A Göncz-mítosz viccnek is gyenge

Mióta is ágál több női politikusért a magyarországi baloldal? Hány éve sápítoznak női kvótákért vagy legalább néhány női közjogi méltóságért (feltéve persze, hogy azok az ő kutyájuk kölykei)? Meglehetősen régóta. Mantrázzák, hogy a Fidesz a politika helyett a konyhába meg a szülőszobába száműzte a nőket. Ám most, hogy híre kélt, a nagyobbik kormánypárt a tüneményes Novák Katalint jelöli köztársasági elnöknek, ricsaj támadt. A szokásosan elviselhetetlen balos gyűlöletcunami. Verik a tamtamot, hogy Novák Katalin csak egy „kirakatnő” meg „pártkatona”, aki „nem jeleníti meg a nemzet egységét”. Nem úgy, mint Göncz Árpád, akiért egész Magyarország hozsannázott, és akit Árpi bácsinak, illetve nagyapónak szólítottak – legalábbis a szenilisebb balosok szerint. Például a Szemkilövető is valami ilyesmiről írt a Facebookon, ha jól értelmeztem a delíriumos szöveget.

Árpi bácsi és a nemzet egysége... Kacag a májam!

E nemzeti egység első ékes példája nyilván az volt, mikor az SZDSZ-es pártpolitikus Göncz kiállt az SZDSZ által szervezett puccskísérlet, az országot megbénító taxisblokád mellett. Értik? A hivatalban lévő államfő bátorított egy erőszakos palotaforradalmat, áldását adta egy kormánybuktató lázadásra, amelyet a benzinár emelése miatt robbantottak ki, irányítottak SZDSZ-es pártirodákból. Mi ez, ha nem a nemzeti egység maga?

Aztán következett a La Stampa-interjú. Göncz Árpád 1993 novemberében Európa segítségét kérte (!) a magyar jobboldali kormány ellen az olasz napilapon keresztül. Tudniillik szerinte „Magyarországon jobboldali veszély van, a rádió, a televízió, az MTI a kormány szócsövévé vált”. Nemzeti egység, ugye? Vagy inkább turbulens hazaárulás?

És végül, de nem utolsósorban: Árpi bácsi is vidáman koccintott a románok nemzeti ünnepén, 2002. december 1-jén a Kempinski Hotelben Erdély elcsatolására. Az a fotó kitörölhetetlenül a lelkünkbe égett, ahogyan Medgyessy és Nastase miniszterelnökök mellett Göncz is ott viháncol az ünnepi fogadáson. Az a vigyor: kés a magyarok szívébe. Még szellemi elődeik és példaképeik, akik az országvesztést előidézték, Károlyi Mihályék sem merték volna ilyen nyíltan ünnepelni Magyarország földarabolását – Göncz Árpádék viszont igen.

És akkor olyan csekélységekre most ki se térjünk, mint hogy Göncz a nyílt alkotmánysértéstől sem riadt vissza, amikor nem írta alá a köztévé- és rádióelnökök kinevezését. Ez tényleg semmiség a fentiekhez képest. Ennyiből is látszik: hithű SZDSZ-es pártkatonaként Göncz a módszerváltás utáni éra legmegosztóbb, legpártosabb köztársasági elnöke volt, aki az SZDSZ hatalomra juttatása érdekében egy törvénytelen puccs támogatásától sem riadt vissza. Tette mindezt nagyapós mosolygással – ez tévesztett meg oly sokakat annak idején.

Novák Katalin viszont nemcsak kedvesen mosolyog, hanem képes a pártpolitikán fölülemelkedve, nemzeti érdekek mentén politizálni. Így tett családügyi miniszterként is. Egyetlen olyan megnyilvánulást sem tudok fölidézni tőle, amelyben a pártpolitizálás mocsarába süllyedt volna. Még akkor sem vette föl az elé dobott kesztyűt, amikor útszéli stílusban támadták, nácizták, „féregnek” nevezték őt gyurcsányista rongyemberek.

Pedig mi volt a „bűne” miniszterként? Csupán annyi, hogy világszerte egyedülálló intézkedéseket hozott a magyar családok megsegítésére, a gyermekvállalási kedv fokozására. Hiszen Magyarország – az agyakban pusztító liberalizmus, a mélységes önzés és individualizmus miatt – súlyos demográfiai válságban vergődik. A 2010-es kormányváltáskor a szülőkorú nők mindössze 1,2 gyermeket vállaltak – mostanra a nagyvonalú családtámogatásoknak köszönhetően 1,6 közelébe nőtt ez a szám. (Persze ez még mindig kevés a megmaradásunkhoz szükséges 2,1-hez képest.) Gyed extra, csok, babaváró támogatás, nagycsaládosok autóvásárlási kedvezménye, csecsemőgondozási díj megemelése, 25 év alattiak és négygyermekes édesanyák szja-mentessége, ingyenes tankönyvek és gyermekétkeztetés, Erzsébet-táborok és a többi. Ezek az intézkedések mind Novák Katalinhoz köthetők, és mindegyik családok százezreinek jelent komoly segítséget. Mára világszinten Magyarország fordítja GDP-arányosan a legtöbbet családtámogatásokra. Bár a népesedéspolitika sokszor csak évtizedek távlatában hoz eredményeket, azért már vannak biztató adatok. Például nálunk nőtt legnagyobb mértékben a házasságkötések száma és a gyermekvállalási kedv, miközben csökken a terhességmegszakítások és a válások száma. Akár tetszik a baloldali őrjöngőknek, akár nem: mindebben Novák Katalinnak elévülhetetlen érdemei vannak. Ha marad a nemzeti kormányzás, egyre látványosabb eredmények jönnek majd.

Gyurcsány leghűbb tollnoka, Tóta W. Árpád azt írta az államfőjelölésről: „Nem nehéz kitalálni, mi a legfontosabb kritérium Orbán szemében, választás előtt. Az, hogy legyen mivel fogni a leendő elnököt. Ha a tökét nem is, a püspökfalatját.” Látható: hatalmas a pánik a baloldalon. Érzik, Novák Katalin jelölése telitalálat volt. És hiába óvta Török (egyrészt-másrészt) Gábor és Nagy Attila Tibor baloldali politológus az ellenzéket a túltolt gyalázkodástól, pártkatonázástól – mégis azt teszik. S ezzel (mint mindig) saját dugájukba dőlnek. Nem fogják föl, hogy eleve bukásra ítélt stratégia ilyen színvonaltalanul, alpári módon támadni egy kedves, sikeres és okos politikus-édesanyát. De csinálják csak! Annál látványosabb lesz a bukásuk jövő tavasszal.

Borítókép: Göncz Árpád (Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)