Ebben tért el korábban és tér el egymástól még kirívóbban most az EU-n belül a keleti, de leginkább a magyar mentalitás a nyugatitól. Finom utalással a könyv címe is erre céloz: Freiheit und Liebe, azaz Szabadság és szeretet, amiről azonban a magyar olvasónak, de csakis a magyar olvasónak, a szövegkörnyezet nélküli helyzetben Petőfi híres versének címe is azonnal eszébe jut: Szabadság, szerelem. Mert a mi nyelvünk, minden másikkal ellentétben, megkülönbözteti a szerelmet és a szeretetet. Ebben is mások vagyunk. Nem különbek, csak mások.

A Szabadságszeretet (maradjunk ennél az értelmezésnél) másik témája a magyarellenességre hangolt nyugati és legfőképpen az osztrák sajtó. A nyárspolgárból lett választópolgár ugyanis annyira nem vak és nem gonosz, hogy önként és dalolva szavazna bizalmat a nemzeti hagyományokat elvető, az egyházakat lejárató, a nemi identitást tagadó, a hamis környezetvédelmet hirdető, a migránsokat tömegesen befogadó politikai pártoknak, vagy hogy zsigerből gyűlölje Magyarországot, no meg Orbán Viktort. A nyárspolgárból lett választópolgárt arrafelé manapság az újság, a rádió, a televízió és a közösségi fórumok a másutt megszokottnál is jobban manipulálják, futószalagon gyártva az álhíreket a magyar kormányról, a migránsválság kezelésétől kezdve a korrupción át egészen a járvány leküzdésére hozott intézkedésekig.

Egy ilyen agymosott osztrák állampolgárba magam is belebotlottam a Balaton-parton, éppen a járvány előtti utolsó nyáron. Valamit kérdezett tőlem, majd miután megkapta a kellő tájékoztatást, azt hitte, tényleg egy nyelven beszélünk, és minden átmenet nélkül szidni kezdte a magyarországi korrupciót. Mire én, levetkőzve jó modoromat, szintén minden átmenet nélkül visszakérdeztem: ha már ilyen kiválóan van informálva, miért jön ebbe a korrupt országba nyaralni? Miért nem megy inkább melegebb éghajlatra? De ezt már nem értette meg… Németül nem így mondják.

A balliberális erők, ha csak tehetik, a legválogatottabb eszközökkel intézik el politikai ellenfeleiket. Ausztriánál maradva, két éve egy bűnszövetkezet közreműködésével buktatták meg a szabadságpárti Strache alkancellárt, most pedig éppen a néppárti Sebastian Kurz kancellárt léptették vissza. Orbán Viktorra Európa-szerte tíz év óta fenik a fogukat. Az ő személyének és politikájának külön fejezetet szentel Elmar Forster, aki benne látja megtestesülni –Oswald Spenglernek azt a mondását, hogy a legyőzött népek erénye nem a belenyugvás, hanem a türelem. A nyugat-európai elit azért beszél a „feltartóztathatatlan orbanizációról”, azért tartja Euró­pa legveszélyesebb politikusának a magyar miniszterelnököt, mert attól tart, amiben mi reménykedünk: hogy ez a türelem nálunk előbb-utóbb rózsát terem, náluk viszont kinyitja a választópolgárok szemét.

Egyikük, aki a mi perspektívánkból földi paradicsomnak számító Vorarlbergből származik, már túl van ezen. Sajnos, könyvét német nyelvterületen a kelleténél bizonyára sokkal kevesebben fogják elolvasni. Megkockáztatom, hogy nagyon kevesen. A fordítás híján potenciális magyar olvasónak és választópolgárnak pedig Szabó Dezső egyik híres mondásának továbbgondolásával ajánlom figyelmébe Elmar Forster tanítását: „A himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni.” Ezek vagyunk, pontosabban ezek voltunk mi. Teli hassal a himnusz megfekszi az ember gyomrát. Ezek ők.

A szerző író, műfordító

Borítókép: MTI/AP/Lisa Leutner