A német közszolgálati televíziózás szégyene

„Miközben a gonosz magyarok összeesküdtek a világ ellen, addig a jóságos Merkel megmenti a migránsokat.”

Berlin, 2020. április 8. Angela Merkel kancellár a német kormány hetenkénti ülésére érkezik a berlini kancellári hivatalban 2020. április 8-án. A belügyminisztériumban további szigorításokat tartalmazó tervezet készül a koronavírus-járvány visszaszorításának érdekében. MTI/EPA/Action Press pool/Henning Schacht Fotó: Henning Schacht

És miközben a gonosz magyarok összeesküdtek a világ ellen, addig a jóságos Merkel asszony egyenként győzi meg a kabinet tagjait, hogy fogadják be a milliós embertömeget, mielőtt bajuk esik abban a kelet-európai diktatúrában. Mégis, Az űzöttek című filmben viszonylag árnyaltabban aggódnak a „menekültek” miatt, hiszen A döntés óráiban Merkel még attól rettegett, hogy Orbán hadserege halomra lövi őket. Kiderül továbbá, hogy a kancelláriahivatalban mindenki igyekszik megmenteni az európai szolidaritás eszméjét és persze a sok tízezer fiatal arab férfit, aki Budapesten rekedt.

A film tényleg politikai világtalanoknak készült, hiszen hemzseg a hibáktól. Merkel és stábja azon dühöng, hogy a magyar hatóságok nem regisztrálják az illegális migránsokat (a filmben persze menekültek és védelemre szorulók). Miért tennék? A bő egymilliós tömeg már átgázolt az EU-tag Görögországon, vagyis a görög hatóságok felelőssége lett volna mindenkit regisztrálni, átvenni kérelmüket a menedékjogra és elhelyezni őket menekülttáborokban. A film elején az a baj, hogy nem engedjük őket Németországba, a végén pedig azért vagyunk a főgonosz, mert vonatokkal és buszokkal átszállítottuk őket. Na ezt értse meg Fritz, Hans vagy Hildegard.

Meg kell hagynom, tetszett, ahogy a német politikusok viszályát bemutatták. Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a titkosszolgálat vezetője és a Szövetségi Bűnügyi Hivatal igazgatója megpróbál szembemenni a szent asszonnyal, hogy védjék az ország biztonságát. A Bundeswehr és a rendőrség tábornokai is szorgalmaznák a határzárat, ám a kancellár asszony őket is helyre teszi. A szívjóság győz a józan ész felett. Meg is lett az eredménye: több tucat halott a terrorcselekmények után; duplájára emelkedett bűnügyi statisztika; drogkereskedelem; több ezer nemi erőszak és a közbiztonság teljes felszámolása képében. Ám kit zavar ez, ha a világot kell megmenteni?

Csodálatos jelenet, amikor két szír kislány átad Merkelnek egy rajzot, amely koronával a fején, kezében egy német zászlóval, kvázi mint Németország királynőjét ábrázolja őt. Igaz, itt nekem az a képsor ugrik be, amikor valaki a választási ünnepségen Merkel kezébe ad egy kis német zászlót, amitől ő utálkozó arccal rögtön megszabadul. Most komolyan! Mit szólna az EU és az egész liberális világ, ha egy év leforgása alatt nálunk Orbán Viktorról forgattak volna le két filmet? Szír kislányok helyett egy székely kislegény adta volna oda megható rajzát Tusnádfürdőn a miniszterelnök úrnak, amelyen ő koronát visel. Mekkora botrány kerekedne abból?

A német sajtó folyton minket ostoroz, diktatúráról és személyi kultuszról beszél. Akkor ez a két német propagandatermék kinek a személyi kultuszát építgeti és erősíti? Egy afrikai banánköztársaságban még elmenne az ehhez fogható olcsó és gagyi hatásvadászat, ám ez Németországhoz méltatlan és gyalázatos. S az is, ahogy Magyarországot a német adófizetők pénzéből próbálják lejáratni, ráadásul éppen a világjárvány idején. Ki tudja? Talán van egy titkos George Soros-díj, amelyet jelentős pénzjutalom kíséretében civil szervezetek ítélnek oda a hazánkat legjobban gyalázó filmeseknek. Vagy csak azért gyűlölnek minket, mert mi nem követtük el azokat a fatális hibákat a menekültpolitikában, mint sok európai ország.

Ami némileg megnyugtatott, hogy sok honfitársam nem dőlt be a Rákosi-szagú propagandának. Blogok és kommentárok százait olvastam el, és a legtöbb német azt írta, hogy bárcsak nekik is lenne egy Orbánjuk, aki megvédené a határt és országa biztonságát. Ennek ellenére félek, hogy a liberális fiatalok készpénznek veszik a sztorit és hazug kép alakul ki bennük Magyarországról.

A szerző a Nézőpont Intézet elemzője