Ha jól visszagondolunk a 2008–2009-es korszakra, nem igazán jutnak eszünkbe nyerő ágazatok. Most azonban az információs, kommunikációs ágazat nyertesnek tekinthető, és szintén „nagyot alakított” az ipar, valamint az építőipar is az utóbbi hónapokban. Üröm az örömben, hogy az árak pont miattuk ugrottak meg. Persze nem minden áll ilyen jól: a szállítási ágazat teljesítménye és a szórakoztatóiparé is jelentősen elmarad még a válság előtti szinttől, de a turizmus produktuma sem érte el a 2019-est. Tehát tennivaló bőven akad, még ha a magyar gazdaság makroszinten túl is van a krízisen. Közben számolni kell a negyedik hullám rizikófaktorával is – senki sem akarja az újbóli korlátozásokat, de minden eshetőséggel kalkulálni kell.
Ne áruljunk zsákbamacskát: már mindenki a 2022-es országgyűlési választásokra készül, amely a következő hónapokban hangsúlyosan tematizálni fogja a közbeszédet, a politikai napirendet, és nyilvánvalóan a költségvetésre is hatással lesz. Miután minden költségvetés nemcsak szakmai, hanem politikai műfaj is, még a „szakértő” balliberális kormányzás alatt is az volt. Gyakran halljuk baloldali kritikaként, hogy a 2022-es büdzsé „választási költségvetés”. Amennyiben pedig a válságok apropóján mérleget vontunk, tegyük meg most is. Ha átlagot vonunk a nyolc évnyi baloldali kormányzás hiányszámaiból, akkor 6,6 százalék feletti értéket kapunk – mintha minden évben recessziós időszak és választás lett volna. Ezzel szemben a 2014-es és a 2018-as választások évében rendre a maastrichti kritérium – három százalék – alatti, az előzetes terveknek megfelelő deficitet ért el a kormány. Tulajdonképpen az a zenitje a 2022-es gazdaságpolitikának, hogy mind a költségvetési hiány, mind pedig az adósság szintje csökken az előző évhez képest. És nem ugrik ki az európai fősodorból.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!