A baloldal folyamatosan bírálja a jelenlegi kormányt. Szünet nélkül hallani a rossz gazdaságpolitikáról, korrupcióról szóló vádakat, miközben a nagy nyugati hitelminősítők elismerik a magyar gazdaság kiemelkedő teljesítményét. Legutóbb a Moody’s Investors Service jelentette be Londonban, hogy az eddigi Baa3-ról Baa2-re javította a magyar államadós-osztályzatot. A cég indoklása szerint a magyar gazdasági növekedést a hatékony költségvetési és monetáris politika is elősegítette.
A balliberális ellenzék rágalomhadjárata főként azokat próbálja megcélozni, akiknek szerény anyagi helyzete indokolhatná, hogy panaszkodjanak, hallgassanak az ellenzéki szirénhangokra, és a választásokon elforduljanak a nemzeti kormány támogatásától. A lopásokról, korrupcióról szóló rágalmakkal elsősorban őket próbálják megkörnyékezni, hátha elhiszik, hogy azért nem élhetnek jobban, mert a kormányhoz közel álló kiváltságosok a saját zsebüket tömik.
Az ország állapotával kapcsolatban olyan ellenzéki politikusok hintenek csüggedést és letargiát, s „védelmezik” a szegényebbek érdekeit, akiknek milliárdos bankbetéteik, jövedelmező vállalkozásaik vannak. E feltűnően jómódú emberek jelentős mennyiségű krokodilkönnyet hullatnak a kormányzat által sanyargatott vidéki emberekért, a létminimum alatt élőkért, a hajléktalanokért. Elég bizarr látvány például az, amikor Dobrev Klára könnyekig meghatódva ecseteli a kisnyugdíjasok sanyarú helyzetét.
A balliberális oldal a megtévesztő propaganda terén óriási gyakorlattal rendelkezik. A volt SZDSZ-es filozófus, Tamás Gáspár Miklós már a rendszerváltást követő első esztendőben (az Antall-kormány idején), zárt körben megfogalmazta a sikeres baloldali stratégia lényegét. A Margit körúti Liberális Klub összejövetelén tartott előadásában többek között arról beszélt a hallgatóságnak, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének a jó választási eredmények eléréséhez a korábbitól eltérő stratégiát kell követnie. Elmondta, hogy az SZDSZ egy sokoldalú, sokszínű karakterrel rendelkező párt, amelynek a sikeres választási eredmény eléréséhez mindig a legmegfelelőbb – konstruktív, humanista, liberális, nemzeti liberális stb. − oldalát kell fordítania a társadalom felé. Ezen a nyomvonalon halad Gyurcsány Ferenc favoritja, Karácsony Gergely főpolgármester is.
Ezek után mire lehet számítani? Politikai szemfényvesztésben jártas baloldalunk meghatározó figurái következetesen ellenzik a határon túli magyarságot segítő kormányzati intézkedéseket, kifogásolják a történelmi egyházak állami támogatását, folyamatosan támadják a kormány illegális bevándorlást gátló határvédelmi lépéseit, a koronavírus-járvány leküzdéséért folytatott erőfeszítéseit. Nos, ugyanez a baloldal most elő fogja venni a kamrák mélyéből a nemzeti színű lobogókat. Ha ugyanis a nemzeti kártya előhúzása szükséges a jó választási eredmény eléréséhez, akkor szemrebbenés nélkül nemzeti színekbe öltöznek. De csak a választások másnapjáig.
Ez bizony borítékolható, miként az is, hogy esetleges hatalomra jutásuk után azonnal visszatérnek globalista politikai nézeteikhez. Emlékszünk, hogy a svájci frank alapú és egyéb bankkölcsönök terheivel sújtott gazdák milyen kiszolgáltatottak voltak a baloldal regnálása idején? A korábbi szocialista diktatúra időszaka nem tanította meg őket arra, amit gazdálkodó őseik mindig is tudtak: az igazi életadó erő a föld és mindaz, ami belőle származik.
„Miben bízhatunk mégis, akik helytállásra erőltetik a magyart?” – kérdezte Németh László híres Debreceni Kátéjában, s meg is felelt rá: „A lappangó jobbakban és a magyar nép aránylag érintetlen tömegeiben.” De miben bízhatunk ma? Vannak-e még lappangó jobbak, s olyan aránylag érintetlen tömegei a magyarságnak, mint voltak a harmincas évek elején? Hála istennek, vannak. A bajokért – bajok mindig vannak – a baloldal a kormányzatot hibáztatja. Egyebek mellett azt mondják, hogy többet kellene tennie a mezőgazdaságért. Mondják ezt azok, akik Brüsszelben a hazánknak járó támogatások megvonásáért lobbiznak, s – Szekfű Gyula szavaival – futnak „idegenbe csalóka álmok, szivárványos rongyok után”.
A választások közeledtével sokféle hatás éri a magyar embert. A Moody’s jelentésével szinte egy időben Orbán Viktor beszédet tartott Sárospatakon, a Tokaj-Hegyalja Egyetem tanévnyitóján. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták „a vidékre másodrendű Magyarországként tekintettek. […] A kétszer is visszatérő kommunisták számára sohasem volt fontos a nemzeti eszme és a vidék, érthetően, mert ők mindig is globalizált világvárosokban gondolkodtak”. A miniszterelnök szerint elfogadhatatlan a vidék leszakadása. „A nemzeti, kereszténydemokrata kormányok másként tekintenek a világra. […] Nekünk a vidék nem valaminek a széle, a perifériája, hanem valaminek a közepe, a veleje. A mi szemünkben a főváros és a vidék egységet alkot.”
Vajon lehet-e remélni, hogy a polgárok, a gazdák többsége nem azokra szavaz, akik egy tál lencsével többet ígérnek, s váltig prédikálják, hogy itt mindent elrontott az Orbán-kormány? Van egy Kecskemét környéki rokonom, kiváló alföldi gazdaember. Mindig a saját lábán állt, apránként gyarapította a gazdaságát, hol libákat, hol juhokat tenyésztett, és a takarmányt is maga termelte. Soha nem vett igénybe állami támogatást, a városban megépítette a házát, a gyerekeit szépen felnevelte, s ma egy rendezett tanyán, jó lelkiismerettel töltheti nyugdíjas éveit. Templomba járó, tisztességes magyar gazda, akihez hasonlót – a fiatalok között is − egyre többet látni. Értékes ember, és nemcsak a magyar föld célszerű megművelése, hasznosítása miatt, hanem azért is, mert okos, egészséges gondolkodás jellemzi. Nem vevő a hamis ígéretekre. A tapasztalatai, a neveltetése biztos iránytűt jelentenek számára.
A nemrég elhunyt Jankovics Marcell írta A fa mitológiája című könyvében: „A magyar embernek a világ közepe a világ fájával együtt Magyarországon van.” Hozzátehetjük: a magyar ember a szülőföldjét, s benne a saját földecskéjét is a világ közepének tartja. Ez így helyes. Ez a föld ma is biztonságot, otthont és életet ad. Ez az, amit védenünk kell, amit nem engedhetünk át a kalmárlelkűeknek, még ha a világ összes kincsét kínálják is cserébe.
A szerző író, újságíró
(Borítókép: A földet trágyázza egy traktor Debrecen közelében. Fotó: MTVA/Oláh Tibor)
