Elképesztő mértékű intézményes és morális válság alakult ki az év végére az Európai Unióban. Recsegnek-ropognak az unió intézményes tartóoszlopai, és ma már nem tartom kizártnak, hogy ez rövid vagy közép távon az unió szétesését jelentheti.
A kiváltó okot természetesen ismét mi, „rebellis” magyarok okoztuk, együtt a lengyelekkel. Ügyes taktikázással és szemfülességgel rávettük Angela Merkelt arra, hogy az Európai Tanács zárja ki annak lehetőségét, hogy a jogállamisági követelmények ürügyén liberális értékdiktatúrát gyakoroljanak felettünk, méghozzá a nekünk járó uniós pénzek megvonásán keresztül.
Rögtön lehetett tudni és érezni: a csatát megnyertük, de a háború folytatódni fog a globalista liberálisok és a szuverenisták között.
Így is történt, karácsonyi „ajándékként” a döntő többségében liberálissá vedlett Európai Parlament az unió történetében példátlan lépésre szánta el magát: egy héttel a tanácson elfogadott megállapodás után állásfoglalást adtak ki a költségvetésről és a helyreállítási alapról, s ebben kétségbe vonják az Európai Tanács – tehát az unió legfőbb döntéshozó fóruma! – azon nyilatkozatának érvényességét, amely felfüggeszti a jogállamisági eljárás alkalmazhatóságát az unió bíróságának a jóváhagyásáig. Döbbenetes módon úgy fogalmaznak, hogy az Európai Tanács egyetlen politikai nyilatkozata sem tekinthető jogszabályok értelmezésének, ergo, a tanács, amit mond és ír, nem számít. De hiszen hogyan is fogalmazott novemberben a minket gyűlölő Sophie in’t Veld holland kőliberális képviselő a parlamentben? „A Tanács inkább kussoljon!”
Mondjuk ki, mi történt:
az unió egyik intézménye kétségbe vonta a másik intézmény legitimitását, vagyis az EP gyakorlatilag megpuccsolta a tanácsot. Ez intézményes válság, megspékelve azzal, hogy a harmadik intézmény, a bizottság – mely elvileg végrehajtó szerv, a törvények őre, de nem a törvények hozója! – az ősz folyamán látványosan összefogott a parlamenttel a júliusi tanácsi megállapodás megfúrására.
És ezzel 2020 végére beállt az intézményi válság az unióban. Így indulunk neki 2021-nek.
A történet júliusban kezdődött, amikor az EU-s csúcson sikerült megállapodni a hétéves költségvetés irányelveiről, ami az Orbán-kormány és Magyarország sikerét hozta, hiszen már akkor elértük, hogy mondvacsinált politikai-ideológiai kifogásokkal pénzeket ne lehessen megvonni országunktól vagy bármelyik másik tagállamtól. Mégis, jómagam már akkor így fogalmaztam az Ideg- és politikai háború Brüsszelben című, augusztus elején lapunkban megjelent cikkemben: „Először is: az Európai Tanács hétéves költségvetéséről szóló megállapodás tartalmilag a visegrádi négyek, és konkrétan Orbán Viktor miniszterelnök sikerét hozta. A magyar miniszterelnök teljesítménye előtt meg kell emelni a kalapot, heroikus és eredményes munkát végzett, ami eurómilliárdokat hozott az országnak.