A rendelkezésre álló gazdasági adatok szerint Magyarország túljutott a válságon, vagyis hazánk maga mögött hagyta a 2020-as recessziót. Olyannyira, hogy a 2019-es, utolsó békeévnek becézett időszak teljesítményét valószínűleg már elértük – gyorsabban, mint a legtöbb európai uniós tagállam. Tegyük persze hozzá, hogy a mostani krízis nem egy hagyományos összeomlás volt, hanem olyan, amelyet egy világjárvány okozott. Így a visszaesés utóhatásai is mások, mint egy „normális” válságé.
Térjünk ki arra is, hogy Magyarország, a magyar gazdaság is másképpen fogadta a krízist. Míg 2008-ban egy teljesen legyengült, végletekig eladósodott országot kapott telibe a visszaesés, addig 2020-ban a koronavírus okozta gazdasági sokk egy bővülési dinamikában lévő, rendezett állami pénzügyekkel bíró Magyarországot talált meg. Összevetésképpen: 2008 harmadik negyedévének GDP-szintjét a magyar gazdaság csak 2014 második negyedévében érte el újra, azaz hat évet vesztettünk el anno.
És nem is kellett tavaly a Nemzetközi Valutaalaphoz és az EU-hoz rohannunk pénzügyi mentőcsomagért, hanem képesek voltunk arra, hogy saját magunk erejéből álljunk talpra. Ennek hátterében pedig az oly sokszor emlegetett fiskális stimulus, vagyis a központi költségvetés „fűtése” áll. A munkahelyek megőrzése éppen a jelentős költségvetési impulzusnak, az adók csökkentésének és a beruházások támogatásának is köszönhető. Ne legyünk szerények: a válság előtti gazdasági eredményeinknek, az államháztartás stabilitásának tulajdoníthatóan a múlt évben a kormányzat – a Magyar Nemzeti Bankkal együttműködve – érdemi segítséget tudott nyújtani a vállalkozásoknak. S ez még most is így van, el kell ugyanis kerülni a korábbi válságból fakadó mellékhatásokat. Azaz segíteni kell a bajba jutott szektorokon, még ha az nagyobb költségvetési hiányt is eredményez.
Egy drasztikus költségvetésihiány-csökkentésnek növekedési áldozata lenne, s mindaddig, amíg képesek vagyunk magunkat a pénzpiacról jó kondíciókkal hitelezni, inkább a reálgazdaság bővülését kell középpontba helyezni, mintsem a pénzügyi számok alakulását. Itt is érdemes összevetni az akkori helyzetet a mostanival: a 2008–2009-es válság időszakával szemben most mindvégig megvolt a bizalom a magyar állam iránt, így állampapírjaink iránt folyamatos az érdeklődés.
Ha jól visszagondolunk a 2008–2009-es korszakra, nem igazán jutnak eszünkbe nyerő ágazatok. Most azonban az információs, kommunikációs ágazat nyertesnek tekinthető, és szintén „nagyot alakított” az ipar, valamint az építőipar is az utóbbi hónapokban. Üröm az örömben, hogy az árak pont miattuk ugrottak meg. Persze nem minden áll ilyen jól: a szállítási ágazat teljesítménye és a szórakoztatóiparé is jelentősen elmarad még a válság előtti szinttől, de a turizmus produktuma sem érte el a 2019-est. Tehát tennivaló bőven akad, még ha a magyar gazdaság makroszinten túl is van a krízisen. Közben számolni kell a negyedik hullám rizikófaktorával is – senki sem akarja az újbóli korlátozásokat, de minden eshetőséggel kalkulálni kell.
Ne áruljunk zsákbamacskát: már mindenki a 2022-es országgyűlési választásokra készül, amely a következő hónapokban hangsúlyosan tematizálni fogja a közbeszédet, a politikai napirendet, és nyilvánvalóan a költségvetésre is hatással lesz. Miután minden költségvetés nemcsak szakmai, hanem politikai műfaj is, még a „szakértő” balliberális kormányzás alatt is az volt. Gyakran halljuk baloldali kritikaként, hogy a 2022-es büdzsé „választási költségvetés”. Amennyiben pedig a válságok apropóján mérleget vontunk, tegyük meg most is. Ha átlagot vonunk a nyolc évnyi baloldali kormányzás hiányszámaiból, akkor 6,6 százalék feletti értéket kapunk – mintha minden évben recessziós időszak és választás lett volna. Ezzel szemben a 2014-es és a 2018-as választások évében rendre a maastrichti kritérium – három százalék – alatti, az előzetes terveknek megfelelő deficitet ért el a kormány. Tulajdonképpen az a zenitje a 2022-es gazdaságpolitikának, hogy mind a költségvetési hiány, mind pedig az adósság szintje csökken az előző évhez képest. És nem ugrik ki az európai fősodorból.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
(Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, volt szocialista miniszterelnök beszédet mond a Demokratikus Koalíció (DK) XI. kongresszusán és ellenzéki előválasztási kampánynyitó rendezvényen a Kongresszusi Központban 2021. augusztus 29-én. Fotó: MTI/Mohai Balázs)
