Az Európai Unió nem áll jól

Abszurd, hogy a kilencmilliós Izraelben nagyságrendileg annyi embert oltottak be már kétszer, mint a 83 milliós Németországban egyszer.

Tovább...

Abszurd, hogy a kilencmilliós Izraelben nagyságrendileg annyi embert oltottak be már kétszer, mint a 83 milliós Németországban egyszer.

Az európai sprintváltó a cikk elején idézett nyilatkozata természetesen a képzelet szüleménye. De ezt idézi fel az Európai Bizottság álláspontja – a testület véleményét Ursula von der Leyen bizottsági elnök és Várhelyi Olivér szomszédságpolitikai és bővítésügyi uniós biztos fejti ki lapunkban („Közös erővel a vírus ellen”). Érvelésük két szempontra épül: a biztonságra és a közös fellépés igényére. Brüsszel ezzel magyarázza, hogy hónapokat késett az uniós engedélyezés és oltás a világelső riválisokhoz képest még egyazon gyártó, az amerikai Pfizer esetében is.

Ami az első érvet illeti: miközben az első beoltottak már két hónappal ezelőtt megkapták a vakcinát, jelen pillanatban semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy például a brit vagy az izraeli hatóságok bármennyire is felelőtlenebbül jártak volna el európai uniós kollégáikhoz képest. Azt viszont tények igazolják, hogy a járványügyi mutatóik javultak ezeknek az országoknak. Nem jelentkeznek komoly és tömeges mellékhatások, a beoltottak pedig mentesek maradnak a fertőzés tüneteitől. Eközben viszont ezrek és ezrek halnak meg nap mint nap Európában a Covid–19 szövődményeiben.

Az uniós késlekedés másik oka, hogy a huszonhetek – amelyek tavaly tavasszal, amikor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárvánnyá nyilvánította a Covid–19-et, széthúztak, egymástól féltve a védőfelszerelés-készleteket – most összetartani igyekeztek. Ez sem sikerült ugyan tökéletesen, a németek és mások külön utakat (is) jártak, ellenben ugyanaz a bénultság lépett fel, amely hosszú ideje az uniós külpolitikát is jellemzi. Szervezetszociológiai közhely, hogy ilyen sok résztvevővel és érdekelttel nehezen munkálható ki a közös álláspont, az eredmény pedig lagymatag lesz.

A bürokratikus hiányosságok a vakcinaügyben olyan kritikus esetekben élesedtek ki, mint a lekötött, illetve beérkező dózisokról folytatott vita az AstraZenecával, amely szinte szőnyegpiaci acsarkodásokra emlékeztetett. Belga hatósági razziával próbáltak a végére járni, igazat mond-e a gyártó. Németországban megrökönyödtek azon, hogy a részben német fejlesztésű BioNTech/Pfizer-vakcinát Európán kívül előbb hasznosítják, mint Németországban. Hollandia csak az idén kezdett el oltani, holott kórházi kapacitásai annyira megcsappantak, hogy külföldre kellett átszállítani Covid–19-betegeket.

Szemesnek áll a világ: a britek és az izraeliek gyorsan szerződtek, piaci áron felül fizettek, és régóta tömegesen oltanak. Mindkét országban központosított egészségügyi rendszer segíti az oltókampány gyors lebonyolítását. A britek már tízmillió polgárt oltottak be, a legveszélyeztetettebb korcsoportba, a 80 éven felüliekhez tartozók közül szinte mindenkit. Az izraeliek pedig minden harmadik lakosukat, és már a 16 éven felülieket veszik sorra. Hamarosan elérhetik azt az átoltottsági mutatót, amelyet az EU csak a nyár végére remél. Az európai politika furcsa fintora, hogy a britek számára a gyors oltókampányt az tehette lehetővé, hogy tavaly januárban kiléptek az Európai Unióból, így nem kellett tartaniuk magukat a közös politikához. Az elmúlt másfél évtizedben százezres nagyságrendben telepedtek le magyarok az Egyesült Királyságban. Most örömmel számolnak be magyarországi rokonaiknak arról, hogy beoltották őket. Ám az utóbbiak, az EU-ban maradottak vegyes érzéssel reagálnak: szeretnék, ha őket is mielőbb beoltanák, adott esetben ráadásul ugyanazzal az oltóanyaggal.

Az Európai Bizottság képviselőinek véleménycikke kitér arra is, hogy tekintettel vannak a Nyugat-Balkán országainak oltóanyag-ellátására. Ezt olvasva ugyancsak vegyes érzés fogja el a magyarországi magyarokat, hiszen értesültek róla: vajdasági rokonaikat, a szerbiai magyarokat már beoltották. Az EU-ba való bebocsátásra tagjelölt országként várakozó Szerbiába milliószám érkezik a vakcina, miközben a nála népesebb – és fejlettebb – Magyarországon eddig csak mintegy 300 ezer embert tudtak beoltani a kapacitás szűkössége miatt. A szerbek az orosz és a kínai gyártmányú oltóanyagokból is sokat vesznek. Magyarország is él ezekkel a lehetőségekkel, és elsőként hagyta jóvá Európában a Szputnyik V orosz oltóanyagot, azt látva, hogy az európai vakcinaellátás nem hatékony. Azelőtt sokat bírálták hazánkat a keleti nyitás politikája miatt. De a bajban az mutatkozik meg: az jár jól, aki több lábon áll.

Mindenütt, így Európában is számolni kell azzal, hogy nem mindenki kívánja beoltatni magát. Vannak, akik – ilyen-olyan hangokra hallgatva – szkeptikusak, míg mások a járványellenes védekezés potyautasai akarnak lenni. Tisztában vannak a koronavírus veszélyeivel, szükségesnek tartják a nyájimmunitás elérését. De úgy vannak vele: érje azt el az ország nélkülük. Társadalmaink másik része várja most az oltást, mégpedig egyre inkább. Az emberek nem akarnak megbetegedni, meghalni, és nem akarják kórt a környezetüknek sem átadni.

De nemcsak emberéletek megmentéséről van szó. A járvány óriási mentális és gazdasági károkat is okoz. A bezártság növeli a társadalmi feszültséget, különösen, ha a bevételek a mindennapi megélhetést fenyegető mértékben megcsappannak. A kormányok igyekeznek enyhíteni a károkat, de ez nem tartható fent a végtelenségig eladósodás nélkül. Számos országban tüntetnek az emberek a járványügyi korlátozások feloldásáért. Az európaiak újra dolgozni akarnak, a járványtól leginkább sújtott iparágakban is. A vállalkozók nem akarják, hogy tönkre menjen, amit hosszú évek munkájával felépítettek. Szabadidejükben az emberek családot látogatni, utazni, strandolni szeretnének, fesztiválokra, koncertekre, színházba, moziba mennének.

Sokaknak van jegyük nyárra a Puskás Arénába, hogy – mint arra még soha nem volt példa – hazai közönség buzdíthassa az Európa-bajnokságon a magyar labdarúgó-válogatottat, ráadásul a világ legjobbjai ellen. De egyelőre nem tudják a szurkolók, beengedik-e majd őket a stadionba. A tokiói nyári olimpiára egészséges sportolókat akarunk küldeni. Szeptemberben a középiskolások már találkozni akarnak az osztálytársaikkal, az egyetemisták gólyatáborba mennének, tantermi, nemcsak online konzultációkra készülnek.

Az európaiak azt akarják, hogy életük mielőbb térjen vissza a megszokott kerékvágásba. De továbbra sincs elég vakcina Európában, pedig ez a járvány visszaszorításának kulcsa.