2021-ben szétszakadhat az Európai Unió

Elképesztő mértékű intézményes és morális válság alakult ki az év végére, recsegnek-ropognak az unió intézményes tartóoszlopai.

Brüsszel, 2020. december 19. Az Európai Unió zászlaja tükrözõdik az Európai Bizottság épületének ablakain Brüsszelben 2020. december 19-én. Az Egyesült Királyság január 31-én kilépett az Európai Unióból. Távozásának napján december 31-ig tartó - vagyis nem egészen két hét múlva lejáró - átmeneti idõszak kezdõdött el azzal a céllal, hogy legyen idõ a megállapodásra a majdani kétoldalú viszonyrendszer feltételeirõl, mindenekelõtt egy szabadkereskedelmi egyezményrõl. Mindeddig azonban nem sikerült megállapodást elérni. MTI/AP/Virginia Mayo Fotó: Virginia Mayo Forrás: MTI/AP/Virginia Mayo

Másodszor viszont: az unión belüli két alapvető irányzat, a föderalista, globalista liberálisok és a nemzeti szuverenisták közötti törésvonal nemhogy enyhült volna, hanem tovább éleződik az ősz folyamán. Ennek első jeleként az Európai Parlament, amelyet a liberális fősodor irányít, máris keresztbe tett a megállapodásnak, és a további fejlemények egyelőre kiszámíthatatlanok. Ezért és tágabb összefüggésben is azt állítom, hogy válságban van az Európai Unió, s még az sem elképzelhetetlen, hogy belátható időn belül ellehetetlenül a működése és darabjaira hullik.”

A szupranacionálissá vált parlament év végi ellenakciója után, mellyel egyértelműen a nemzeti alapon működő tanács fölé akar nőni, a fenti sorokat csak megerősíteni tudom. Nagy kérdés, mit hoz a jövő év, s csak ezen belül fontos kérdés annak a megválaszolása, hogy vajon érdemes-e még a Fidesznek az Európai Néppárt frakciócsoportjában maradni, különösen az után, hogy Deutsch Tamás fideszes delegációvezetőt példátlan módon, határidő nélkül gyakorlatilag szilenciumra ítélték, ráadásul ezt a jelenlévők döntő többsége megszavazta – ami további aggasztó jel. Valószínűleg ezt a kérdést annak fényében lesz érdemes 2021-ben megvizsgálni, hogy hogyan alakul föderalisták és szuverenisták küzdelme, ami immáron intézmények közötti összecsapásokban nyilvánul meg.

Nagyon leegyszerűsítve az intézményes erőviszonyokat úgy írhatjuk le, hogy a liberálisok – a Soros-világhálózat aktív munkájának eredményeképpen – az Európai Parlamentben lassan kétharmados fölényben vannak (miután a Néppárt is beállt mögéjük), s így a parlamentet megkaparintották, az már az „övék”. Ez azt jelenti – nem csekély változás! –, hogy egy eredetileg ideológiai vitákat folytató, természetes módon politikailag tagolt testület, egy parlament, megszűnt demokratikus testület lenni, helyette valójában egy ideológiailag nagyjából egyirányúan, a fősodornak megfelelően fellépő, politikai intézménnyé vált. És ez nem kis negatív fordulat a parlament, de tágabban az unió történetében sem!

Másfelől, a már Juncker alatt is globalista-föderalista elveket valló, ennek szellemében cselekvő Európai Bizottság lényegében véve Ursula von der Leyen elnöklete alatt sem változott meg; a szupranacionális szervezet tevékenységét sajnos nem Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztos határozza meg, hanem olyan személyek, mint Věra Jourová, Frans Timmermans, Didier Reynders, Margarethe Vestagher, Margaritis Schinas, Helena Dalli, Ilva Johansson, Paolo Gentiloni – ők mind olyan biztosok, akik vagy nagyon szorosan, vagy „csak” szorosan kötődnek, kapcsolódnak a Soros-világhálózathoz.

Mindezek következtében a Bizottság és a Parlament között gyakorlatilag véd- és dacszövetség alakult ki, ami azt jelenti, hogy a föderalisták 2:1-re állnak a szuverenistákkal szemben. (A szünetben – tegyük hozzá focinyelven.) Ráadásul, fontos tudni, hogy az unió jelenlegi szabályai szerint a döntéshozatal során, az úgynevezett rendes jogalkotási folyamatban (amit korábban együttdöntési eljárásnak neveztek) a Tanácsnak és a Parlamentnek kell együttműködnie. Azzal viszont, hogy a Bizottság és a Parlament szoros ideológiai szövetségre léptek egymással, felborultak az erőviszonyok, s e két szervezet akar „együttdönteni”, miközben ez a jog a Tanácsot és a Parlamentet illeti meg.

Nagyon fontos itt is látni Soros papa érvelését, aki a parlament állásfoglalását mintegy megelőlegezte – nem szokatlan dolog ez nála –, amikor a Project Syndicate-ben a Merkel-Orbán megállapodás után arról írt, hogy az Európai Tanács túlterjeszkedett a hatáskörén (!), mert csökkentette a bizottság képességét arra, hogy jogszabályt értelmezzen (!) és az alapján járjon el (!). Ez megint elképesztő, hiszen Soros önkényesen megkérdőjelezi a szuverén tagállamok állam- és kormányfőkből álló testületének döntési elsődlegességét a bizottsággal szemben, és láthatóan a bizottság javára kívánja elbillenteni a hatalmi és döntési erőviszonyokat.

Soros nótájára most pedig elkezd táncolni a parlament is és kilátásba helyzete, hogy a tanács jogállamisági elvárásokkal kapcsolatos korlátozó záradékát egész egyszerűen jelentéktelennek és súlytalannak tekinti, és azt állítja, hogy a bizottság január elejétől minden további nélkül elkezdheti a jogállamisági követelmények érvényesítését!

Egyértelmű megint, nem nehéz meglátni a logikai sorrendet: Soros György értelmezi a helyzetet, a parlament és a bizottság pedig, egymással összehangoltan, a pénzmágnás és egyben irgalmas szamaritánus iránymutatásának megfelelően megteszi a következő lépéseket. Soros iránya pedig egyértelmű: a szuverenista tanács hatalmát akarja gyengíteni a szupranacionális és föderalista bizottság és parlament javára, s az erőviszonyok ilyen, a szerződésekkel gyökeresen szembemenő átalakításával akar közelebb kerülni az Európai Egyesült Államok megvalósításához – a ’la Soros György, illetve a ’la globális elit.

És az intézmények közötti erőviszony alakulásához még vegyük hozzá az Európai Unió Bíróságát is: sajnos az elmúlt évek Magyarországgal szembeni egyoldalú, mindig a migránsbarát, multikulturális értékrendet, genderelméletet alátámasztó döntései is azt bizonyítják – lásd éppen a december 17-it, mely a magyar határvédelem egyes rendelkezéseit ítélte el –, hogy a bíróság a föderalista és liberális fősodor elkötelezettje. Talán némi szerepet játszik ebben az is, hogy a bíróság főtanácsnokai között – akik a döntéseket „szakmailag” előkészítik – nagy számban megtalálhatók a Soros-hálózat fizetett emberei.

A jelenlegi állapotokat összegezve úgy látom, hogy

2020 végére súlyos intézményes patthelyzet és válság alakult ki az unióban, ami e nemzetközi szerveződés erejét és hatékonyságát szinte lenullázza, így az unió közel került a széteséshez, és ezt minket, magyarokat sorsdöntő választás elé állít.

A maastrichti, lisszaboni stb. uniós szerződések – melyek persze önmagukban is ezer sebből véreznek – a szemünk láttára válnak jelentéktelen papírfoszlányokká, melyeket valamerre elfúj a szél.

S mindez azért, mert „a nagyon nagy fiúk” nagy szándékkal akarják kirámolni a házat, amelyet uniónak neveznek.

Még uniónak.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója