Példát azonban nem hozott fel, de sejthető, hogy mikre gondolt: – Ez az ország homofób! Váltsuk le az elnyomót! Hujujujujuj! Vagy: – Férfi vagyok, szoknyát húzok! Ettől vagyok olyan boldog! Hujujujujuj! Nyilván a diktatúra és Orbán Viktor, illetve a dicsőséges előválasztás is elő szokott kerülni: – Márki-Zay a vezetőnk! Bezárja majd a Lölőt! Hujujujjujuj!

De kicsit elkanyarodtunk: „Azon a napon volt az első hazai bemutatóm, amikor először hallottam a homofób törvényről, és kurva szarul éreztem magam.” Ezt már Farkas Gergő Dávid táncos, koreográfus mondta el Soros György tudósítójának, és bár Farkas úr neve se a szakmának, se a közönségnek nem nagyon mond semmit – én például most hallottam róla életemben először –, az LMBTQ-lobbit támogató szélsőliberális 444 mégis lelkendezve számolt be róla, dicsőséges hazatértéről, no meg az esemény(ek)ről.

Az a 444, amelyik amúgy az elmúlt kilenc évében egyetlen alkalommal sem írt a hazai néptáncmozgalomról. Most viszont helyzet van, megszólaltak a szivárványszínű harci kürtök is, úgyhogy hirtelen fontossá vált a magyar kultúra eme fontos szeglete. Hiszen ha queerkirálynők, homo- és biszexuálisok meg transzneműek néptáncolnak, a hatalom számára kritikus és érvényes gondolatokat megfogalmazva – csujogatva –, akkor annak már van hírértéke.

A dolog amúgy a legkevésbé sem lenne érdekes.

Ha valakinek az a vágya, hogy férfiként női ruhába bújva, női szerepben táncoljon, tegye, csak az a baj, hogy ezek a mozgalmak egy idő után túlnőnek magukon, elkezdenek roppant erőszakossá válni, majd egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy harcias leveleket és követeléseket vagyunk kénytelenek olvasgatni, amelyekben az LMBTQ-szervezetek követelik, hogy a tánc­oktatással foglalkozó iskolákban töröljék el a maradi, heteronormatív szerepeket, ne kényszerítsenek csizmát és nadrágot a fiúkra, a lányok se legyenek ledominálva, a hölgyek és az urak dönthessék el saját maguk, hogy szoknyát vagy csizmát húzzanak.

Persze a döntéseket kvóták és jobb jegyek segítségével manipulálják majd, megjelennek majd azok a harcias jogvédők is, akik fülsiketítő hangon, rikácsolva próbálják meg arra ösztönözni a gyerekeket és a tanulókat, hogy eltérjenek a hagyományos szerepektől. Újból ki fog derülni, hogy a művészet, hasonlóan az újságíráshoz és a humorhoz, csak ellenzéki és kritikus lehet – ez persze azonnal megváltozik egy esetleges kormányváltás esetén –, ezért ha az órákon nem kizárólag kormányellenes csujogatások hangzanak el a gyerekek szájából, akkor az oktatókat meg kell büntetni, súlyosabb esetben el kell őket tiltani a foglalkozásuk gyakorlásától.

Ez lesz. Nem hiszik? Fogadjunk!

Borítókép: A nyíregyházi Nyírség Táncegyüttes a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), a Duna Televízió Zrt. és a Hagyományok Háza közös szervezésű, Fölszállott a páva című népzenei és néptánc tehetségkutató sorozata második elődöntője. (Fotó: MTI/Honéczy Barnabás)