Nemzeti régiókkal egy új Európáért!

Marad az európai petíciók lehetősége,lehetővé téve a polgároknak, hogy megpróbáljanak változtatni a dolgokon, és törvények megszavazására kényszerítsék a parlamentet.

Karnyújtásnyi közelségbe került a siker Fotó: MTI/Veres Nándor

Dezmat diho! Ez bretonul azt jelenti: Jó napot önöknek!

Néhány évvel ezelőtt a WikiLeaks feltárt egy bizalmas magánbeszélgetést Michel Rocard francia exminiszterelnök és a párizsi amerikai nagykövet között. A beszélgetésben az egykori francia kormányfő siránkozva beismerte, hogy Franciaországot nehéz vezetni, mert „öt kultúra tönkretételével jött létre, ezek a breton, az elzászi, a flamand, a korzikai és az okszitán”.

Végeredményben így lett Franciaország egy nemzetállam. Ez azt jelenti, hogy nem a nemzet az, amely az államot alkotja, hanem az állam az, amely a nemzetet létrehozza. Maradhatnánk ennyiben, de Franciaország azt hiszi, hogy ezt az elvet a világ többi részére is alkalmazhatja. Nemrégiben, 2014-ben is ez történt, François Hollande elnöksége alatt, amikor a közigazgatási régiókat a helybéli lakosság bármiféle megkérdezése nélkül olvasztották egybe. Bretagne, amely viszont követeli a visszatérést a történelmi területéhez, a maga öt megyéjével nem egyesülhetett.

De még ennél is súlyosabb, hogy Franciaország a gyarmatosítás korában Afrikában a gyarmatait, amelyek államokká váltak, kizárólag a földrajzi és gazdasági érdekeinek megfelelően hozta létre. 1920-ban a Közel-Keleten a szövetségesek egy apró kurd államot alkottak, amikor harmincmillió kurd létezett, és ezt az államot hamar bekebelezte az új Törökország. Ezt az elvet alkalmazták az első világháború végén a szövetségesek a trianoni egyezmény esetében is, 1920-ban, melynek épp a századik évfordulójára emlékezünk: egy igazságtalan és rendellenes döntést hoztak, melynek következtében Magyarország hárommillió magyart elveszített. Kétmillió erdélyi magyart nyilvánítottak románná egyik napról a másikra. Ma 1,2 millió magyar él Székelyföldön, és követeli magyar identitásának elismerését és elfogadását.

A versailles-i Nagy Trianon-kastélyban 1920. június 4-én aláírt egyezmény egy aberráció.

Akkor, amikor a szövetségesek kikövetelték maguknak, hogy a népek önrendelkezési jogának elvét alkalmazzák a győztesek esetében, ugyanezt az elvet megtagadták a vesztesektől. Egyébiránt a Nobel-békedíjas, breton származású Aristide Briand 1920-ban kijelentette a képviselőházban: „Elegendő ránézni Magyarország térképére, hogy észrevegyük, annak határai nem igazságosak.” A mai Európa – vagyis az európai közösség, amely csupán nemzetközi egyezmények eredménye – nem kíván foglalkozni ezzel a kérdéssel.

Egyébként is az Európai Parlamentnek nagyon kevés hatalma van, mivel az Európai Bizottságnak vétójoga van minden döntés felett, és ennek van jogalkotási, javaslattételi joga is. Vagyis marad az európai petíciók lehetősége – amelyeket európai polgári kezdeményezésnek neveznek –, lehetővé téve a polgároknak, hogy megpróbáljanak változtatni a dolgokon, és törvények megszavazására kényszerítsék a parlamentet.

Egy ilyen petíció aláírására mindannyiukat megkérem. Ez a nemzeti régiók elismeréséért indított kezdeményezés. Mindeddig a polgári kezdeményezések nem jutottak el a törvényhozásig. Ennek ellenére biztatok mindenkit, hogy írja alá ezt a folyamatban lévőt, amely a nemzeti régiók elismeréséért zajlik.

Egy másfajta Európát kell létrehozni, olyat, mint amilyent Ulrike Guérot professzor asszony ajánlott. Amelynek a területi egységeit nem a nemzetállamok, hanem a nemzeti régiók jelentik. Amelyet Bretagne, Bajorország, Korzika, Skócia, Katalónia, Székelyföld és a többi régió alkot. Hatalmas munka, egy forradalom előtt állunk. Addig is arra bátorítunk mindenkit, hogy írja alá a nemzeti régiókért indított európai polgári petíciót (Nemzetirégiók.eu), amelynek neve: EU-jogszabályt a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért.

A szerző újságíró, a Breton Kulturális Intézet tagja

Miről szól a kezdeményezés?

A Székely Nemzeti Tanács által elindított európai polgári kezdeményezés célja, hogy a gazdasági lemaradás megszüntetését szolgáló uniós kohéziós források elosztásánál a nemzeti regionális jellegzetességek szempontjaira is legyenek tekintettel. Annak érdekében, hogy az Európai Unió napirendre tűzze a kérdést, az aláírásgyűjtés 2019. május 7-i meghirdetésétől számított egy év alatt legkevesebb egymillió támogató aláírást kell összegyűjteni legalább hét európai uniós országból. Korábban – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére – hasonló módon jutott sikerre a Minority SafePack elnevezésű kisebbségvédelmi kezdeményezés, amelyről így az Európai Parlamentnek tárgyalnia kell. Bár az ügyek megoldására nem jelent teljes garanciát, hogy azok napirendre kerülnek az uniós intézményekben, ettől függetlenül nem szabad lemondani annak lehetőségéről, hogy a polgári kezdeményezéseken keresztül többletjogokat szerezzünk a magyar nemzetiségeknek, továbbá segítsük őket a felzárkózásban, az életszínvonaluk javításában, valamint kultúrájuk megőrzésében – buzdított aláírásra Gulyás Gergely kancelláriaminiszter is a kezdeményezésről szóló tavaly nyári sajtótájékoztatóján.

Jordi Xúcla, katalán politikus, 15 évig a spanyol képviselőház tagja (2004-2019) szintén csatlakozott a kezdeményezéshez:

Ön így csatlakozhat a nemzeti régiókért indított aláírásgyűjtéshez

A Székely Nemzeti Tanács által elindított európai polgári kezdeményezést ezen a linken, a „Támogatom” fülre kattintva interneten keresztül bárki aláírhatja. Szükség esetén a kitöltéshez az anyaországi magyarok az itt található videóban kaphatnak segítséget, az erdélyi magyarok pedig itt.

Luke Uribe-Etxebarria, a Baszk Nemzeti Párt szenátora is támogatja a Székely Nemzeti Tanács által elindított európai polgári kezdeményezést, a múlt heti kolozsvári sajtótájékoztatót követően ecsetelte a nemzeti régiók védelmében indított polgári kezdeményezés aláírásának fontosságát: