A hiteles tájékoztatásról közismert a haza bölcse, Deák Ferenc tömör és plasztikus válasza arra a kérdésre, hogy mi szerepeljen egy leendő sajtótörvényben: hazudni márpedig nem szabad.
Ezzel szemben a tény az, hogy a sajtó és a média jelentős része már nem a hiteles és pontos tájékoztatásra épül, hanem egy egészen megváltozott világhelyzetben egészen más funkciókat teljesít: politikai szereplővé vált.
De kezdjük a kályhánál: a sajtó és a média szerepéről létezik egy ideáltipikus elképzelés, ami a politológia nyelvén is leírható. Ezt úgy foglalhatnánk össze, hogy szabad és demokratikus társadalmakban a sajtó közvetítő közeg a (civil) társadalom és az állam, a hatalom között, a civil társadalmat informálja, eligazítja a közélet eseményeiben, a mindenkori államhatalmat pedig ellenőrzi, átvilágítja, megmutatja a valós működésében, feltárja a hatalom visszaéléseit, antidemokratikus lépéseit, korrupciós üzelmeit stb.
Az a sajtó és média azonban, amelyet egy idő után az állam elkezd irányítani, ellenőrizni, utasítani, azaz valójában bekebelezni, már nem tekinthető demokratikus sajtónak, hanem egy adott, autokratikus hatalom kiszolgálójának. A XX. században a nagy, diktatórikus birodalmak erre kiváló példákkal szolgáltak, de a kádári, úgynevezett puha – ami korántsem volt az – diktatúra idején is pontosan lehetett tudni, hogy a Népszabadságnak csak az utolsó oldala, a sportrovat tartalmaz nagyjából valós híreket (szerencsés esetben).
A hitleri birodalom összeomlott, a szovjet bolsevik rendszer viszont fennmaradt még 45 évig, a rendszerváltásig, s létrejött a kétpólusú világrend, kirobbant a hidegháború. Nos, ebben az időszakban a kommunista diktatórikus sajtóval és médiával szemben a Nyugat azt igyekezett bebizonyítani, hogy ezen a területen, tehát a polgárok tájékoztatása területén is magasan felette áll a szovjet diktatúra valóban durván hazug sajtójának. Ennek köszönhető, hogy az ötvenes évektől a kilencvenes évekig egy valóban az ideáltipikus modellhez közelítő módszertan alapján dolgoztak a nagy nyugati tévécsatornák, rádióadók, a rangos és tekintélyes napi- és hetilapok, magazinok stb.