Ömlenek ránk a beszámolók, az eredmények a sajtóból a világ legnagyobb sportrendezvényéről, a tokiói olimpiáról. Ezeken belül természetesen elsősorban a mieink szereplését kísérjük figyelemmel – nem számít az időeltolódás sem, gyakran a pihenés óráit is feláldozzuk, ha esélyünk van arra, hogy tanúi legyünk egy-egy magyar sikernek. Ez a sikervárás azonban az utóbbi időben mintha sajátosan alakult volna. Rendre születnek ugyanis a magyar eredményekhez kommentárok is – sőt, olykor úgy tűnik, mintha a negatívak már az eredmények megszületése előtt készen lettek volna, balsiker esetén pedig máris kész az „eredmény”, ráadásul gyakran politikai köntösben. Például a női kézilabda-válogatottunk néhány veresége után csakhamar az ellenzéki sajtóban megjelent, miszerint ennek egyik oka az, hogy sportág szakszövetségének elnöke egy kormánypárti parlamenti képviselő.
Az események kapcsán azonban elhangzanak olyan vélekedések is, amelyek elsősorban nem valamelyik politikai párt címkéjével keltenek figyelmet, inkább egy Magyarországon meglehetősen elterjedt kötözködési szándékot mutatnak. „Kössünk bele, mutassuk meg, hogy mi jobban értünk hozzá.” Megmutatkozott ez már a játékok megkezdése előtt, a bevonulásnál is. A „szakértők” szerint nem volt jó a ruha, amit a magyar sportolók viseltek. Nos – a ruha olyan volt, amilyen: a tervező megtervezte, megvarrták, kicsit illeszkedett a helyi stílushoz, elegáns is volt meg nyárias is. Akiknek azonban a Május 1. Ruhagyár vagy a Vörös Október Ruhagyár korábban ilyen alkalmakkor viselt feszes kiskosztümjei, egyenzakói jutnak eszükbe, azoknak persze hogy nem tetszett – és ez csak a bevezetés volt.
Az igazi az eredményeknél jött, ugyanis a magyarok – mint az várható volt – nem csak aranyérmeket nyertek. Ha pedig „csak” ezüst lett az az érem, sőt le is szorult a magyar versenyző a dobogóról, és be kellett érnie egy negyedik vagy éppen hetedik, esetleg tizedik hellyel, akkor rázendített – és rázendít azóta is – a kórus a „haladó” sajtótermékekben meg az úgynevezett fotelszurkolói körökben is. Minek ez a nagy sportmánia, miért erőlteti a kormány, ezek nem dolgoznak, a mi pénzünkön történt a felkészülés, az utazás, az ottani ellátás, aztán később majd járadékot is kap mindegyik olimpikon – és akkor csak egy nyomorult ezüst?! Vagy még az sem?!
