Védekezők és haszonlesők

Ocsmány politikai játszma ez, bárhogyan is nézzük. Nincs más értelme a kérdéseiknek, csak a politikai célú hangulatkeltés.

Budapest, 2019. november 19. Demeter Márta, az LMP, Vadai Ágnes, a DK és Varga-Damm Andrea, a Jobbik képviselõje (b-j) az egyes törvények honvédelmi kérdésekkel összefüggõ módosításáról szóló vitán az Országgyûlés plenáris ülésén 2019. november 19-én. MTI/Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

Egyre felháborítóbb a magyar ellenzék viselkedése az egész világot sújtó katasztrófahelyzet idején. Miután a lakosság többségét, így a saját választóik egy részét is megdöbbentő lépéssel leszavazták a veszélyhelyzeti intézkedések meghosszabbítását, most a honvédség bevetésének és alkalmazásának létjogosultságát vonják kétségbe.

Vadai Ágnes (DK), Varga-Damm Andrea (Jobbik) és Harangozó Tamás (MSZP) közös közleményükben azzal zaklatják a döntéshozókat, hogy a kijárási korlátozások idején ­miért vezényelték ki a Magyar Honvédséget az utcákra, illetve mely vállalatokhoz és miért küldtek honvédelmi irányítócsoportokat. Benkő Tibor honvédelmi miniszter ugyanis bejelentette, hogy az általa vezetett, a létfontosságú vállalatokért felelős akciócsoport ilyen egységeket küld bizonyos cégekhez, és közölte azt is, az országot hét járőrkörzetre osztották, illetve mostantól nagyobb létszámban lesznek jelen az utcákon katonák.

Az ellenzéki kommüniké célja természetesen megint nem a segítő szándék, és persze nem is az vezérli a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságába delegált ellenzéki politikusokat, hogy az összefogást segítsék a járvány terjedésének lelassításában és a gyilkos kór leküzdésében. A szakbizottság tagjaiként ugyanis nyilván értesülhettek arról a bevetésirányítási tervről, amelynek alkalmazása elengedhetetlen ezekben a vészterhes időkben. A cél megint nem más, mint a politikai haszonszerzés, vagyis az, hogy a járványveszély farvizén ismét azt sugallják: demokráciaellenes lépéseket, sőt „katonai diktatúrát” tervez bevezetni az Orbán-kormány, ezért vezényelnek fegyvereseket az utcákra és a főbb stratégiai vállalatokhoz. Az ellenzék nem volt rest még online tüntetést is szervezni a koronavírus-törvény leszavazása érdekében.

Sajnos nem is várhattunk mást ezektől a politikusoktól. Vadai Ágnes és két cinkosa már évek óta közmegvetés tárgya a honvédségi vezetők nagy részének körében, mert úgy próbálnak meg beállítani minden fejlesztést, mintha az csak és kizárólag a kormány és a hozzá közel álló gazdasági körök érdeke lenne. Ha a hadseregnek a Gyurcsány-kormányok drasztikus leépítései és garázdálkodása után vásárolnak például néhány valóban használható szállítórepülőt, azokat tendenciózusan kormánygépnek nevezik, és azt sugallják, hogy Orbán Viktor és a hozzá közel álló oligarchák luxusútjaira valók. Pedig tudják, hogy az ilyen gépek többek között a mai és az ehhez hasonló helyzetekben katonák és civilek evakuálására is alkalmazhatók. Ha a honvédség fejlesztéseiről beszélnek, nem az jut az eszükbe, hogy ez mennyire fontos az ország biztonsága szempontjából, hanem azt harsogják, hogy ezzel felelőtlenül eladósítjuk az országot. A nyilvánvaló hazugságai­kat pedig addig sulykolják, amíg az bekerülhet a köztudatba, rossz színben tüntetve fel a kormányt és vele együtt a szerintük hazudozó és korrupt honvédséget.

Ezek ismeretében nehéz jóhiszeműséggel vádolni Vadai Ágnest, aki a Gyurcsány-kormány honvédelmi államtitkára volt, és Varga-Damm Andreát, aki korábban miniszteri főtanácsadó is lehetett a szakminisztériumban. Harangozó Tamásról legalább ki lehet jelenteni, hogy a minimális szakértelme sincs meg honvédelmi kérdésekben, ezt ugyanis nem tanítják az ifjú jogászoknak a Gyurcsányhoz közeli Demisz politikai vezetőképzőjén.

Ocsmány politikai játszma ez, bárhogyan is nézzük. Ha ugyanis azt feltételezzük, hogy ezek a képviselők a bizottsági munkájuk elengedhetetlen részeként ismerik azokat a törvényeket, rendelkezéseket, amelyek a honvédség szerepét szabályozzák egy vészhelyzet vagy katasztrófahelyzet idején, akkor nincs más értelme a kérdéseiknek, csak a politikai célú hangulatkeltés. Ha azonban nem ismerik az erről szóló intézkedési terveket, akkor úgy állnak bele a kormány támadásába, hogy még a fáradságot sem veszik a rendelkező szabályok megismeréséhez.

Tudniuk kellene például, hogy a NATO és az EU irányelvei szerint is kiemelt szerep jut a honvédségnek a helyi bevetésirányítási tervekben egy vészhelyzet, például egy megfékezhetetlennek tűnő járvány terjedése esetén. Elsőként a tervezésben, amelyben a katonák hagyományosan erősek. A katonák jellemzője ugyanis a „can do” szemlélet, vagyis a céltudatos végrehajtásra törekvés, amely válságos szituációkban nélkülözhetetlen. A katasztrófahelyzeteket és minden más válsághelyzetet jellemző kaotikus állapotokban nagy jelentősége van a szervezett és fegyelmezett erő megjelenésének is, amelyet a honvédség mindenkor megtestesít. Többször is előfordult (­például a 2006-os árvíz idején a fővárosban), hogy a nagy számban érkezett önkéntesek helyét át kellett venniük a katonáknak, annak érdekében, hogy a védekezés szervezett és rendezett körülmények között folytatódjon.

Nem elhanyagolandó a honvédség megjelenésének pszichikai hatása sem. A katonai jelenlét a katasztrófák helyszínén ugyanis nemcsak a beavatkozás hatékony eszköze, hanem meg is nyugtatja a lakosságot. A szakértők utólagos értékelése szerint a vörösiszap-katasztrófa idején például az egyenruha megjelenése is pozitívan hatott az érintettekre. Érezték a szervezett erőt, a segítő szándékot és a határozottságot. Ez pedig annál nagyobb jelentőséggel bír, minél nagyobb a baj. További előny a katonák közreműködése esetén, hogy a honvédség szinte minden szempontból önellátó. Rendelkezik saját logisztikai, híradó- és informatikai támogatással, ami azt jelenti, hogy a védekezés amúgy is leterhelt helyi szerveinek nem okoz további gondot a katonák ellátása. Nemegyszer arra is volt példa, hogy a honvédség vett részt a lakosság vagy éppen más beavatkozók ellátásában.

Mindezek mellett nagyon fontos a hatékony védekezés szempontjából az is, hogy a katonáknak van olyan speciális szakértelmük és felszerelésük is, amellyel egyedül a honvédség rendelkezik. A rendőrség mellett pedig a honvédség az, amely azonnali reagáló erőként is számításba jöhet, amikor egy-egy stratégiai fontosságú cégnél leállást okoz egy-egy katasztrófahelyzet, veszélybe kerül például a víz-, a gáz-, az áramellátás vagy a távközlési szolgáltatás. Ezenkívül képes a szárazföldi személy- és teherszállítás kiegészítésére, légi szállításra, vízi szállításra, kutató-mentésre, vízi átkelőhelyek létesítésére és üzemeltetésére. Földi vegyi- és sugárfelderítésre, légi sugárfelderítésre, szilárd burkolatú utak mentesítésére, akadálymentesítésre, vontatásra, útépítésre, utak, területek zárására egy esetleges karantén idején.

Az ellenzék tehát jobban tenné, ha azzal foglalkozna, ami a dolga ilyenkor minden tisztességes politikusnak. Azaz támogatná a honvédség és általában a rendvédelmi szervek segítségét minden fronton, mert enélkül a járvány hatásai egyre nehezebben lesznek enyhíthetők.