Kezdetben voltak a menekültek és a száműzöttek. A szent család Egyiptomba menekült Heródes haragja elől. Ovidiust egy verse miatt Augustus örökre száműzte Rómából. A szülőföld kényszerű elhagyásának ez a két formája olykor egybe is mosódhatott. Dante a politikai ellenfelei elől menekült el Firenzéből, és száműzött lett Ravennában. Rákóczi elbujdosott és száműzetésbe ment Rodostóba. Kossuth menekültként kezdte és emigránsként végezte Turinban. Nagy Imrét Romániába internálták, és a bitófán végezte Budapesten.
Az önkéntes vagy kényszerű helyváltoztatás a XIX. század második felétől egyre nagyobb méreteket öltött, és ezzel együtt fajtái is jelentősen megszaporodtak. A kivándorlás például csak Magyarországról másfél millió embert sodort az óceán túlpartjára. A sztálini Szovjetunióban és a hitleri Németországban milliókat deportáltak büntetőtáborokba. A második világháború után a felvidéki magyarokat és a magyarországi németeket kitelepítették, az osztályellenséget Recskre vagy a Hortobágyra internálták. A világot sarkaiból kidöntő kommunizmus ezen a téren is tudott újat hozni. Lenin örökösei a visszás jelenségek eufemisztikus megnevezésére különös figyelmet fordítva a száműzetés fogalmát is száműzték szótárukból, és azt következetesen kiutasításnak hívták.
Ez a módszer még a hetvenes években is létezett. Szolzsenyicint repülőgépre rakva 1974-ben utasították ki a Szovjetunióból, és még légiutas-kísérőket is adtak mellé néhány KGB-tiszt személyében. Rákosiék sok más mellett az ország elhagyását is főben járó bűnnek tartották. Ennek megfelelően az ötvenes évek legelejétől a menekült helyett hivatalosan már csak a disszidens szót lehetett használni, ami latin eredetijének megfelelően másként gondolkodó, ideológiailag elhajló, hazájából törvénytelenül megszökött, azaz megbélyegzett személyt jelentett. A népnyelv az 1956-os kétszázezres disszidenshullám elmúltával az ilyen személyre egyszerűen csak azt mondta, hogy dobbantott.
Persze nem lehet mindent a diktatúrák nyakába varrni az elnevezések manipulálása miatt. Hála a haladó szociológiának, napjainkra már az egész fogalomkör is más névre hallgat, és társadalmi mobilitásnak illik titulálni, amelynek van hazai és nemzetközi formája. A nemzetközi vándorlásban a normális nyelvhasználat ma is megkülönböztet menekültet, migránst és emigránst. A menekült egyértelmű veszélyhelyzetben hagyja el szülőföldjét, például háború, politikai vagy vallási üldöztetés esetén, míg a migráns a túlnépesedésre, a kedvezőtlen gazdasági körülményekre, megélhetési gondokra hivatkozva.