Márki-Zay Péter viszonya a tényekkel

Szemmel láthatóan zavaros, hibákkal tarkított, erőtlen évértékelő beszédet tartott február 17-én Márki-Zay Péter, a hatpárti szivárványkoalíció miniszterelnök-jelöltje. Felszólalásában a baloldali politikusokra 2010 óta jellemző víziómentesség volt tetten érhető. Bár cenzorai – súgógéppel megtámogatva – mindent megtettek annak érdekében, hogy véletlenül se mondjon kikezdhető, választókat sértegető kijelentéseket, ezzel csak azt tudták elérni, hogy fellépésének se füstje, se lángja ne legyen. Tudták ugyanis azt, hogy Gyurcsány Ferenc már ellopta előlük a show-t a balliberális térfélen egy héttel korábban, ez pedig érződött is azokban a percekben, amikor a kormányfőjelöltnek be kellett volna indítania a baloldal közös kampánygépezetét. A következőkben röviden kivesézem a beszédet, annak baklövéseit, a tényekkel köszönőviszonyban sem lévő állításait.

A professzionális politikus egyik ismérve, hogy szavahihető módon el tudja magáról mondani, hogy ki ő. Márki-Zay Péternek ez már sokadik alkalommal nem sikerült. Ő politikai értelemben egy állatorvosi ló, aki kívülről érkezett meg a szomorú balliberális ötlettelenségbe. Ő az, aki kiábrándult jobboldaliként feltámasztja hamvaiból a 2010 előtt megbukott világot:

jobboldali, konzervatív édesapaként egyike vagyok annak a 2,7 millió magyar választópolgárnak, akik tizenkét évvel ezelőtt bizalmat szavaztak Orbán Viktornak

– mondta beszédének elején Márki-Zay.

Azt a jogot, hogy ezt gondolja magáról, meghagyom neki, a tartalmát azonban erőteljesen vitatom. Márki-Zay ugyanis se nem jobboldali, se nem konzervatív. Hogy miért? Elsősorban azért, mert egy magát jobboldalinak, konzervatívnak, kereszténynek tartó politikus soha nem fogna össze szélsőbaloldali, liberális, a kereszténységet a kommunista idők hagyományai szerint semmibe vevő politikai szereplőkkel. Pláne nem azzal a Gyurcsány Ferenccel, aki 2006-ban megmutatta, milyen az a kormányfő, akit még az ellenségének sem kívánna senki. Arról nem is beszélve, hogy Márki-Zay maga ismerte el: azért dolgozik a DK-val közösen, hogy a választások után Gyurcsány Ferencék frakciója legyen a legerősebb a törvényhozásban.

A Fidesz–KDNP kormányzásának értékelésekor a hódmezővásárhelyi polgármester arról beszélt, hogy „a határon túli magyar testvéreink számára az állampolgárság megadása vagy éppenséggel a határkerítés” olyan eredmények, amelyeket ő hatalomra kerülése esetén megtartana. A probléma csak az, hogy a korábbi nyilatkozatai alapján – és a közös baloldali program ismerete hiányában – mindez hiteltelen kijelentésnek tűnik. A határon túli magyarokkal szembeni baloldali álláspont ismert: nem tekintik a magyar nemzet részének az országhatáron kívül élő, önmagukat magyarnak tartó honfitársainkat. Erről tett tanúbizonyságot a 2004-es népszavazás kampánya is, ahol a kommunista utódpárt politikusai mindent megtettek azért, hogy ne legyen sikeres a referendum. Tizenhét évvel később Márki-Zay Péter is igyekszik a határon túli magyarokat sújtó baloldaliak közé feliratkozni akkor, amikor a kettős állampolgárság kérdését szlovák belügynek nevezi.

A baloldal viszonya a déli határkerítéssel kapcsolatban is visszás. Szavakban néhány baloldali politikus kiáll a szigorú határvédelem szükségessége mellett, többségük azonban a bevándorlást pozitív társadalmi folyamatként értékeli mind a mai napig. Azt pedig egy másik (volt) miniszterelnök-jelöltjüktől tudjuk, hogy a valódi terveikről a választások előtt nem fognak érdemben beszélni, mert azzal nem tudnának többséget szerezni.

A gyermekvédelmi törvény tavaly júniusi elfogadása óta a kormánykritikus sajtó és a baloldali politikusok is arra törekednek, hogy mindenről szó legyen a közbeszédben, csak a törvény pontos céljáról ne.

Az ugyanis kimondja, hogy 18 év alatti kiskorúak esetében a szülők jogosultak gyermekük szexuális nevelésére. A gyermekvédelmi népszavazás is azt a célt szolgálja, hogy – Európában elsőként – Magyarországon az emberek mondhassanak ítéletet a kiskorúak helyes nevelésének négy különböző kérdésében. Ezt a sokak számára nemes ügyet próbálja meg a balliberális csapat úgy beállítani, mintha az a 18. életévüket betöltött, felnőtt emberekre vonatkozna. Csak hogy világos legyen: a magánéletében mindenki azt tesz, amit jónak gondol a törvény által megszabott határokig. Ez így volt korábban, így lesz ezt követően is. Az azonban elfogadhatatlan a kabinet szerint, hogy köznevelési intézményekben a nyugati világban egyre inkább elterjedt módon, drag queenek „oktassák” a gyermekeket a legkülönbözőbb, genderideológia által kitalált nemi identitásokról. Az ezzel kapcsolatos állampolgári véleményt a gyermekvédelmi népszavazás – amelyet Márki-Zay ostobaságnak tart – fogja reprezentálni.

Egy baloldali politikussal szemben is elvárás, hogy a tényeket, a rendelkezésére álló adatokat helyesen értelmezve kritizálja az aktuális kabinet munkáját. A baloldal érvrendszere azonban ritkán támaszkodik a valós történésekre. A kamuvideó-gyártás Oscar-díjas producerének, Korózs Lajosnak sem kellett attól tartania, hogy a koronavírus-válság alatti álhírek terjesztése miatt esetleg a saját politikai közössége felelősségre vonja. Ezen felbuzdulva a hatpárti baloldali koalíció miniszterelnök-jelöltje sem szűkölködött a hamisnak tűnő kijelentések megfogalmazásával. Beszédében azt állította ugyanis, hogy a hitelminősítésben lefelé mentünk 2010 óta, az államadósság pedig évről évre csúcsot döntött. Ezeknek a populista megjegyzéseknek a valóságtartalma közelít a nullához akkor, ha a 2010 utáni kormányok munkáját vizsgáljuk, ellenben igaznak bizonyulnak, ha a 2005–2010 közötti, Gyurcsány- és Bajnai-kabinetek munkásságát elemezzük. Magyarországot ugyanis 2005-ig fokozatosan egyre feljebb, utána viszont már csak lefelé minősítették, ráadásul 2000–2005 között a régió legjobb besorolású országa voltunk. Ezt a kedvező pozíciót Gyurcsány Ferencék egy év alatt feladták: a Fitch Ratings, a Moody’s és a Standard & Poor’s is gyorsan a bóvli, befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta Magyarországot. Mi a helyzet 2022 elején? Mind a három előbb említett hitelminősítőnél a befektetési kategóriához tartozó minősítéssel rendelkezünk.

Ami az államadósságra vonatkozó megjegyzést illeti: a kormányzati szektor konszolidált bruttó adóssága a GDP arányában 1998 és 2001 között a jobboldali kabinet szigorú költségvetési politikájának köszönhetően hatvan százalékról 52 százalékra mérséklődött. A kormányváltás után, 2002 és 2009 között – minden évben emelkedve – 78 százalékra nőtt. Mi történt 2010 után? Ugyan három válság is elérte Magyarországot, az államháztartás állapota végig stabil volt: a nyolcvan százalék körüli adósságszintet 2019 végére 65 százalékra sikerült leszorítani. Ezt követően a koronavírus-válság gazdasági kárainak enyhítésére valóban sok forrás ment el, de a 2020-as és 2021-es adósságnövekedés után, idén ismételten csökkenő tendenciát mutathat az államadósság mértéke.

A beszéd a fenti példákon túl számos egyéb kikezdhető állítást tartalmazott.

Arról azonban már most meggyőződhettünk, hogy stílusában, retorikájában, igazmondási képességében Márki-Zay Péter Gyurcsány Ferenc nyomdokaiban jár. 2006-ban sikerült a baloldalnak a kampányt végighazudva győznie egy kiélezett küzdelemben. Április 3-a nagy kérdése az: akkor először vagy utoljára?

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Facebook/markizaypeter