Legutóbb azt találtam írni, hogy az amerikai kivonulás utáni Afganisztánból valószínűleg érkezik majd néhány olyan fotó, amelyekre könnyedén ráaggathatjuk az ikonikus jelzőt. Hamar megjött az első. A képen az látható, hogy valakik a kabuli reptérnél egy csecsemőt adnak/dobnak át a szögesdrót felett az amerikai katonáknak. A történet a következő. A tálibok elől menekülő afgánok ezrei gyűltek össze a repülőteret elválasztó betonfalnál, hogy bebocsátásért könyörögjenek az éppen szolgálatot teljesítő tengerészgyalogosoktól. Aztán egyszer csak valaki felkapott egy csecsemőt, és átlendítette az akadályon. A gesztus, a mozdulat egyértelműen arra utalt, hogy ha már minket nem, legalább őt. Hogy ő legalább ne itt. Alighanem csepp a tengerben, csak éppen nem lehet minden gyereksors mellé fotóriportert állítani. Az meg, hogy mi játszódhatott le abban, aki adta és abban, aki elkapta azt a gyereket, számunkra felfoghatatlan.
A tálibok mindeközben játékos kedvükről adnak tanúbizonyságot. Önfeledten hancúroznak, ha a kezük ügyébe kerül egy dodzsempálya, és ha úgy hozza az élet, egy kis performanszért sem mennek a szomszédba. Van egy másik ikonikus kép is, ugyanis. Sok van persze, de most legyen éppen ez. A fotográfián hat amerikai tengerészgyalogos látható, amint éppen elhelyezik az Amerikai Egyesült Államok nemzeti zászlaját a Szuribacsi-hegy tetején, Ivo Jimán, a csendes-óceáni háború utolsó napjaiban (lásd még Clint Eastwood idevonatkozó megközelítéseit). Az időpont 1945. február 23. A kép készítője, Joe Rosenthal még abban az évben Pulitzer-díjat kapott.
Utóélet 1. Ez a fotó szolgált modellként az amerikai tengerészgyalogosok háborús emlékművéhez, amelyet 1954-ben avattak fel. Utóélet 2. 2009-ben az amerikaiak beállították a híres fotót, amikor a tengerészgyalogosok egy afgán zászlót emeltek egy korábban a tálibok által birtokolt völgy fölé. A jelentős hadműveletet lezáró képet aztán plakátokon mutogatták szerte Afganisztánban. Utóélet 3. Tizenkét évvel később a tálibok ugyanabban a völgyben elkészítették a fotó parafrázisát, katonáik amerikai felszerelésben, a saját zászlajukkal pózolnak. Egyébként ez az ötlet azonkívül, hogy a klinikai szakpszichológusoknak alighanem az összes verzióról lenne mondanivalójuk, azt a vélekedést látszik igazolni, mely szerint a tálibokat ma már nem csupán úgy kell elképzelni, amint az az Amélie csodálatos életében elhangzik, hogy egy félhülye kaspóval a fejükön bolyonganak a hegyekben, Kalasnyikovot szorongatva és kecskéket noszogatva, hanem komoly stratégákkal és PR-szakemberekkel erősödtek.
Ami még rosszabb. Ezek a vezetők valószínűleg európai és amerikai egyetemeken lettek érzékenyítve a nyugati kultúra iránt, amit persze mélyen megvetettek és hazatértükkor az elpusztítandó kategóriába soroltak. Ehhez most nyilván találtak némi közepesen korszerű amerikai fegyverzetet, így már csak a legidősebb pásztorok ragaszkodnak a szovjet arzenálhoz. Pedig a művelt Nnyugat mindent megtett azért, hogy a szép régi szokások megmaradjanak. Egy alkalommal (a pénz nem számított) még kilenc toszkán kecskét is ajándékoztak az afgán népnek vérfrissítés céljából, de a nagyszabású kísérlet kudarcot vallott, a helyi erők maradtak a máknál, a mekegő génbankot pedig jóízűen elfogyasztották.
De ha már a géneknél tartunk. Apró kis hírecske megbújva az egyre nagyobb felfordulás közepette, de annál nagyobb jelentőséggel bír, és megérne majd egy fotót, ami akár ikonikussá is válhatna. Íme. GMO-szennyezett szójavetőmagot talált a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. A génpiszkált szemetet Győr-Moson-Sopron és Vas megyékben vetették el, mintegy négyszáz hektáron. A felfedezés után a Nébih elrendelte a növényállomány zárolását, a betakarítás előtti megsemmisítést és a kitárcsázást, hogy a szennyezés ne terjedhessen. És mivel Magyarországon, nagyon helyesen, szigorúan tilos génmódosított vetőmagot elvetni, a forgalomba kerülő tételeket megvizsgálják, és szükség esetén eljárást kezdeményeznek a forgalmazó ellen.
Nos, szükség esete van. Fennforgás. És nem olyan bonyolult ez az egész, bár iszonyatos az ellenszél, mocskos pénzek tömegével, különösen amióta a Bayer megvette a világ egyik legaljasabb cégét, a Monsantót, amelynek a vezetőit és a propagandistáit egy normálisabb világban már régen kurtavasban szállították volna el bőrlabdát varrni. Először talán meg kellene kérdezni a kedves gazdákat, hogy ugyan honnan tetszettek szerezni a cuccot, aztán meg úgy kivágni innen a dílert, hogy a lába se érje a földet. A magyar termőt. A külső-belső átalakításunkkal kísérletező iparágaknak ezen szegmense egyelőre még kontrollálható.
Borítókép: YouTube (Képernyőkép)
