Bíznak a német cégek hazánkban

A Magyarországon működő német vállalatvezetők többsége bővítené itthoni tevékenységét, és nagymértékben javult körükben a hangulatindex.

Kecskemt, 2020. mrcius 13. Schvder Pter, a Mercedes-Benz prszemnek vezetje, Christian Wolff, a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. gyvezet igazgatja, Szijjrt Pter klgazdasgi s klgyminiszter, Szemereyn Pataki Klaudia polgrmester (b-j) mutat egy dediklt karosszriaelemet a Mercedes-Benz beruhzsbejelent nnepsgn Kecskemten 2020. mrcius 13-n. A vrosban 50 millird forintos beruhzst valst meg a nmet autgyrt cg. MTI/Bs Csaba Fotó: Bús Csaba Forrás: MTI/Bús Csaba

Íme a legújabb és talán a legjobb gazdaságpolitikai bizonyítvány: soha nem értékelték még ennyire kedvezően a magyar gazdaságot a német vállalatok vezetői, mint most. Pedig több mint ötszázalékos tavalyi visszaesés után vagyunk, és az élet, vele együtt a gazdaság is csak most kezd normalizálódni. Azaz Németország és Magyarország gazdasági kapcsolatai rendkívül intenzívek és dinamikus fejlődést mutatnak még a koronavírus-világjárvány gazdasági sokkja után is.

Ami pedig a nagy számokat illeti: Németország mintegy harminc százalék körüli részesedéssel tradicionálisan vezető szerepet tölt be Magyarország exportpiacai sorában. Sőt ha az egyes tartományokat önálló országnak vennénk, Bajorország és Baden-Württemberg önmagában is a Magyarországon előállított exporttermékek legfontosabb piaca.

De ki ne ismerné azt a mondást: „Ha Németország tüsszent, Magyarország megfázik.” Ezzel napjainkban a német és a magyar gazdaság közötti szoros kapcsolatot szokás jellemezni. A kijelentés nagyon megállja a helyét. Ugyanis a magyar–német gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokban az áruforgalom nagyságát tekintve 2016 óta szinte minden esztendőben rekordévet zárhatunk. Mintegy harmincmilliárd euró a kivitelünk értéke Németországba.

Egyébként nem pusztán nekünk fontosak a német–magyar gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok, hanem Németországnak is. Ha a közép-európai térséget vesszük, a németekkel történő áruforgalom már eléri a német–francia szintet, és összességében ebben a régióban több a német tőke, mint Kínában. Ha pedig az egyes országokkal folytatott kereskedelmet nézzük, hazánk Svédország szintjére jutott fel.

Akárhogyan is, a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) idei konjunktúrajelentése alapján a Magyarországon működő német vállalatvezetők minden eddiginél magasabb arányban újra hazánkat választanák beruházási célpontként, többségük bővítené itthoni tevékenységét, és nagymértékben javult körükben a hangulatindex.

A konkrétumokról még annyit: a vállalatvezetők 88 (!) százaléka ma is ugyanúgy megvalósítaná beruházását Magyarországon, mint korábban. Ráadásul hazánk gazdasági teljesítményét, a növekedés idei ütemét tekintve a német cégek vezetői azt vallják, mint a kormány. Miközben a német–magyar politikai kapcsolatok – finoman szólva – lehetnének jobbak is, addig a gazdasági kapcsolatokra semmilyen árnyék nem vetül.

Még egy kicsit térjünk vissza arra, miért is rendkívül fontosak a német–magyar gazdasági kapcsolatok. Nos, Németország a legnagyobb tőkebefektető hazánkban, tavaly a németországi cégek 430 millió eurónyi befektetést valósítottak itt meg. A legtöbb új beruházást, húsz projekttel a német vállalatok hajtották végre tavaly az országban, ezek 1500 új munkahelyet teremtettek. A statisztikák szerint minden tizedik magyar munkavállaló német hátterű cégnél dolgozik.

Vagyis a német vállalatok bizalma fontos érték, amelyre Magyarország a gazdaság újraindításában is építhet. Ennek jegyében a kormány továbbra is kiemelten támogatja a beruházásokat, a munkahelymegőrzést és -teremtést, továbbá a versenyképesség növelését. Felbukkan persze kockázat is: bár a német cégek összességében bizakodóan tekintenek az idei magyar gazdasági és saját üzleti kilátásaikra, közülük minden másodiknak rizikót jelent a munkaerőhiány, főleg az iparban.

Egy kis kitérő: a magyarországi foglalkoztatottak létszáma a legfrissebb kimutatások szerint már meghaladta a 4,6 millió főt, vagyis többen dolgoznak hazánkban, mint az utolsó „békeévben”, 2019-ben.

Továbbá bármilyen meglepő: a német menedzserek kö­rében javult a magyarországi közigazgatás megítélése, immár többen vannak azok, akik elégedettek ezzel a területtel.

Mit hozhat a jövő? A nagy német autógyártók – az Audi, a Mercedes és majd a BMW – fejlesztései a magyar gazdaság méretéhez képest továbbra is gigásziak, de egyre több német kis- és közepes vállalkozó „telepszik át”, általában a multik másodkörös beszállítóiként.

A jövő még abban a tekintetben bővülhet, hogy számos cégnél bekövetkezhet a termelési tevékenységének teljes áthelyezése Ázsiából Európába, és újdonság, hogy csaknem fele-fele részben jelölték meg ennek célpontjaként a mi térségünket, illetve Nyugat-Európát.

Vagyis a német tőke keresi a helyét, és ugyanolyan bizalommal tekint a közép-európai régióra, mint a Lajtán túli világra. Ez pedig már abból a szempontból sem a „nem semmi” kategória, hogy például 1989-ben német befektetések – néhány vegyesvállalatot leszámítva – még alig voltak Magyarországon.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese

(A borítóképen Schvéder Péter, a Mercedes-Benz présüzemének vezetője, Christian Wolff, a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary Kft. ügyvezetõ igazgatója, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Szemereyné Pataki Klaudia polgármester mutat egy dedikált karosszériaelemet a Mercedes-Benz beruházásbejelentő ünnepségén Kecskeméten 2020. március 13-án. Forrás: MTI/Bús Csaba)