Ezek ismeretében nehéz jóhiszeműséggel vádolni Vadai Ágnest, aki a Gyurcsány-kormány honvédelmi államtitkára volt, és Varga-Damm Andreát, aki korábban miniszteri főtanácsadó is lehetett a szakminisztériumban. Harangozó Tamásról legalább ki lehet jelenteni, hogy a minimális szakértelme sincs meg honvédelmi kérdésekben, ezt ugyanis nem tanítják az ifjú jogászoknak a Gyurcsányhoz közeli Demisz politikai vezetőképzőjén.
Ocsmány politikai játszma ez, bárhogyan is nézzük. Ha ugyanis azt feltételezzük, hogy ezek a képviselők a bizottsági munkájuk elengedhetetlen részeként ismerik azokat a törvényeket, rendelkezéseket, amelyek a honvédség szerepét szabályozzák egy vészhelyzet vagy katasztrófahelyzet idején, akkor nincs más értelme a kérdéseiknek, csak a politikai célú hangulatkeltés. Ha azonban nem ismerik az erről szóló intézkedési terveket, akkor úgy állnak bele a kormány támadásába, hogy még a fáradságot sem veszik a rendelkező szabályok megismeréséhez.
Tudniuk kellene például, hogy a NATO és az EU irányelvei szerint is kiemelt szerep jut a honvédségnek a helyi bevetésirányítási tervekben egy vészhelyzet, például egy megfékezhetetlennek tűnő járvány terjedése esetén. Elsőként a tervezésben, amelyben a katonák hagyományosan erősek. A katonák jellemzője ugyanis a „can do” szemlélet, vagyis a céltudatos végrehajtásra törekvés, amely válságos szituációkban nélkülözhetetlen. A katasztrófahelyzeteket és minden más válsághelyzetet jellemző kaotikus állapotokban nagy jelentősége van a szervezett és fegyelmezett erő megjelenésének is, amelyet a honvédség mindenkor megtestesít. Többször is előfordult (például a 2006-os árvíz idején a fővárosban), hogy a nagy számban érkezett önkéntesek helyét át kellett venniük a katonáknak, annak érdekében, hogy a védekezés szervezett és rendezett körülmények között folytatódjon.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!