Ellenzéki újságírás és tisztesség

A tények tehát önmagukért beszélnek: Apáti Bence nem homofób és nem is antiszemita.

Budapest, 2015. szeptember 13. Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) elnöke beszél a szervezet tüntetésén, amelyet a Magyar Narancs szerkesztõsége elõtt tartottak tiltakozásul a hetilap címlapja miatt 2015. szeptember 13-án. A Magyar Narancs legutóbbi számában Orbán Viktor miniszterelnököt egy drótkerítéses bajusszal Hitlernek ábrázolta. MTI Fotó: Kallos Bea

A kettős mérce az ellenzéki média egyik lételeme, ezt már saját bőrömön is sokszor megtapasztaltam, és bizonyára az olvasó is számos hírhedt esetet felidézhetne.

Bár a progresszív sajtótermékek előszeretettel regélnek arról, hogy a konzervatív média álhíreket gyárt, megalapozatlan vádakat terjeszt és újságíróik alákérdeznek, az igazság az, hogy ezek a vádak éppenséggel a baloldali sajtó esetében sokkal inkább megállják a helyüket. Ennek az oka nemes egyszerűséggel az, hogy ők ellenőrző szerepben tetszelegnek, ezért őket jóformán senki sem ellenőrzi.

Ezen az egészségtelen munkamegosztáson érdemes lenne változtatni, hiszen egy baloldali újságírónak is meg kell felelnie bizonyos szakmai elvárásoknak. Nem mentség az, hogy ők nem szeretik a kormányt.

Vegyük például a Magyar Narancs hetilap cikkem írásakor friss számát, benne pedig a két és fél oldalas interjút Szinetár Dórával. A színésznő ezt mondja: „Az Operettszínház balettigazgatójának ezerszer durvább megnyilvánulásai vannak közszereplőként, a kinevezésekor mégsem kérdezte meg senki, miért nem mondunk fel zsidók, melegek, másképp gondolkodók és mindenki, akiket hol burkoltan, hol egyértelműen elítél hetenként egy élő tévéadásban.” Itt a színésznő Apáti Bencére utalt. Egy tisztességes újságíró ilyenkor persze visszakérdez: milyen megjegyzésekre gondol? Tudna idézni egyet is? Mikor „ítélte el” a melegeket vagy akár a zsidóságot Apáti? (A megfogalmazás persze magyartalan és bugyuta, hiszen elítélni tetteket lehet, de hát az azért még csak nem tett, ha az ember zsidó?)

Az igazság az, hogy Apáti számos cikkében szót emelt mind a homofóbia, mind pedig az antiszemitizmus ellen. A 888.hu-n 2018 áprilisában írt cikkében – mely azóta informatikai baki miatt más neve alá került, de szerencsére a Mindenszó nevű oldal megőrizte az eredeti szerző nevét – idézte Vay Blanka transznemű nő esetét, aki arról beszélt egy interjújában, hogy Berlinben bevándorlók kirekesztően bántak vele. Apáti feltette a kérdést cikkében, hogy vajon tudják-e a liberálisok, hogy „milyen támadásoknak vannak kitéve Nyugaton a melegek és a transzneműek?”. Apáti szintúgy idézi cikkében saját riportomat, melyet a Tett és Védelem Alapítvány honlapján közöltem. Interjúalanyom egy kóser étterem tulajdonosa volt, akinek boltját akkor már többször – és kétéves cikkem óta még többször – arabok megtámadták. Apáti felteszi a kérdést cikkében: a liberálisok „tudják-e, hogy jelenleg például Hollandiában, Amszterdamban a muszlimok támadják meg (…) a kóser boltokat?”.

Furcsa antiszemitizmus és homofóbia ez: felszólalni a zsidókat és melegeket ért támadások ellen… Szerintem bátor publicisztikai tevékenység Apátié, olyan kérdéskörre hívta fel a figyelmet, amelyet a fősodratú média teljesen elhallgat, hiszen elképzelhetetlen dolog, hogy az „elnyomotti kategóriába” helyezett muszlim bevándorlók más „elnyomottakat”, azaz melegeket támadjanak meg. Pedig ez hétköznapi dolog. Mikor Amszterdamban éltem, több meleg ember is arra panaszkodott nekem, hogy bevándorlók megtámadták őket. A holland főrabbi pedig elmondta nekem, hogy pár éve arabok majdnem halálra gázolták az utcán. Az akkor hallottakat a Szombat zsidó folyóiratba is megírtam, ha Szinetár művésznő szeretne tájékozódni a valóságról, cikkemet Ha kikapcsolod a mikrofont, mesélek címmel megtalálja a neten.

Persze első látásra akár különös is lehetne, hogy egy jobboldali publicista felszólal a homofóbia és az antiszemitizmus ellen, mert ezek nem a hagyományos magyar jobboldal témái. Apáti erről mesélt egy interjúban, melyet nekem adott tavaly nyáron a Mandinerben: „Mikor még jártam bulizni, bármelyik meleg haveromat megvédtem volna, ha bárki bántani meri. De ragaszkodom ahhoz, hogy a család az férfiből és nőből áll, anyából és apából, és emellett szeretnék továbbra is érvelni. (…) Az alaptörvény mellett kiállni és közben a melegek testi épségét védeni nem ellentétes dolog.” Az antiszemitizmusról pedig ezt mondta: „Mikor elkezdődött a migráció, pontosan ezekkel kezdtem el érvelni: nézzétek meg, mit mondanak a migránsok a melegekről, a zsidókról vagy Izraelről, nézzétek meg, mi van az »Allah akbár!« mögött! Nézzétek meg, mik mennek egy Palesztina melletti tüntetésen Németországban! Felvételek bizonyítják, hogy a bevándorlók Hitlert éltetik az ilyen eseményeken. Németországban már ott tartunk, hogy nem lehet kipában kimenni az utcára.”

A tények tehát magukért beszélnek: Apáti nem homofób és nem is antiszemita. Az, hogy a Magyar Narancsban ez így lejöhetett, és az újságíró még csak kísérletet sem tett a vádak alátámasztására, pusztán arra mutat rá, hogy az ellenzéki média azt képzeli: bármit megtehet. Ez egészen addig így is marad, amíg a jobboldali sajtó nem mutat rá a csúsztatásokra és az alaptalan vádakra, melyeket a progresszív médiamunkások naponta engednek meg maguknak.

A szóban forgó interjú amúgy azért is pikáns, mert Szinetár abban a mostani amerikai zavargók oldalára áll: „Korábban is sokat hallottunk az erőszakról, de George Floyd története is attól vált tömegeket cselekvésre késztető esetté, mert a saját szemünkkel láttuk.” Na bizony, cselekvésre – de milyenre? Az izraeli Aruc Seva május végi híre szerint a tüntetők Los Angelesben meggyaláztak egy zsinagógát. Cikkem írásakor pedig egészen friss hír, hogy a Harvard Egyetem egyik diákjának vezetésével tartottak demonstrációt az amerikai fővárosban, ahol azt skandálták a Black Lives Matter hívei, hogy „Izrael, ismerünk téged, tudjuk, hogy gyermekeket is gyilkolsz”. Ez viszont nem zavarja Szinetárt, szerinte Apáti Bence a veszélyes. Nem gondolom, hogy ilyen bajvívókra van szüksége a kisebbségeknek, mint Szinetár, aki homofóbozza és antiszemitázza Apátit, de eközben megvédi a Black Lives Mattert.

Ha valóban zavarná az antiszemitizmus, akkor nem támadná Apátit, és azonnal kritikával illetné a zsinagógákat gyalázó amerikai tüntetőket. Így viszont a vád üres és az aggódás kétszínű.

A szerző a Neokohn zsidó hírportál főszerkesztő-helyettese