Németország átalakul – így határozott az SPD, az FDP és a Zöldek koalíciója. Az eufemisztikusan nyakatekert célt „ökoszociális piacgazdaságnak” nevezik, és a népesség zöld-baloldali táborrendtartását értik alatta. Az egész életet a zöldfetisizmusnak rendelik alá. Hogy ezt a közvéleménynek is szépen be tudják adni, a német Bundestag éppen egy busásan fizetett parlamenti költői poszt létrehozását vitatja.
Aki azt gondolná, ez valami politikai vicc, szörnyen téved. Komolyan gondolják, úgy vélve, egy történelmileg meghatározott vonal mentén haladnak, ahogy a marxizmus–leninizmus klasszikusai azt anno megénekelték. De ezt sem mondják így ki, hanem egy baloldali-zöld mesét költenek arról, hogy a parlamenti költő(nő) hivatala hidakat építhet, betemetheti társadalmunk árkait, versbe és prózába öntheti a parlamenti vitákat, a politikát költőibbé, a költészetet pedig politikusabbá teheti, és így tovább. Vagyis a parlamentet is vissza akarják vezetni a középkorba, mint ahogyan a közlekedést és az energiabiztonságot is. Akit annak idején udvari bolondnak hívtak, és az erkölcsnemesítés jegyében lépett fel az uralkodó előtt, azt 2022-ben parlamenti költőnek nevezik, és az a feladata, hogy haladár módon közvetítse a zöld-baloldali többségi véleményt az idomítás alá vont népnek.
Még az NDK-időkben megjelent Mozaik címmel egy képregénysorozat Hannes Hegen illusztrátor tollából. Az 1966. májusi, 144-es számú füzetben a Hízelgők kórusa II. Andronikosz bizánci császárt éltette. „Te, isteni férfi, minden boldogságunk, mindig előrelépj, soha ne hátra!”; „Császárunknak így van jól, mindig jön valami új! Vivát! Vivát!”; „Mindig csak boldogság legyen e földön az osztályrészed, ó, Urunk!” – így hangzottak a művészileg érdekesen megformált dicsőítések. A leendő multikulturális-genderizált, hím-, nő-, avagy semleges nemű parlamenti költő(nő) meríthet Andronikosz hízelgőitől: a feladatai igencsak egybevágnak az övékével. Az uralkodóknak elégedettnek, az elhülyített népnek pedig boldognak kell lennie. Hogyan hangzana például kezdetnek ez: „Átalakításkoalíciónk, minden boldogságunk, mindig előrelépj, soha ne hátra!”? Merkel óta a tévedések miatti lemondás amúgy is csökevény a 2015 előtti Németország polgári múltjából. De ez is ígéretesen hangzik: „Átalakításkoalíciónk, így van jól, mindig jön valami új! Vivát! Vivát!” A berlini átalakítócsapat, mindenekelőtt pedig a parlamenti költő mindenesetre behatóan tanulmányozhatná Hannes Hegen klasszikusát. A világ ki van éhezve a költészetben haladár nagynémetekre.
Németország 1990 óta újra egységes. A természettudományok akkoriban még mindkét országrészben sokat jelentettek, ám a Zöldek befolyásának és hatalmának növekedésével számottevő hanyatláson mentek azóta keresztül. Az az ember benyomása, hogy az iskolában a reáltárgyak, a matematika, a fizika és a kémia tanítását elszórakozzák, már nem adja át ezeket az ismereteket a tanár a katedráról a diákoknak. Valahol a füvezésnek is szerepe lehet ebben. Realitásról már nem beszélhetünk: a német energiapolitika példája egyértelműen szürreális. Az úgynevezett energiafordulat, az Energiewende révén az alapterhelés többé nem biztosított, a zöld-baloldali politika pedig ahelyett, hogy kiküszöbölné a bizonytalanságokat, megkettőzött sebességgel taszítja az országot és annak lakosságát a még nagyobb és megfizethetetlenné váló ellátási bizonytalanságba. Ki viseli ezt el józan ésszel? Az energiaellátás németországi leállása EU-szerte leállást vált ki; az unió függ a németországi nap- és szélenergiától. Nevetséges ez, de igaz.
Az új kormány a bevándorlási kérdésben ugyancsak rossz nyomon jár. Nancy Faeser szociáldemokrata belügyminiszter koalíciót akar kovácsolni a befogadásra kész uniós tagállamokból. Ez nem jelent mást, mint hogy Németország az archaikus térségekből való bevándorlás főkapujává váljék. Hogy nálunk is olyan legyen a helyzet, mint amilyen az utóbbiaknál már réges-rég? Németország robbanóerővé lesz az Európai Unióban.
A ZDF, a két német köztelevízió egyike további abszurd példával szolgál. Ez a műsorszóró – amelyet a minden lakostól kényszerrel beszedett díjból tartanak fent – a 25 és 49 év közötti népességre összpontosít, miközben nézőinek legnagyobb csoportját a hatvan éven felüliek teszik ki. Vagyis a ZDF nem átallja mindenkitől beszedni a pénzt, majd ezt egy bizonyos csoportra fordítja, azonkívül pedig propagandával árasztja el ezt a nyilvánvalóan csak másodiknak következő csoportot. Klasszikus célkonfliktus ez, ami problémát okoz. Az ARD – a köztelevízió másik része – és a ZDF folyamatosan nézőket veszít. Sajnos a legtöbb kereskedelmi adó szinte még inkább propagandisztikus. Németország médiavilága szomorújátékkal ér fel.
A szerző korábban a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
Borítókép: A német szövetségi parlamentben, a Bundestagban kancellárrá választott Olaf Scholz, a Német Szociáldemokrata Párt politikusa átveszi megbízólevelét Frank-Walter Steinmeier német elnöktől a berlini államfői rezidencián, a Bellevue-palotában 2021. december 8-án (Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek)
