A baloldali előválasztási komédia első felvonásában kiderült, hogy a második fordulójába Márki-Zay Péter, Karácsony Gergely és Dobrev Klára került be. Ma már az is közismertté vált, hogy Márki-Zay Péter három feltétel teljesülése esetén hajlandó a közösködésre: az euró bevezetése, a keményebb és határozottabb elszámoltatás ígérete, valamint az alaptörvény akár feles (tehát nem kétharmados) többséggel való lebontása.
Vizsgáljuk meg tüzetesebben mindhárom előfeltételt, miután ezekben a kérdésekben az összes többi jelölt is egyetértett.
Kezdjük a legfontosabbal, a harmadikkal, amelyik eleve irányt mutat a másik két javaslatnak is. Érthető az, hogy jelentős riadalmat keltett az utóbbi napokban az egész világon, de különösképpen balliberális körökben Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter asszony azon nyilatkozta, miszerint az Egyesült Államok akár három héten belül fizetésképtelenné válhat. Tehát elfogyhat a pénze az amerikai szövetségi kormánynak október közepén, amennyiben a kongresszus nem kívánja megemelni az adósságplafont a Biden-kormányzat által hozott gazdasági reformok miatt.
A magyar alaptörvény is közismerten nagyon szigorú korlátokat tartalmaz az ország adósságának növelésének elkerülése érdekében. Így teljesen érthető, hogy a baloldali előválasztási komédia résztvevőit szorongással tölti el, ha arra gondolnak, hogy hasonló reformintézkedések bevezetésekor esetleg hasonló nehézséggel kellene majd szembenézniük. Közismert, hogy Karácsony miniszterelnöki programjavaslatában több olyan elem is szerepelt, amelyek részét képezték a Biden-kormányzat gazdasági reformjainak. Akkor akár megfelelő alkotmányos felhatalmazás nélkül is változtatni kell ezen a helyzeten. Ne akadályozza meg ezeknek a haladó és progresszív intézkedéseknek a végrehajtását még az ország további eladósítása, pénzügyi fizetésképtelensége sem. A lehetséges finanszírozók, az IMF vagy a George Sorossal kapcsolatban álló pénzügyi körök, majd ha baj lesz, úgyis a segítségükre sietnek előnyösebbnél előnyösebb ajánlataikkal, ahogy ezt eddig is tették. A közvéleményt pedig a baráti média majd meggyőzi, hogy mindezért az Orbán-kormány a hibás. Van már benne némi gyakorlatuk.
A keményebb és határozottabb elszámoltatás esetében némi hiányérzetet kelt az, hogy a szigorúbb bevezetendő intézkedéseket baloldali szereplőket is érintő és már folyamatban lévő ügyek esetében is alkalmazni kívánják-e. Például Cseh Katalin, Lackner Csaba, Czeglédy Csaba, Simon Gábor, a 4-es metró vagy a baloldali vezetésű önkormányzatoknál napvilágra került korrupciós ügyek esetében is.
Az euró bevezetése is számos kérdést vet fel. Közismert, hogy az Európai Unió már többször szerette volna azt elérni, hogy a visegrádi országok közül azok, amelyek eddig még nem csatlakoztak az euróövezethez (Csehország, Lengyelország, Magyarország), tegyék meg ezt mielőbb, és vezessék be az eurót. Különösen Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke volt rendkívül aktív ebben az ügyben.
Joggal merül föl az a kérdés, hogy miért most jött el a jó alkalom a csatlakozásra, amikor az utóbbi évtizedben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az euró előnyei (például az alacsony kamatok) meglehetősen csökkentek, míg a hátrányai jelentősen megnőttek. Az eurózóna országai sokkal jobban eladósodtak, mint a nem az eurózónához tartozó tagországok. Az eurózóna országainak adósságállománya 2021 közepén meghaladta az országok GDP-jének 100,5 százalékát, míg az EU egészében ezzel szemben 92,9 százalék volt. A legjobban eladósodott országok mindegyike az eurózónából került ki: Görögország (209,3 százalék), Olaszország (160 százalék), Portugália (137,2 százalék), Ciprus (125,7 százalék), Spanyolország (125,2 százalék), Belgium (118,6 százalék) és Franciaország (118 százalék) úszik az adósságban.
Joggal merül föl az a kérdés is, hogy ami nem kell a dánoknak és svédeknek és nem kellett a briteknek, az miért lenne jó nekünk. Az euróövezet máig nem vált optimális valutaövezetté, ahogy azt a létrehozók annak idején tervezték, ezért nem tud olyan, a kereskedelem által integrált közösségként működni, ahol a négy szabad mozgás elve érvényesül. Ehhez az övezethez jelenleg csatlakozni nem jó perspektíva, mert az euróövezet versenyképessége nagyon rosszul áll a globális versenyben.
Azért kell a legjobb időzítést megvárnunk, mert az eurózóna működése jelenleg a tagjainak egyáltalán nem képes garantálni a dinamikus fejlődést. Magyarország érdeke az lenne, hogy akkor csatlakozzunk, amikor az euró minden szempontból megfelelően képes lesz a magyar gazdaság és társadalom fejlődését, a nálunk fejlettebb országokhoz való felzárkózásunkat elősegíteni.
Magyarország egy szemernyit sem engedhet a szuverenitásából és a pénzügyi függetlenségéből, mert ha azt megteszi, akkor teljes mértékben kiszolgáltatottá válik a globalistáknak, akik attól kezdve kényük-kedvük szerint sarcolhatják meg az itt élő embereket és foszthatják ki az országot, attól függetlenül, hogy Gyurcsánynak, Dobrevnek vagy Karácsonynak nevezik a helytartójukat.
A szerző közgazdász, egyetemi docens
Borítókép: Illusztráció Fotó: Pexels
