Ideológiai elvakultság az EU-ban

A IV. Birodalom bukása, avagy a németek hogyan teszik tönkre újra Európát.

Dutch Prime Minister Mark Rutte, German Chancellor Angela Merkel, European Commission President Ursula von der Leyen and French President Emmanuel Macron during a meeting on the sidelines of the first face-to-face EU summit since the coronavirus disease (COVID-19) outbreak, in Brussels, Belgium July 18, 2020. Francisco Seco/Pool via REUTERS - RC2LVH9ZI36T Fotó: POOL New

Csak idő kérdése volt, hogy mikor próbálja meg az EP ultraliberális többsége és a bizottság, az EUB biztosra vehető „jogi” támogatásával, tulajdonképpen Németország vezetésével totálisan alkalmazni ezt az elvet.

Orbán Viktor a Reutersnek azt mondta szep­tember 25-én, hogy „Magyarországnak szükséges az uniós tagság”, de ezt alapvetően gazdasági szükségszerűségként fogalmazta meg. A miniszterelnök szerint: „Ha a jogállamisági és költségvetési kérdések összekötéséről szóló vita akadályozza a koronavírus-járvány miatt szükséges pénzügyi alap működésének elindulását, lehetőség van kormányközi megállapodásra, az EU intézményein kívül.” Ez a mondat nem kapott elég figyelmet az elemzők részéről, pedig valószínűleg az EU szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bír. Orbán Viktor ugyanis azt fogalmazta meg, hogy mind politikai, mind gazdasági döntéseket lehet hozni Európára vonatkozóan az EU-n kívül, ha az EU intézményrendszere és vezetői alkalmatlannak bizonyulnak bizonyos problémák megoldására.

Gyors pénzügyi és gazdasági beavatkozásra van szükség, és miközben van megegyezés a gazdasági kérdésekről, nem elkezdik végrehajtani a programot, hanem a brüsszeli elit ideológiai okokból pozíciószerzésre akarja azt felhasználni. Mindezt úgy, hogy nem Lengyelországnak és Magyarországnak, hanem más országoknak az érdeke a gyors megegyezés.

Milyen európai vezetés az, amely egy akut válsághelyzetben marginális és egyébként is hamis állításokon nyugvó politikai feltételekhez akar kötni létfontosságú döntéseket? Hát nem olyan, amelyet komolyan lehet venni.

Egy pillanat alatt újrarajzolja az európai viszonyokat az, ha az EU tagjai az EU-t kihagyva kezdenek el döntéseket hozni. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen megoldás mennyivel jobban megfelel a regionális érdekeknek. A kényszerszolidaritást felváltaná egy valódi, amely sorközösségen és kulturális hasonlóságon, elsődleges érdekeken, geopolitikai szükségszerűségeken alapul, nem pedig a liberális maszlagokon.

Ha az EU liberális ideológusainak sikerül megregulázniuk, vagyis gyarmati sorba süllyeszteniük Lengyelországot és Magyarországot, az Csehországnak és Szlovákiának sem ígér különb sorsot, csak náluk csendben fogják levezényelni az önfeladás folyamatát. De a horvátok, a baltiak, sőt az olaszok sem várhatnak jobbat.

Ne feledjük el, a bizottság és az EP az állam- és kormányfők kompetenciáját is folyamatosan csökkenti, gyakorlatilag a német kancelláron és a francia elnökön kívül mindenkiét. A nagyképű holland miniszterelnök is könnyen egy kiürült stallumban találhatja magát, és lehet, hogy neki is egy brüsszeli bürokrata fogja megmondani egy-két év múlva, hogy mire költheti az EU-s pénzeket és a saját költségvetését.

A legelgondolkodtatóbb azonban az, hogy ez a politikai agresszivitás milyen stílussal párosul. Ezek az országukban harmadrendű politikusnak bizonyult brüsszeliták olyan arrogáns stílust engednek meg maguknak, amely diplomáciai körökben azonnal diszkreditálná őket, még akkor is, ha egy erősebb hatalom képviselőiként lennének ennyire bárdolatlanok. Jourová és Barley úgy viselkednek, mintha az alacsonyabb rangú beosztottjaikat tennék helyre éppen, miközben demokratikusan választott kormányokat akarnak utasítgatni. Így akkor sem beszélhetnének, ha véletlenül igazat mondanának, és nem hazudnának vagy fenyegetőznének éppen.

Ha ennek nem lesz most már határozott következménye, akkor ez a stílus, a tulajdonképpeni náci-bolsevik tempó állandósulni fog a fejlett, haladó nyugati politikusok szóhasználatában, és már nemcsak alacsonyabb szinten lesznek agresszívek és udvariatlanok, hanem a brüsszeli politika legfelső posztjain is.

Közép-európai aggyal felfoghatatlan, hogy a németek, akik hihetetlenül sokat profitálnak a közép-európai hátországukból, miért érdekeltek ezen államok politikai meggyengítésében, demográfiai lerombolásában, kontraproduktív pénzügyi kifosztásában és abban, hogy folyamatosan emlékeztetik ezeket az országokat arra, hogy a németek mit is műveltek velük még nem is olyan régen.

Csak az ideológiai elvakultság lehet az oka annak, hogy Németország ennyire a saját érdekei ellen cselekszik. Már nem lehet elkülöníteni sem a brüsszeli, sem a német politikában azt, hogy mikor érvényesülnek német érdekek és mikor van szó pusztán a liberális ideo­lógiai program megvalósításáról. Úgy tűnik, elértünk a végponthoz, már nem számítanak a német érdekek sem, nemhogy az euró­paiak, csak az ideológia számít. E jelenlegi Európai Bizottságot és apparátust már teljesen ennek a célnak megfelelően választották. Az EU már nem megoldás, hanem a probléma része. Az állam- és kormányfőkön a sor, hogy a saját és az országuk jól felfogott érdekében ezt észrevegyék. Mert a liberális állam- és kormányfők sem szeretnék elveszíteni a hatalmukat.

A szerző szociológus, publicista