Van egy olyan vetülete Márki-Zay Péter önbevallásának arról, hogy ők külön képviselik a kommunistákat és a fasisztákat, ami eddig nem került terítékre. Nem pusztán elszólás volt annak az elismerése, hogy egyfajta morbid two in one-nal, kettő az egybennel egyszerre kommunisták és fasiszták is a kotyvalékkoalíciójukban. A baloldali miniszterelnök-jelölt valószínűleg azért akarta ezt egyértelművé tenni, mert fasisztának tartják a magyar népesség nagy részét, és úgy gondolják, hogy ilyen szövegekkel lehet a legkönnyebben pluszszavazatokat szerezni. Más szóval azt hiszik, hogy a magyar lakosság jelentős része titokban szélsőjobboldali, csak eddig még nem jött ki belőlük az állat. Erre kellenek szerintük az ilyen fasisztacsalogató szörnybeszédek, hogy ezek hatására a nép jelentős része majd, rátalálva végre a saját magához hasonló szélsőséges jelöltre, arra fogja adni a szavazatait.
Emlékezzünk csak, Ron Werber tizenvalahány éve milyen militarista hergelő hadovákkal hevítette gyűlöletkurzusa során a baloldali aktivistákat. A gyűlölködés professzora, az MSZP 2002-es kampányguruja azt mondta egy titokban felvett, 2004-es hanganyag szerint: Magyarországon van egy fasiszta és egy szocialista párt, vagyis vannak szocialisták és vannak fasiszták. De különös egybeesés! Éppen Werber dicsérte föl liberálbalos szíveket melengetően a szivárványkoalíció jelöltjét, mint aki legyőzheti Orbán Viktort és megbuktathatja a Fidesz-kormányt. Ne legyünk túlzottan hiszékenyek: miért ne állna most is Werber a baloldali kampány mögött legalább tanácsadóként? És ennek köszönhetőek a kampány durvítására, brutalizálására tett erőteljes kísérletek. Rögtön érthetővé válna, miért és honnan ez az eszeveszett igyekezet Márki-Zay részéről, hogy legyalázzon mindenkit, aztán egy mozdulattal a Fideszt vádolja mindazzal, amit előző pillanatban még ő mondott és tett.
Valójában a hódmezővásárhelyi polgármester megtestesíti azokat a szélsőbalos negatív toposzokat, amiket a magyar jobboldalról képzelnek. A hazai baloldal szegénységi bizonyítványa, hogy évtizedek óta nem tudott és nem is akart elmozdulni attól a marxista-leninista tévképzettől, amit Rákosi Mátyás úgy fogalmazott meg, hogy neki nyolcmillió fasisztával kell Magyarországon szocializmust építenie. Ez a pártállami néplenéző örökség köszönt vissza a rendszerváltást követően is. Óvatlan beismerések régebben is történtek részükről. Egy ízben Teleki László csupán hivatalba lépése után leérettségizett akkori MSZP-s államtitkár nyilatkozott úgy, hogy szükségük van a rasszista szavazatokra is.
Ha ezeket a tradíciókat ismerjük és figyelembe vesszük, rögtön világosabbá válik, miért van annyi ócska rasszista mondata a magát átlátszóan jobboldalinak, katolikusnak hazudó baloldali miniszterelnök-jelöltnek. Úgy gondolják, és erről nem lehet lebeszélni őket, hogy bár nincs fasizmus Magyarországon, igény azért volna rá, s nekik ez a nagy esélyük a választáson a Fidesz legyőzésére. Innen nézve nem is olyan logikátlanok Márki-Zay furcsa sértegetési, vagdalkozási, mindenkit leostobázó, leaberráltozó rohamai. Úgy vélik azok, akik a globálpolitikai zsinórpadlásról mozgatják, hogy a szélsőségekre hajlamos magyar embereknél ezzel a durva stílussal lehet a legjobban bevágódni, elszipkázva őket a Fidesztől.
Kiket is sérteget s akar megalázni folyamatosan? A zsidókat, cigányokat, fogyatékosokat, melegeket, vidékieket, konzervatívokat, vagyis minden olyan réteget, csoportot, akik a fasisztáknak, a náciknak, nyilasoknak is a célkeresztjében voltak. Természetesen a szemükben kispolgári csökevénynek, reakciósnak minősülő elemeket, a gyűlölt konzervatív kereszténydemokratákat is rühelli, becsmérli és el akarja törölni – akárcsak a nácik, fasiszták, akik e tekintetben is teljesen egy húron pendültek a rokon totalitáriánus szektásokkal, a kommunistákkal. Megvolt és van a nézetazonosság arról a hitleri tételről is, amely hazánkat úgymond középszolgaországnak tartotta, a benne lakó populációt pedig csupán szolganépnek. Legfeljebb Berlin és Moszkva helyett most Brüsszelt tekintik megkérdőjelezhetetlen iránytűnek.
Mondani sem kell, a magyar nemzet természetének tökéletes félreismerése a nép szélsőségekhez való vonzódásának feltételezése. Már ebből a hatalmas tévedésből látszik, hogy olyanok instruálják a hazai kutyulékkoalíciót, akik nem itt élnek és nem ismerik a magyarországi viszonyokat. Abban bizakodni, hogy egy szovjet típusú tanmesekönyvek lapjairól lelépett álkonzervatívot keblére ölel és pajzsra emel a magyar emberek többsége, tipikus árvalányhajas életidegen internacionalista vágyálom. Még a boldogtalan emlékezetű SZDSZ sem merte ilyen nyíltan fasiszta szimpátiákkal gyanúsítani a lakosságot, pedig ők rendkívül magas szinten művelték a magyar nép rágalmazását.
Valószínűleg ott is hiba csúszott a számításaikba, hogy Márki-Zay túl szó szerint vesz minden szponzori instrukciót, és nyíltan kimondja azokat a tartalmakat, amiket megbízói intenciói szerint inkább csak amolyan kádári összekacsintósan kellene sugallnia. Így aztán nem sokat lacafacázott holmi puhány polgári kódolt beszéddel, hanem kerek perec kimondta, hogy a fasisztákat és kommunistákat is képviselik a tákolmánykoalíciójukban.
Van azonban itt egy komoly bibi ezzel a fasisztabarát kitárulkozással, coming outtal. Ha ez igaz, be kellene tiltani az egész baloldali szövetséget, mivel fasiszta párt a párizsi békeszerződés értelmében nem működhet Magyarországon. Nem tudni, kire gondolt Márki-Zay, amikor a köztük járó létező fasizmust emlegette, a Jobbikra, DK-ra, netán a Karácsony-féle Párbeszédre. Ám majdnem mindegy, mivel ezáltal kollaboránssá válik az összes párt, amely részt vesz a zagyvalékkoalícióban. Azt pedig, hogy a szereplők számára az imént leírtak nem jelentenek semmi meglepőt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fonyódi rendezvényen a baloldali miniszterelnök-jelölt önleleplező szavait semmilyen értetlenkedés, felhördülés, tiltakozás nem követte.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Facebook)
