A Fidesz–KDNP kormányzásának értékelésekor a hódmezővásárhelyi polgármester arról beszélt, hogy „a határon túli magyar testvéreink számára az állampolgárság megadása vagy éppenséggel a határkerítés” olyan eredmények, amelyeket ő hatalomra kerülése esetén megtartana. A probléma csak az, hogy a korábbi nyilatkozatai alapján – és a közös baloldali program ismerete hiányában – mindez hiteltelen kijelentésnek tűnik. A határon túli magyarokkal szembeni baloldali álláspont ismert: nem tekintik a magyar nemzet részének az országhatáron kívül élő, önmagukat magyarnak tartó honfitársainkat. Erről tett tanúbizonyságot a ­2004-es népszavazás kampánya is, ahol a kommunista utódpárt politikusai mindent megtettek azért, hogy ne legyen sikeres a referendum. Tizenhét évvel később Márki-Zay Péter is igyekszik a határon túli magyarokat sújtó baloldaliak közé feliratkozni akkor, amikor a kettős állampolgárság kérdését szlovák belügynek nevezi.

A baloldal viszonya a déli határkerítéssel kapcsolatban is visszás. Szavakban néhány baloldali politikus kiáll a szigorú határvédelem szükségessége mellett, többségük azonban a bevándorlást pozitív társadalmi folyamatként értékeli mind a mai napig. Azt pedig egy másik (volt) miniszterelnök-jelöltjüktől tudjuk, hogy a valódi terveikről a választások előtt nem fognak érdemben beszélni, mert azzal nem tudnának többséget szerezni.

A gyermekvédelmi törvény tavaly júniusi elfogadása óta a kormánykritikus sajtó és a baloldali politikusok is arra törekednek, hogy mindenről szó legyen a közbeszédben, csak a törvény pontos céljáról ne.

Az ugyanis kimondja, hogy 18 év alatti kiskorúak esetében a szülők jogosultak gyermekük szexuá­lis nevelésére. A gyermekvédelmi népszavazás is azt a célt szolgálja, hogy – Európában elsőként – Magyarországon az emberek mondhassanak ítéletet a kiskorúak helyes nevelésének négy különböző kérdésében. Ezt a sokak számára nemes ügyet próbálja meg a balliberális csapat úgy beállítani, mintha az a 18. életévüket betöltött, felnőtt emberekre vonatkozna. Csak hogy világos legyen: a magánéletében mindenki azt tesz, amit jónak gondol a törvény által megszabott határokig. Ez így volt korábban, így lesz ezt követően is. Az azonban elfogadhatatlan a kabinet szerint, hogy köznevelési intézményekben a nyugati világban egyre inkább elterjedt módon, drag ­queenek „oktassák” a gyermekeket a legkülönbözőbb, genderideológia által kitalált nemi identitásokról. Az ezzel kapcsolatos állampolgári véleményt a gyermekvédelmi népszavazás – amelyet Márki-Zay ostobaságnak tart – fogja reprezentálni.

Egy baloldali politikussal szemben is elvárás, hogy a tényeket, a rendelkezésére álló adatokat helyesen értelmezve kritizálja az aktuális kabinet munkáját. A baloldal érvrendszere azonban ritkán támaszkodik a valós történésekre. A kamuvideó-gyártás Oscar-díjas producerének, Korózs Lajosnak sem kellett attól tartania, hogy a koronavírus-válság alatti álhírek terjesztése miatt esetleg a saját politikai közössége felelősségre vonja. Ezen felbuzdulva a hatpárti baloldali koalíció miniszterelnök-jelöltje sem szűkölködött a hamisnak tűnő kijelentések megfogalmazásával. Beszédében azt állította ugyanis, hogy a hitelminősítésben lefelé mentünk 2010 óta, az államadósság pedig évről évre csúcsot döntött. Ezeknek a populista megjegyzéseknek a valóságtartalma közelít a nullához akkor, ha a 2010 utáni kormányok munkáját vizsgáljuk, ellenben igaznak bizonyulnak, ha a 2005–2010 közötti, Gyurcsány- és Bajnai-kabinetek munkásságát elemezzük. Magyarországot ugyanis 2005-ig fokozatosan egyre feljebb, utána viszont már csak lefelé minősítették, ráadásul 2000–2005 között a régió legjobb besorolású országa voltunk. Ezt a kedvező pozíciót Gyurcsány Ferencék egy év alatt feladták: a Fitch Ratings, a Moody’s és a Standard & Poor’s is gyorsan a bóvli, befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta Magyarországot. Mi a helyzet 2022 elején? Mind a három előbb említett hitelminősítőnél a befektetési kategóriához tartozó minősítéssel rendelkezünk.

Ami az államadósságra vonatkozó megjegyzést illeti: a kormányzati szektor konszolidált bruttó adóssága a GDP arányában 1998 és 2001 között a jobboldali kabinet szigorú költségvetési politikájának köszönhetően hatvan százalékról 52 százalékra mérséklődött. A kormányváltás után, 2002 és 2009 között – minden évben emelkedve – 78 százalékra nőtt. Mi történt 2010 után? Ugyan három válság is elérte Magyarországot, az államháztartás állapota végig stabil volt: a nyolcvan százalék körüli adósságszintet 2019 végére 65 százalékra sikerült leszorítani. Ezt köve­tően a koronavírus-válság gazdasági kárainak enyhítésére valóban sok forrás ment el, de a 2020-as és 2021-es adósságnövekedés után, idén ismételten csökkenő tendenciát mutathat az államadósság mértéke.

A beszéd a fenti példákon túl számos egyéb kikezdhető állítást tartalmazott.

Arról azonban már most meggyőződhettünk, hogy stílusában, retorikájában, igazmondási képességében Márki-Zay Péter Gyurcsány Ferenc nyomdokaiban jár. 2006-ban sikerült a baloldalnak a kampányt végighazudva győznie egy kiélezett küzdelemben. Április 3-a nagy kérdése az: akkor először vagy utoljára?

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Borítókép: Facebook/markizaypeter