Klímazagyvaságok energiamixszel

Az ember néha hajlamos az önkínzásra, erről mesélhetnének a szerzetesek. Hozzájuk hasonló nyugalommal próbáltunk meg felkészülni Dobrev Klára és Márki-Zay Péter „urnabontás” előtti utolsó vitájára, abban reménykedve, hogy azért mégsem fog nagyon fájni. Sajnos ismét csalódnunk kellett. És most nem elsősorban arra kell gondolni, hogy hányszor borsózott meg már a hátunk a nagy hazudozó, Gyurcsány Ferenc feleségének sopánkodását hallva, amelyben azt harsogja Márki-Zay Péternek, hogy „Jajj, Péééter! Már megint nem mondasz igazat!” Hanem inkább arra, hogy milyen meggondolatlanok voltunk, amikor arra voltunk kíváncsiak, vajon mit jelenthet egy posztkommunista rablóprivatizátornak és egy politikai kalandornak (lásd még: futóbolondnak – copyright Oszkó Péter) a klímaváltozás elleni harc, a környezet- és természetvédelem.

Ez volt ugyanis a témája annak a beszélgetésnek, amelyet a Greenpeace szervezett a két „jelöltjelöltnek”, nyilván abban reménykedve, hogy a delikvensek most majd jól meggyőzik az éghajlatváltozás megállítása iránt való elköteleződésükről a jövő nemzedékeit. Már az eszmecsere elején kiderült, hogy a nemzetközi zöld szervezet egy kérdéssort küldött ezzel kapcsolatosan a politikai szereplőknek, de Márki-Zay nem válaszolt, magyarán messziről letojta, miről érdeklődik tőle a Greenpeace. Most viszont, hogy a politikai karrierjének építgetése úgy kívánja, azonnal megjelent a környezetvédők felhívására egy jó kis online vágtára, amelyen Dobrev Klárával szemezve fejtheti ki az érveit.

Már az első kérdésre adott válaszokból világossá vált azonban, hogy a baloldal legnépszerűbbnek mondott politikusainak fogalma sincs arról, mit is jelent a környezetvédelem, még ha képesek is felmondani a tanácsadók által betanított leckét az aktivistáknak. Amikor a műsorvezető arról érdeklődött tőlük, a saját, mindennapi életükben mit tesznek, hogy kevésbé szennyezzék a környezetet, szinte egyszerre forgatni kezdték a szemüket, fellapozva az emlékezetükben, vajon mit is kellene erre a mondani. A válaszok elkeserítőek és leleplezőek voltak. Dobrev Klára például leszögezte, hogy a családjával együtt azt fontolgatja, biztosan meg kell-e venni azokat a ruhákat, ami megtetszik nekik a plázák kirakatában. A választók fejében nyilván ezt követően megszületett a nagy dilemmára a válasz is: azt a leanderleveles blézert biztosan nem kellett volna megvenni, amiben a baloldal nagyasszonya ezúttal a képernyő előtt megjelent, hogy tetsszen a turkálóból vásárló környezettudatos fiataloknak is. Márki-Zay Péter sem árult zsákbamacskát a magánéletével kapcsolatban. A mindennapi környezettudatosságáról elárulta, hogy minden erejével igyekszik a szelektív hulladékgyűjtésre nevelni a gyermekeit, ami csodálatos erény, ha feltételezzük, hogy eközben nem önti el a düh a kiváló családapát, amely, mint bevallotta, néha bizony pofozkodáshoz is vezet. Mint megtudtuk, Hódmezővásárhely márkija olykor biciklizni is szokott. A legnagyobb tettének viszont azt tartotta, hogy vásárolt egy szódagépet, így nem szorul rá a család, hogy ásványvizet vegyen műanyag palackokban. Ez pedig nagyon trendi, ha nem számoljuk a közel háromezer forintot kóstáló patronokat, amelyek a kommunális hulladékba kerülhetnek.

De hagyjuk is ezeket az apróságokat, hiszen a beszélgetésen azért szóba kerültek komoly dolgok is. Kisebb vita alakult ki például arról, hogy a DK korábban csupán a negyven százalékos kibocsátáscsökkentés híve volt-e a kívánatos hatvan-hatvanöt százalékkal szemben, így legalább Dobrev Klárának volt alkalma újra nyájasan lehazugozni Márki-Zay Pétert. Utóbbi bejelentette, hogy szerinte önálló minisztériumra van szükség a környezetvédelmi célok megvalósításához, de arról nem beszélt, hogy ezzel párhuzamosan mégis miként csökkentené a bürokráciát. Dobrev Klára ugyanakkor a jövő nemzedékek ombudsmanjában látná azt a megváltó erőt, aki majd kellő erénnyel képviselheti a zöldek érdekeit a szennyezőkkel szemben.

Érdekfeszítő volt az is, amit a kiemelt beruházásokról mondtak a felek. Márki-Zay ezzel kapcsolatban jogosan vetette fel, hogy ezt a lehetőséget még Gyurcsány kormányzása alatt vezették be, vagyis az ezzel kapcsolatos visszaélések Klára asszony férjének is köszönhetők. Dobrev Klára erre reagálva kínos magyarázkodásba kezdett, miszerint erre azért volt szükség, mert az európai uniós pályázatokra még nem voltak felkészülve az önkormányzatok. Ezek után azt vártuk volna, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom vezetője végre mindenki érdekében bevágja a hálóba a forintos labdát. Felidézhette volna például a sukorói kaszinóberuházás ügyét, amelyet Gyurcsány személyesen beszélt meg az állítólagos izraeli befektetőkkel a parlament Nándorfehérvári termében még kormányfőként annak idején. Ettől azonban ezúttal megkímélte mindenki „Mózese” (copyright Nagy Bandó András) az ellenfelét, bizonyára nem írta fel senki számára a titokzatos kék mappába az erre vonatkozó adatokat. Pedig Gyurcsányék a Velencei-tó partjára terveztek kiemelt beruházásnak nyilvánítva egy környezetromboló építkezést, ráadásul egy olyan telekcserével, ami miatt a volt miniszterelnök mamelukja börtönbe is került. Nem beszélve az úgynevezett kormányzati negyedről, amiből végül nem valósult meg egy kapavágás sem.

Csak nagy türelemmel lehetett végighallgatni azt is, ahogyan a két „jelöltjelölt” az atomenergiáról beszélt. Mint kiderült, Márki-Zay ezt „tiszta energiának” tartja, többek között azért, mert olyan cégnél dolgozott, amely atomerőművet is üzemeltetett. Egyszerre szisszenhettek fel ezt az érvelést hallva a zöldek. Úgy gondolhatták ugyanis, hiábavaló volt azt hangsúlyozniuk évtizedek óta, hogy az atomerőmű eltakaríthatatlan nukleáris hulladékot termel, megint előállt egy politikus, aki a reményeikkel szemben bevallottan az atomlobbit képviseli. Márki-Zay azonban mégis megpróbálta megtartani bennük a hitet. Megtudhatták tőle, hogy ugyan az atomlobbi embere, de mégsem, a Paks 2. beruházást például szerinte is le kell állítani. Aztán persze jött a szokásos félrebeszélés „az orosz rabszolgaságról” ennek kapcsán és a kórusba beszállt Dobrev Klára is. Gyurcsány felesége azonban messzebbre ment, és közölte, hogy ő bizony a jelenlegi atomerőmű működésének meghosszabbítását sem engedélyezné. Az energiaellátást pedig ezek után szerinte egy olyan, megújulókat is tartalmazó energiamixszel kellene megvalósítani, hogy ne legyen szükség a nukleáris energiára. Arról azonban egyik jelölt sem beszélt, miként oldanák meg ezek után, hogy ne emelkedjen drasztikusan az energia ára, ahogyan az Nyugat-Európában történt. Sőt, Márki-Zay nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy bizony az energia nem lehet olcsó, mert az túlfogyasztáshoz vezet. A kisemberek és a környezetvédelem ügye ugyanis szerinte nem összeegyeztethető. Egyébként is, a szegények gumival meg ruhákkal fűtenek, ami rendkívül környezetszennyező. Az áram meg ne járjon alanyi jogon senkinek, fizessen csak mindenki, mint a katonatiszt, mert erre szorít a klímavédelem.

Árulkodó mondatok. De legalább – a totális érzéketlenség mellett – az is kiderült belőlük, hogy a baloldal hatalomra kerülésével újabb megszorítások és áremelések várhatók. Dobrev Klára persze ezt hallva megint felöltötte az álszentség álarcát, eljátszva, hogy ő a „kisembereket” képviseli, azt viszont nem tudta egyértelműen igazolni, hogy nem törölné el azonnal ő is a kormányzati rezsicsökkentést. Ennek ellenére valami olyasmi rajzolódott ki a megjegyzéseiből, hogy minden szegény embernek alanyi jogon kell hogy járjon az áram, még akkor is, ha nem tudja fizetni. Az igazi rezsicsökkentés viszont az épületszigetelés, a panelfelújítás, nem pedig az, ha mesterségesen „osztogatunk”. A beszélgetés végén a műsorvezető az értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a vitán nem jelent meg Orbán Viktor, pedig hívták. Ennyi zagyvaság hallatán azonban mi nem lepődtünk meg ezen olyan nagyon.

Borítókép: Karnok Csaba/ Délmagyarország