A Nyugat már meghalt?

A kritikai szellem kiirtása a végső cél, amely után nem marad akadály a liberálisok előtt.

Saint-Denis, 2020. november 17. Mintegy 2500 illegális bevándorlónak az A1-es autópálya mellett, Párizs északi elõvárosában, Saint-Denisben lévõ táborát ürítik ki francia rendõrök 2020. november 17-én. A tüzet a migránsok gyújtották, hogy melegedjenek. MTI/EPA/Yoan Valat Fotó: Yoan Valat

A címben feltett provokatív kérdéshez egy másik kérdést tennék hozzá: mi tart egyben igazából egy kultúrát? Megítélésem szerint a szelleme, a gondolkodásmódja s az ebből fakadó nyelvezete.

Márpedig az utóbbi egy-két évtizedben Európát, tágabb értelemben a Nyugatot valaha jellemző gondolkodásmód és szellemiség került válságba. Ez pedig fontosabb minden más, a nyugati világot fenyegető tárgyi, materiális veszélyforrásnál is. Ezért és döntően ezért mondhatjuk azt, hogy a Nyugat, ha nem is halott, de életveszélyben van.

Természetesen nagyon nem elhanyagolhatók azok az európai integritást fenyegető tárgyi, materiális jelenségek sem, amelyekkel már egy jó ideje együtt élünk. Ezek közül is elsőként említeném a 2015 óta felerősödő migrációt, illetve ennek következményeit: Európa eliszlámosodását, a terrorizmus hús-vér veszélyét, Európa nemzeti-etnikai összetételének megváltozását a muszlim hívők javára, egyfajta Eurábia kialakulását, ami ma már korántsem fantazmagória. A kutatók jelenleg mintegy hat-hét százalékra teszik a kontinensen élő, iszlám háttérrel rendelkező emberek számát, s azt is a szakértők mondják, hogy ha egy lakosságon belül 10-15 százalék fölé emelkedik egy faji-kulturális-vallási kisebbség aránya, akkor a folyamatok már nagyjából visszafordíthatatlanok. Különösen abban az esetben, ha az adott kisebbség sokkal magasabb termékenységi rátát mutat fel – vagyis több gyermek születik köreikben –, mint az őshonos többségi társadalom. Már most is bőven vannak olyan városok és városrészek Nyugat-Euró­pában (például Hamburg, Rotterdam, londoni, berlini, párizsi, bécsi körzetek stb.), ahol a muszlimok, illetve idegen kultúrákból érkezettek aránya megközelíti az ötven százalékot.

Igaz, a fenti átrendeződés egyelőre döntően Nyugat-Európát érinti, mi, közép- és kelet-európaiak tudatosan kimaradtunk ebből. Ám nem dughatjuk a fejünket a homokba annyival, hogy ami tőlünk nyugatra történik, az ránk nem tartozik, hiszen gondoljunk bele: miután a muszlimok ellepik a nyugati városokat, előbb vagy utóbb túlterjeszkednek, újabb helyek kellenek nekik, s megkezdődik az átszivárgás a kontinens keleti felére is. Nem is beszélve arról, hogy az iszlám vallás egyik legfontosabb víziója a területfoglalás a kafírok földjein, a világ átalakítása egy nagy kalifátussá.

Jól tudjuk persze, hogy az Európába irányuló tömeges, döntő részben illegális migráció nem a véletlen műve, emögött jól felsejlő szándékok húzódnak meg, mégpedig a globális pénzügyi, piaci elit szándékai, melyeket már évtizedek óta hangoztat.

Ám mind a migrációval, mind a globális elit nemzetállam-ellenes törekvéseivel szemben lehet védekezni, amíg az európai kultúrkörre jellemző szellemiség és gondolkodásmód fennmarad, amelynek gyökerei a görög filozófiában, a római jogi gondolkodásban, illetve a kereszténység erkölcsi normáiban rejlenek. Ez az a kulturális alap, amely az évszázadok során – Oswald Spengler fogalmait követve – civilizációvá fejlődött, s egészen a XX. század végéig jellemezte Európát és a tágabb értelemben vett nyugati (amerikai, kanadai, ausztrál stb.) világot.

Ugyanis meggyőződésem, hogy még a legnagyobb tárgyi, materiális, fizikai stb. veszély elkerülésére is képes a Nyugat, amíg megmarad fejlett gondolkodásmódja, szellemisége, amelynek segítségével képes átlátni, megérteni az adott kihívás jellegét és értelmét, s ezáltal képes megtalálni, megalkotni az adekvát válaszokat, amelyek konkrét társadalmi, politikai, gazdasági stb. védekezési formákban öltenek testet. A XX. század kétrészes világháborúja utáni felépülés, sőt virágzás a század második felében minderre ékes bizonyíték.

Ám itt és most, a XXI. században éppen azért került valóságos veszélybe Európa és a Nyugat, mert foszladozik, felbomlóban szellemisége, gondolkodási karaktere, amely évszázadokon át képessé tette a többi civilizációhoz képest a legmagasabb szintű tudományos, politika, kulturális, gazdasági, művészeti, irodalomi stb. teljesítményekre. S ha ez a szellemiség foszladozni kezd – és sajnos ezt látjuk –, akkor veszti el erejét és civilizációs fölényét a Nyugat, és akkor kezdődik el valóságosan az a folyamat, amit Spengler a Nyugat alkonyának nevezett el. Ő a húszas években megírt borzongató jóslatával talán kissé korán jött elő, az elmúlt évszázadban még képes volt a megújulásra az általa faustinak nevezett kultúrkör, ám most valósággá válhat, amiről éles szemű látnokként írt.

De mi az a szellemiség és gondolkodásmód, ami Európát, tágabban a Nyugatot jellemzi?

Talán a legfontosabb a görög filozófiából eredeztethető kritikai szellem, az, hogy a világban zajló folyamatokat képesek vagyunk kívülről szemlélni, elemezni és megítélni. Fogalmakat alkotunk, amelyekkel megnevezzük a dolgokat, tudományos vizsgálódást végzünk, nem fogadunk el csípőből készen kapott magyarázatokat, megkérdőjelezzük azokat, logikus, ok-okozati összefüggéseket keresünk a szűkebb és tágabb környezetünkben lezajló eseményekkel kapcsolatban.

Ebből is fakadóan az európai ember nem függvénye, engedelmes alattvalója semmilyen hatalmi entitásnak, nem fogad el ex chatedra magyarázatokat, értelmezéseket, azokra újra és újra rákérdez, s ha nem tartja a válaszokat észszerűnek, akkor szakít azokkal, és más válaszokat keres. Ez pedig megszüli a vitaszellemet, amely szintén a nyugati ember sajátja; a görög agóráktól a parlamenti vitákon át a tudományos diskurzusokig érvek állnak, álltak szemben egymással és ütköztek, s érvényesült a monstequieu-i követelmény, amennyiben minden vélemény és álláspont szabadon megjelenhet.

A kritikai szellem, a logikus gondolkodás, az ok-okozati összefüggések keresése, a vitakultúra mind-mind megóvja a nyugati embert a hiedelmektől, az irracionalitásoktól, a bizonyíthatatlan állításoktól, s ez lehetővé tesz egyfajta realizmust, tárgyszerű gondolkodást a világ dolgaival kapcsolatban.

És éppen ezek a szellemi képességek, amelyek a Nyugat elképesztő mértékű fejlettségét lehetővé tették és megalapozták, itt és most, a szemünk láttára kezdenek széthullani.

Ám látnunk kell, hogy ez nem egy természetes „elöregedési” folyamat, nem a keletkezés-virágzás-elhalás elkerülhetetlen utolsó szakasza. Ezt az elmúlást nagy és átfogó, globális hálózatok manipulálják, erőltetik és gerjesztik. Ennek lényege, hogy a globális háttérhatalom, a globális pénzügyi-piaci elit már évtizedek óta szövetkezett azzal a nemzetközi liberális hálózattal, amely a társadalmi, kulturális, tudományos, oktatási, politikai, magánéleti stb. szférákban terjeszti a politikailag korrekt (PC) beszédet, és előkészíti a Great Resetben (is) megálmodott komplex világtársadalom létrejöttét.

Ez a PC-beszéd, helyesebben újbeszél, amelyet elképesztő agresszivitással vezet be a társadalmi kommunikációban a globalista hálózat, az európaiság, a Nyugat utolsó és legerősebb bázisát, a szellemiségét és gondolkodásmódját akarja megszüntetni, felszámolni. A kommunista módszereket alkalmazó liberálisok (kommunista liberálisok) az egyetemeken, a kutatóműhelyekben, az iskolákban, a kultúrában, a munkahelyeken, a közösségi platformokon stb. megszüntetik a kritikai gondolkodást, helyette safe space-eket, biztonságos tereket alakítanak ki, ahová nem hatolhat be a kritikai szellem, a vita, a dolgokra való rákérdezés. Védett társadalmi csoportokat generálnak, akikről csak szépeket lehet mondani (lásd LMBTQI-csoportok), minden embert egyformának tételeznek, ami megszünteti az értékelés, a minősítés lehetőségét. Csak kinyilatkoztatások és ítélkezések vannak, s nem érvelések, verifikációk. A történelmet eltüntetik, hiszen a történelemről való gondolkodás logikára, ok-okozati összefüggések felismerésére vezet a jelennel kapcsolatban is, ehelyett jön a cancel culture, a törlés kultúrája, egy múlt nélküli jelen megkonstruálása. Felépítenek egy új, megkérdőjelezhetetlen világot, amelyben a nyelvet radikálisan átalakítják, s aki nem alkalmazkodik a szép új világ nyelvéhez, azt a legbrutálisabb eszközökkel kiiktatják, törlik a kommunista liberalizmus komplex rendszeréből.

Az is nyilvánvaló, hogy az iszlámot ugyanez jellemzi: a megmásíthatatlan kinyilatkoztatások, a végérvényes és vitathatatlan tételek hangoztatása – s itt összeáll a kép.

Pontosan tudják a nagyfiúk, hogy a nyugati kritikai szellem kiirtása a végső cél, amely után nem marad akadály előttük. És ebben igazuk is van.

Az európai szellemiséget az eddigiekből következően egyvalami mentheti meg: az új rendszer – a kommunista liberalizmus – kőkemény, sőt kíméletlen kritikája, ami elsősorban Közép-Európából érkezhet.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

(Borítókép: Mintegy 2500 illegális bevándorlónak az A1-es autópálya mellett, Párizs északi elővárosában, Saint-Denisben lévõ táborát ürítik ki francia rendőrök 2020. november 17-én. A tüzet a migránsok gyújtották, hogy melegedjenek. Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat)