Sületlenség az európai minimálbér

Dobrev Klára éppen azoknak ártana, akiknek látszólag kedvezni akar. Ráadásul elveszne az a költségelőnyünk, amely eddig rengeteg külföldi beruházást hazánkba vonzott.

Gyurcsányné egyedül maradhat nagy ívű elképzeléseivel Fotó: Európai Parlament

Az Orbán-kormány ellenzéke régóta keresi azt a témát, amely népszerű, s egyúttal segítené az ellenzéki egység kialakulását. Mivel mindeddig ezt a konszenzust csupán az Orbán-kormány, illetve személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök szidalmazásában tudta kialakítani, így kapóra jött ezen pártoknak az európai minimálbér ötlete, amely szerepelt a DK programjában, s amely összecseng a saját arcát kereső Jobbik régóta futtatott „bérunió” javaslatával. A próbálkozás ráadásul összhangban van az Európai Unió Egyesült Államok-koncepciójával, tehát azok véleményével, akik országhatárok nélkül össze akarják gyúrni egy államba Európa nagyon különböző államait, nemzeteit.

Nem szabad ezért egy legyintéssel elintézni az ügyet, mondván, hogy az mind közgazdaságilag, mind politikailag nonszensz. Sajnos nagyon kevesen vannak, akik látják az összefüggést a győri Audi-gyár egy évvel ezelőtti durva sztrájkja, az ott kierőszakolt magas béremelés, valamint a közelmúltban bejelentett tulajdonosi Audi-közlemény között, miszerint jelentős létszámcsökkentés történt a gyárban.

Éppen az Orbán Viktor vezette kormányokat szakszerűtlen és hiteltelen azzal vádolni, hogy nem tettek meg mindent a hazai minimálbér jelentős emeléséért. Hiszen az első Orbán-kormány idején a minimálbér Magyarországon több mint két és félszeresére nőtt (az 1998-as 19 500 forintról 2002. januárra 50 ezer forintra), hasonlóan a 2010-től napjainkig tartó periódusban (73 500 forintról 161 ezer forintra emelkedett). S az emelés nem állt meg, hiszen a kormány egy háromoldalú, hatéves megállapodást kötött erre vonatkozóan. Ebben maga is engedményeket tett a munkaadóknak, könnyítve közterheiken, hogy lehetőleg ne kelljen a megnövekedett költségeik miatt elbocsátani dolgozókat. Látni kell azt is, hogy miután a magyar dolgozók termelékenysége nem nőtt olyan rohamos tempóban, ahogyan a béreik emelkedtek, így az a csoda, hogy ezek az évek óta tartó két számjegyű béremelések nem jártak sem jelentősebb elbocsátásokkal, sem pedig durván emelkedő pénzromlással. A magas infláció ugyanis közismerten a szegényebb rétegeknek jelent komoly életszínvonal-romlást. A méltányosság ­miatt muszáj megjegyeznünk, hogy a béremelések ilyen tempója kényszer is, mert akár a visegrádi négyek béreit, akár pedig a szabad uniós munkavállalást nézzük, akkor csak előremenekülhetünk, azaz emelni kell a hazai béreket is. Az Orbán-kormány erénye, hogy ezt felismerte, a közszférában is példát mutat.

Miért lenne sületlenség, káros és irreális az európai minimálbér? Elsősorban azért, mert hazai vállalkozók tömege menne tönkre. Csak hogy érzékeljük a különbséget: a minimálbér nettó összege a legfrissebb statisztika szerint 1722 euró Luxemburgban, nálunk pedig a közelmúltbeli jelentős emelések ellenére is 314 euró havonta. Így is csoda, hogy a magyar vállalkozók és vállalatok az eddigi emeléseket ki tudták gazdálkodni tömeges csődbe menetel nélkül! A luxemburgi és akárcsak a német (1155 eurós) szintet feltételezve a magyar cégek kilencven százaléka egyszerűen tönkremenne egy egységes rendszer bevezetése esetén. Mert azt senki ne képzelje, hogy a nyugati országok valaha is lejjebb szállítanák a saját szintjüket! Nekünk kellene durván emelnünk és közelítenünk hozzájuk. Dobrev Klára tehát éppen azoknak ártana, akiknek látszólag kedvezni akar. Ráadásul elveszne az a költségelőnyünk, amely eddig rengeteg külföldi beruházást hazánkba vonzott. Ezek a külföldi befektetők nemcsak hogy nem jönnének többet, de még a jelenlegiek jelentős, sőt döntő része is összepakolná a berendezéseit. (Nem olyan nehéz manapság már ezeket a zömében könnyűszerkezetes gyártócsarnokokat lebontani, s elvinni, mint ahogy a gépeket sem.) Ezért a fejlett nyugati országok sem rajonganának ezért a lépésért.

Az igazi megoldás két összehangolt lépéssorozat végigvitele. Az egyiket már bemutattuk: a lehetőségek, illetve a termelékenységnövekedéssel összhangban lévő maximális béremelések ösztönzése, amelyet a kormány nemcsak a minimálbérrel és a közszférában meghozott döntéseivel, hanem az úgynevezett szakmai bérminimum folyamatos emelésével is tud segíteni. A másik lépéssorozatnak pedig annak kell lennie, hogy a munkaerő képzettsége, felkészültsége egyre jobb legyen, ezért kvalifikáltabb, igényesebb munkát tudjon végezni immár magasabb bérért. Ezen a területen még jócskán van tennivaló: nemcsak a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos külföldi befektetések hangsúlyosabb támogatásával (ez működik), hanem a hazai képzések és a felnőttképzési lehetőségek minőségibb és elterjedtebb működtetésében is. Van ugyanakkor egy harmadik lehetőségünk: a hazai kkv-k munkaszervezésének, digitalizáltságának és menedzsmentjének javítása, amely szintén azt eredményezné, hogy termelékenyebb, hatékonyabb szolgáltatás történne Magyarországon. S ha javul a hatékonyság, akkor már van fedezete a magasabb béreknek is.

Az ellenzék szeret osztogatni, de egyúttal keresni a saját programját is. Ám ahogy 2002 után történt, a felelőtlen és szakszerűtlen osztogatás („Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!”) válságba, csődbe sodorta az országot. Ezt pedig minden eszközzel el kell kerülnünk. Úgy is, hogy rámutatunk arra, hogy az európai minimálbér nem segítene a munkavállalóknak s az országnak. Hanem újra munkanélküliséget és adóssághegyeket szülne. Persze csak akkor, ha hagyjuk.

A szerző közgazdász, főiskolai tanár