Az Európai Unió nem áll jól

Abszurd, hogy a kilencmilliós Izraelben nagyságrendileg annyi embert oltottak be már kétszer, mint a 83 milliós Németországban egyszer.

„Mi a biztonságos futásra törekedtünk: nem engedhettük meg magunknak, hogy sérülést szenvedjünk. Maximális gondot fordítottunk a közöttünk lévő összhangra is, hogy ne a széthúzás érvényesüljön” – ezzel magyarázta az európai sprintváltó, hogy miért a hetedik helyen végzett az olimpián, hogyan tudták hatan is megelőzni a versenyben.

Már több mint egy éve versenyben van a világ: emberéletekért folyik a harc. Társadalmak küzdenek immár egy éve saját magukkal, hogy a járványügyi szabályok betartásával megfékezzék a koronavírus-járványt, amely világszerte már 105 millió embert fertőzött meg, és 2,3 millióan – Magyarországon pedig mintegy 13 ezren – haltak bele a kór szövődményeibe. De a szakemberek egyetértenek abban, hogy a járvány visszaszorításában az áttörést az oltásokkal lehet elérni. Hosszú hónapokon át a megfelelő vakcinákra várt a világ. A legjobb gyártók és szakemberek – köztük magyarok – ki is fejlesztették ezeket a gyógyszereket Amerikában, Európában, Kínában és Oroszországban. A tudósok és a gyártók is versengtek azért, melyiküknek lesz oroszlánrésze a kór leküzdésében, most pedig az egyes országok abban, hogy ki tudja gyorsabban beoltani a polgárait.

Az Európai Unió nem áll jól. A népességarányosan beadott oltásokban a legfrissebb adatok szerint (OurWorldInData.org) hat, az unión kívüli ország viszi a prímet a világban. Száz lakosra vetítve Izraelben jelenleg 62, az Egyesült Arab Emírségekben 39, az Egyesült Királyságban 16, az Egyesült Államokban 11, Bahreinben tíz, Szerbiában pedig nyolc oltást adtak eddig be. Az uniós tagállamok közül a kis területű és népességű országok, Málta, Dánia és Írország állnak a legjobban az átoltottságban – a méretük könnyebb logisztikát tesz lehetővé. De náluk is legfeljebb négy-öt oltást adtak be minden száz embernek, a többi uniós tagállamban pedig még kevesebbet. Ezek a számok nem feltétlenül a beoltott személyek számának felelnek meg: sokan már két adagot is kaptak a vakcinából.

Közös erővel a vírus ellen

Tavaly márciusban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárványnak nyilvánította a koronavírus-járványt, amelynek rengeteg ember esett áldozatul 2020-ban és idén is. Össze kell fognunk az emberi életek megmentéséért, ez pedig kizárólag védőoltások és hatásos gyógymódok segítségével lehetséges.

Tovább...

Abszurd, hogy a kilencmilliós Izraelben nagyságrendileg annyi embert oltottak be már kétszer, mint a 83 milliós Németországban egyszer.

Az európai sprintváltó a cikk elején idézett nyilatkozata természetesen a képzelet szüleménye. De ezt idézi fel az Európai Bizottság álláspontja – a testület véleményét Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Várhelyi Olivér szomszédságpolitikai és bővítésügyi uniós biztos fejti ki lapunkban („Közös erővel a vírus ellen”). Érvelésük két szempontra épül: a biztonságra és a közös fellépés igényére. Brüsszel ezzel magyarázza, hogy hónapokat késett az uniós engedélyezés és oltás a világelső riválisokhoz képest még egyazon gyártó, az amerikai Pfizer esetében is.

Ami az első érvet illeti: miközben az első beoltottak már két hónappal ezelőtt megkapták a vakcinát, jelen pillanatban semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy például a brit vagy az izraeli hatóságok bármennyire is felelőtlenebbül jártak volna el európai uniós kollégáikhoz képest. Azt viszont tények igazolják, hogy a járványügyi mutatóik javultak ezeknek az országoknak. Nem jelentkeznek komoly és tömeges mellékhatások, a beoltottak pedig mentesek maradnak a fertőzés tüneteitől. Eközben viszont ezrek és ezrek halnak meg nap mint nap Európában a Covid–19 szövődményeiben.

Az uniós késlekedés másik oka, hogy a huszonhetek – amelyek tavaly tavasszal, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárvánnyá nyilvánította a Covid–19-et, széthúztak, egymástól féltve a védőfelszerelés-készleteket – most összetartani igyekeztek. Ez sem sikerült ugyan tökéletesen, a németek és mások külön utakat (is) jártak, ellenben ugyanaz a bénultság lépett fel, amely hosszú ideje az uniós külpolitikát is jellemzi. Szervezetszociológiai közhely, hogy ilyen sok résztvevővel és érdekelttel nehezen munkálható ki a közös álláspont, az eredmény pedig lagymatag lesz.

A bürokratikus hiányosságok a vakcinaügyben olyan kritikus esetekben élesedtek ki, mint a lekötött, illetve beérkező dózisokról folytatott vita az AstraZenecával, amely szinte szőnyegpiaci acsarkodásokra emlékeztetett. Belga hatósági razziával próbáltak a végére járni, igazat mond-e a gyártó. Németországban megrökönyödtek azon, hogy a részben német fejlesztésű BioNTech/Pfizer-vakcinát Európán kívül előbb hasznosítják, mint Németországban. Hollandia csak az idén kezdett el oltani, holott kórházi kapacitásai annyira megcsappantak, hogy külföldre kellett átszállítani Covid–19-betegeket.

Szemesnek áll a világ: a britek és az izraeliek gyorsan szerződtek, piaci áron felül fizettek, és régóta tömegesen oltanak. Mindkét országban központosított egészségügyi rendszer segíti az oltókampány gyors lebonyolítását. A britek már tízmillió polgárt oltottak be, a legveszélyeztetettebb korcsoportba, a 80 éven felüliekhez tartozók közül szinte mindenkit. Az izraeliek pedig minden harmadik lakosukat, és már a 16 éven felülieket veszik sorra. Hamarosan elérhetik azt az átoltottsági mutatót, amelyet az EU csak a nyár végére remél. Az európai politika furcsa fintora, hogy a britek számára a gyors oltókampányt az tehette lehetővé, hogy tavaly januárban kiléptek az Európai Unióból, így nem kellett tartaniuk magukat a közös politikához. Az elmúlt másfél évtizedben százezres nagyságrendben telepedtek le magyarok az Egyesült Királyságban. Most örömmel számolnak be magyarországi rokonaiknak arról, hogy beoltották őket. Ám az utóbbiak, az EU-ban maradottak vegyes érzéssel reagálnak: szeretnék, ha őket is mielőbb beoltanák, adott esetben ráadásul ugyanazzal az oltóanyaggal.

Az Európai Bizottság képviselőinek véleménycikke kitér arra is, hogy tekintettel vannak a Nyugat-Balkán országainak oltóanyag-ellátására. Ezt olvasva ugyancsak vegyes érzés fogja el a magyarországi magyarokat, hiszen értesültek róla: vajdasági rokonaikat, a szerbiai magyarokat már beoltották. Az EU-ba való bebocsátásra tagjelölt országként várakozó Szerbiába milliószám érkezik a vakcina, miközben a nála népesebb – és fejlettebb – Magyarországon eddig csak mintegy 300 ezer embert tudtak beoltani a kapacitás szűkössége miatt. A szerbek az orosz és a kínai gyártmányú oltóanyagokból is sokat vesznek. Magyarország is él ezekkel a lehetőségekkel, és elsőként hagyta jóvá Európában a Szputnyik V orosz oltóanyagot, azt látva, hogy az európai vakcinaellátás nem hatékony. Azelőtt sokat bírálták hazánkat a keleti nyitás politikája miatt. De a bajban az mutatkozik meg: az jár jól, aki több lábon áll.

Mindenütt, így Európában is számolni kell azzal, hogy nem mindenki kívánja beoltatni magát. Vannak, akik – ilyen-olyan hangokra hallgatva – szkeptikusak, míg mások a járványellenes védekezés potyautasai akarnak lenni. Tisztában vannak a koronavírus veszélyeivel, szükségesnek tartják a nyájimmunitás elérését. De úgy vannak vele: érje azt el az ország nélkülük. Társadalmaink másik része várja most az oltást, mégpedig egyre inkább. Az emberek nem akarnak megbetegedni, meghalni, és nem akarják kórt a környezetüknek sem átadni.

De nemcsak emberéletek megmentéséről van szó. A járvány óriási mentális és gazdasági károkat is okoz. A bezártság növeli a társadalmi feszültséget, különösen, ha a bevételek a mindennapi megélhetést fenyegető mértékben megcsappannak. A kormányok igyekeznek enyhíteni a károkat, de ez nem tartható fent a végtelenségig eladósodás nélkül. Számos országban tüntetnek az emberek a járványügyi korlátozások feloldásáért. Az európaiak újra dolgozni akarnak, a járványtól leginkább sújtott iparágakban is. A vállalkozók nem akarják, hogy tönkre menjen, amit hosszú évek munkájával felépítettek. Szabadidejükben az emberek családot látogatni, utazni, strandolni szeretnének, fesztiválokra, koncertekre, színházba, moziba mennének.

Sokaknak van jegyük nyárra a Puskás Arénába, hogy – mint arra még soha nem volt példa – hazai közönség buzdíthassa az Európa-bajnokságon a magyar labdarúgó-válogatottat, ráadásul a világ legjobbjai ellen. De egyelőre nem tudják a szurkolók, beengedik-e majd őket a stadionba. A tokiói nyári olimpiára egészséges sportolókat akarunk küldeni. Szeptemberben a középiskolások már találkozni akarnak az osztálytársaikkal, az egyetemisták gólyatáborba mennének, tantermi, nemcsak online konzultációkra készülnek.

Az európaiak azt akarják, hogy életük mielőbb térjen vissza a megszokott kerékvágásba. De továbbra sincs elég vakcina Európában, pedig ez a járvány visszaszorításának kulcsa.