A tények elferdítése, a tudatos mellébeszélés, a tagság félrevezetése egy szervezeten belül, szándékos feszültséggerjesztés ember és ember között, vagyis a hazugságból származó haszon csábítása koroktól függetlenül van jelen a politika színpadán. A mindig újraéledő politikai ármány stratégiai értelemben maradandó kárt képes okozni a szerveződésekben. Olyan fegyver, amelynek a hatékonysága pontosan nem mérhető, hisz a legtöbb esetben csak később derül ki, hogy egyáltalán szerepet játszott az események hátterében. Utólagos elemzés mutathat ki összefüggést egy-egy politikai veszteség vagy mondjuk választási vereség és a kívülről vagy belülről gerjesztett feszültség között. Az ellenfelek felkészült háttéremberei a mindent lehet elve alapján képesek társadalmakat hosszabb-rövidebb időre eltéríteni a normalitás élethelyzetétől is.
Mivel az érdekérvényesítés ismert, bár csöppet sem etikus eszközéről van szó, mindenki számol a létezésével, még akkor is, ha nehezen tud védekezni ellene. A politika ritkán Grál-lovagok által uralt világában az ármány katasztrofális és leginkább irreverzibilis károkat tud okozni pártok, szervezetek, mozgalmak belső életében. Egy jól elhelyezett, életszerű hazug állítás – boksznyelven szólva – knock outolja az adott közösséget. Az így előállt helyzet ugyanis nem átmeneti, hanem gyakorta véglegesen negatív következménnyel jár. Minden rossz döntés, elkapkodott intézkedés, helytelenül megválasztott taktikai lépés utólag korrigálható, hisz a sebek begyógyulnak, az idő távlatából csökken a helytelen döntés okozta kárhelyzet. De szinte képtelenség a belső megosztásra irányuló átgondolt és gátlástalanul végre is hajtott hazug állítással szemben védekezni. Az emberi együttélés, gondolkodás és cselekvés leghatékonyabb ellenszere és romba döntője a valótlan állítások terjesztése. Amikor az azonos oldalon állók kezdik ki saját egységüket, ezzel nemcsak a közös cél elérésének esélyét kérdőjelezik meg, hanem teljes vereségre ítélik az adott szervezetet, közösséget.