Németország átalakul – így határozott az SPD, az FDP és a Zöldek koalíciója. Az eufemisztikusan nyakatekert célt „ökoszociális piacgazdaságnak” nevezik, és a népesség zöld-baloldali táborrendtartását értik alatta. Az egész életet a zöldfetisizmusnak rendelik alá. Hogy ezt a közvéleménynek is szépen be tudják adni, a német Bundestag éppen egy busásan fizetett parlamenti költői poszt létrehozását vitatja.
Aki azt gondolná, ez valami politikai vicc, szörnyen téved. Komolyan gondolják, úgy vélve, egy történelmileg meghatározott vonal mentén haladnak, ahogy a marxizmus–leninizmus klasszikusai azt anno megénekelték. De ezt sem mondják így ki, hanem egy baloldali-zöld mesét költenek arról, hogy a parlamenti költő(nő) hivatala hidakat építhet, betemetheti társadalmunk árkait, versbe és prózába öntheti a parlamenti vitákat, a politikát költőibbé, a költészetet pedig politikusabbá teheti, és így tovább. Vagyis a parlamentet is vissza akarják vezetni a középkorba, mint ahogyan a közlekedést és az energiabiztonságot is. Akit annak idején udvari bolondnak hívtak, és az erkölcsnemesítés jegyében lépett fel az uralkodó előtt, azt 2022-ben parlamenti költőnek nevezik, és az a feladata, hogy haladár módon közvetítse a zöld-baloldali többségi véleményt az idomítás alá vont népnek.
Még az NDK-időkben megjelent Mozaik címmel egy képregénysorozat Hannes Hegen illusztrátor tollából. Az 1966. májusi, 144-es számú füzetben a Hízelgők kórusa II. Andronikosz bizánci császárt éltette. „Te, isteni férfi, minden boldogságunk, mindig előrelépj, soha ne hátra!”; „Császárunknak így van jól, mindig jön valami új! Vivát! Vivát!”; „Mindig csak boldogság legyen e földön az osztályrészed, ó, Urunk!” – így hangzottak a művészileg érdekesen megformált dicsőítések. A leendő multikulturális-genderizált, hím-, nő-, avagy semleges nemű parlamenti költő(nő) meríthet Andronikosz hízelgőitől: a feladatai igencsak egybevágnak az övékével. Az uralkodóknak elégedettnek, az elhülyített népnek pedig boldognak kell lennie. Hogyan hangzana például kezdetnek ez: „Átalakításkoalíciónk, minden boldogságunk, mindig előrelépj, soha ne hátra!”? Merkel óta a tévedések miatti lemondás amúgy is csökevény a 2015 előtti Németország polgári múltjából. De ez is ígéretesen hangzik: „Átalakításkoalíciónk, így van jól, mindig jön valami új! Vivát! Vivát!” A berlini átalakítócsapat, mindenekelőtt pedig a parlamenti költő mindenesetre behatóan tanulmányozhatná Hannes Hegen klasszikusát. A világ ki van éhezve a költészetben haladár nagynémetekre.
