Németország politikai bolondokháza lett. Ugyanakkor az EU új irányvonala éghajlatvédelmi okokból éppenhogy támogatja a jövőben az atomenergiából nyert áramot. Németország kilép, az EU pedig ismét be. A világ zöld–baloldali jobbítva rosszabbításának legújabb áldozata a német üvegipar: az első üveg­gyártóknak az áram ára miatt csökkenteniük kell a termelésüket. A zöld–baloldali németek minden európai sorsát teszik kockára az energiakérdésben ugyanúgy, mint az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlásban, beleértve a társadalom ezzel együtt járó, visszafordíthatatlan átalakítását. Ha nálunk is olyan állapotok alakulnak ki, mint a bevándorlók származási országai­ban, akkor nálunk rosszabb lesz a helyzet, náluk viszont ettől nem lesz jobb.

Lenin úgy vélte, a kommunizmus egyenlő szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása. Mao a „nagy ugrásával” erre még rátett egy lapáttal, amikor 1958-ban kijelentette, „vívjanak három éven át könyörtelen harcot, és máshogy néz majd ki az ország nagyobb része. A helyi ipari termelés öt-tíz év alatt meghaladja a helyi mezőgazdasági termelést.” Az új német kormány ugyanilyen őszinte: átalakulásról beszél, és komolyan is gondolja. Az „ökoszociális átalakulás” úgy cseng, mintha Lenint és Maót keresztezték volna. Egyelőre ugyan nem követeli áldozatok millióit, de vajon így is marad-e ez? Eddig a földi paradicsommal kecsegtető utat mindig is átnevelés, táborok és áldozatok milliói szegélyezték. A magam részéről nem bízom az új német politikai osztályban. Jakobinusok, leninisták, maoisták, zöldideológusok – mind az egyedüli és megmásíthatatlan igazságot hirdetik, szembeszállva bármiféle kritikával.

Mindenesetre Németországban a cenzúra nagyon kiterjedt. A média demokratikus és jogállamisági normákra épülő, értelmes részének – mint például az Achse des Guten, a Tichys Einblick vagy a Reitschuster.de – most már rendszeresen a bíróság előtt kell harcolnia a cikkeik és videóik védelmében. A zöld–baloldali közösség azt műveli hallatlan arcátlanságával a saját országában, amit felró Putyinnak, Erdogannak és Kínának: megtagadja a véleménynyilvánítás szabadságát. Csak éppen ezt rafináltan leplezik. A médiaplatformokat kényszerítik cenzúrára, az állam nem piszkolja be a kezét. Olyan ez, mintha a vendéglősnek kellene ügyelnie rá, mit mondanak a vendégei. Németország jelenleg sáros, ha a vélemény- és közlés­szabadságot vesszük. Még teljes bódulatban sem lehet mindazt kifundálni, ami jelenleg történik Németországban, amely elkötelezetten száll szembe a négy alapművelettel, valamint a matematikával, a fizikával, a kémiával és a termodinamika első főtételével.

Vajon Magyarország védve van-e mindettől?

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője volt, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Olaf Scholz és Angela Merkel (Fotó: Europress/AFP/John Macdougall)