Hosszas koalíciós egyeztetéseket követően, január 7-én hivatalba lépett az új osztrák kormány. A konzervatív Osztrák Néppárt és a Zöldek koalíciója mindenképp különös házasságnak mondható.
Ez a párosítás nagyon is megfelel azoknak a mainstream nyugati elvárásoknak, amelyeket a választásokat követően szinte azonnal megfogalmazott a német sajtó. A német lapokban már akkor a történelmi jelentőségűnek beállított konzervatív–zöld együttműködés szükségességéről jelentek meg cikkek, amikor nem is lehetett tudni, hogy a választásokon éppen győzelmet arató Sebastian Kurz kivel is kíván együttműködni.
A nyugati várakozás, sőt elvárás teljesen érthető: szeretnék végre látni, mennyire működőképes egy jobboldali és egy zölderő kormányzati együttműködése. Ez a tét nélküli tapasztalatszerzés Németországnak különösen fontos, hiszen a belpolitikai átrendeződés jelenleg ott tart, hogy már ott is a Zöldek tűnnek a legvalószínűbb koalíciós partnernek a jobbközép erők számára.
A nyelvi és kulturális hasonlóságok miatt a német politika szempontjából pedig igazán jól jön az osztrák néppárti–zöld koalíció. Könnyű lesz levonni a tapasztalatokat és megvizsgálni, hogy működhet-e egy ilyen tandem. Ne feledjük, jövőre Németországban is választások lesznek, a német politika pedig rendkívül kényesen kerüli a kiszámíthatatlanságot és a járatlan utakat.
Kurz – részben talán engedve az elvárásoknak – úgy döntött, itt a megfelelő idő és ő a megfelelő személy arra, hogy egyensúlyt teremtsen az európai politikai erőben: vagyis benne és kormányában egyesüljön az európai politika két nagy, egyébként egymással is versengő témája: a migráció és a klímavédelem.
A két téma közötti ellentmondás természetesen csupán látszólagos, illetve az ellentéteket igazán az európai parlamenti választás kampánya élezte ki, amely során úgy tűnt, két egymással versengő, ellentétes narratíva küzd az elkövetkező évek európai politikájának uralásáért. Az ellentmondás azért csak látszólagos, mert valójában két különböző, mégis reális európai kihívásról van szó.
