma matereknek is.

Peter Pellegrini szlovák, Mateusz Morawiecki lengyel, Andrej Babis cseh és Orbán Viktor magyar kormányfõ (b-j) a visegrádi országok (V4) egyeztetésén, az EU-csúcs ülése elõtt 2019. október 17-én. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Egy percet sem késlekedtek a V4-ek. Azonnal kihasználták Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő pártjának nagyarányú választási győzelmét. Október 13-án tehát nemcsak itthon születtek fontos eredmények a Fidesz számára, hanem Lengyelországban is. A varsói gyors, amely a lengyel politikai trendek érkezését hivatott jelezni, ezután több közép-euró­pai főváros pályaudvarára is befuthat. A V4-formáció tovább erősödhet a következő uniós parlamenti ciklusban, és már láthatósági mellényre sem lesz szüksége, mert megkerülhetetlen tényezővé vált a brüsszeli döntéshozatalban. A V4-ek értelemsze­rűen egyeztetnek, és közös érdekeket védenek majd a 2020-tól esedékes uniós költségvetés tárgyalásakor is.

Kísérteties, de a legészszerűbb hasonlóság mutatkozik a V4-ek mai erőgyűjtése és a visegrádi együttműködés történelmi előzménye között. 1335 előtt mind a három király – Nagy Kázmér lengyel, Luxemburgi János cseh és Károly Róbert magyar uralkodó – sikeresen konszolidálta országát és saját pozícióját. Volt erejük és felhatalmazásuk egy nagyszabású ­régiós együttműködés elindítására. Szövetséget és kereskedelmi szerződést kötöttek egymással, ami nem volt alap nélkül való: már korábban közös valutarendszer volt érvényben a három ország területén.

Ma a régiós kereskedelem észak–déli főtengelyének kialakítása, a Nyugat-Európából sugarasan kiinduló utak alternatívájaként a balti és az adriai kikötők (Trieszt és Fiume, illetve Gdansk és Szczecin) hatsávos autópályával történő összekötése hasonlóan nagymérvű elképzelés. Csak Bécs korabeli árumegállító jogának megkerülése, a Prága, Krakkó, Buda háromszög stratégiai kijelölése mér­hető ­össze vele. Lényegében a középkori V3 szabadkereskedelmi megállapodást kötött, a közös vámtarifákkal versenyképességüket javították a Habsburg-uralkodók ellenében.

A kompromisszumokkal megkötött XIV. századi hármas békével egyenértékű a ­V4-ek mai politikai együttműködése, Magyarország és Lengyelország kölcsönösen elsőként számíthat egymásra az uniós büntetőeljárások során. De ami a négy ország közötti mai szövetséget illeti, annak legtávolabbra mutató eleme a különböző színű kormányok összehangolt cselekvése. Morawiecki, Babis, Pellegrini és Orbán nem mindenben értenek egyet, de Közép-Európát értik és ismerik, és felismerik azt is, hogy a térség ellátásának érdekei az energiapolitika és a következő uniós költségvetés fő számainak összehangolását kívánják.

A visegrádi királyi várban megtartott találkozót egyébként ugyanúgy követek és küldöttek tucatjai készítették elő, mint manapság a multilaterális tárgyalásokat vagy az euró­pai tanácsi ülések bármelyikét. Ma is a serpák hordják a terheket és keresik meg előre a kompromisszumok megkötésének lehetőségét. Nem mellékes körülmény, hogy már 1335-ben megfogalmazódott a közép-európai felsőfokú oktatás gondolata, ami néhány évvel később az első térségi egyetem megalapításához vezetett Prágában 1348-ban, majd Krakkóban, és pár évre a lengyel tanévnyitóra, 1367-ben Pécsett. Valami hasonló soft power eleme a V4-ek mai portfóliójának a Visegrádi Alap, ámbár nyilván nem állítható párba egy nagy univerzitás hatásfokával.

A V4-együttműködésből ma egy visegrádi egyetem kétségkívül hiányzik. Nemcsak hogy komoly versenytársa lehet a Soros-­féle Közép-európai Egyetemnek, de más vezető nyugati alma matereknek is. Megjegyzem, a XIV. században Angliának még csak két egyeteme volt, míg a mi régiónknak már három. Kellő politikai szándék megléte esetén 2021. február ­15-én, a visegrádi együttműködés 20. évfordulóján le lehetne tenni a V4-egyetem alapkövét. Mégpedig a Prága, Krakkó, Budapest háromszög aranymetszési pontján – korrekt megnevezéssel –, Bratislavában. Pozsony így „hallgatómegállító jogot” nyerne Béccsel, az ottani CEU-val szemben, akárcsak elő­deink nyertek majd 700 évvel ezelőtt. Hatalmas potenciál rejlik a V4-ekben; hogy a Nyugat marginalizálni igyekszik, az nem is lehet véletlen. A négy ország partvonalra szorítása a nyugati hatalmi geopolitika része.

Mind a négy visegrádi büszkén vallja, hogy történelmi nemzet. Nincs értelme ezt vitatni. Szlávok már a IX. században államalakulatokat formáztak a térségben, a lengyelek még akkor is léteztek, amikor a porosz és az orosz között évszázadokra eltűnt a hazájuk, mi magyarok pedig a középkor hét legnagyobb euró­pai királyságának egyike voltunk, és ma is vagyunk, akik vagyunk. A V4-együttműködés egyik fundamentuma, hogy a történelmi fejlődések sajátosságait – időbeli és térbeli eltéréseit – figyelembe tudta venni. Mi több, éppen arra lehet építeni, hogy mind a négy nemzetnek az életében bőven volt olyan történelmi kataklizma, amely feladta a leckét. Most stabilizálni és versenyképessé kell tenni a ­régiót. Könnyű mondani és irgalmatlanul nehéz munka végrehajtani.

De Visegrád a magasban lévő város. A hegyen épült város, amit pedig köztudottan nem lehet elrejteni. Romjai ma is ott büszkélkednek, egyértelmű jeleként a V4-ek jelen lévő politikai örökségének és jövőbeli potenciáljának. Ez a gazdasági-politikai tőke most a lengyel választás után még többet ér. Az országos választások pedig regionális tétekkel járnak együtt. A lengyel győzelem hasonló magyar győzelemmel nyer igazi értelmet és fordítva. És igaz ez a V4-ek bármelyikének kormányára, amíg a térségi együttműködés felülírja a szimpla párt­érdekeket.

A szerző diplomata, külpolitikai szakértő