Folyamatos támadás és felemás csodavárás – talán ezek jelentik a két végpontot a hazai családtámogatási intézkedések, különösen az egy éve elérhető családvédelmi akcióterv megítélésében. A családtámogatásokat balliberális megmondóemberek részéről övező, újra és újra felerősödő támadást már-már megszokhattuk – csak hogy ennek fő iránya megváltozott az évek során. Korábban leginkább arról szólt a kórus, hogy mennyire igazságtalan, mennyire elhibázott koncepciójú egy-egy támogatási forma, ma – a világ állítólagos fejlődésének részeként – már maga az apa, az anya és a gyerekek alkotta család került a céltábla közepére. Ez a vita tehát elsősorban már nem arról szól, hogy munkához kössük-e a támogatásokat, vagy az alanyi jogon járó szociális juttatásokat részesítsük-e előnyben. A liberálisok fő problémája ma már nem ebben, sokkal inkább ideológiai síkon keresendő.
Nem uniós, hanem nemzeti elhárító szolgálat kell!
Önálló, a hazája iránt elkötelezett titkosszolgálati közösség nélkül aligha képzelhető el stabil, független biztonságpolitika.