A különböző politikai pártok sokszor az egyház szemére vetik, hogy nem azonos módon bánik velük. Ez alapvető tévedés. Az egyház kétezer éve szilárdan áll, s a különböző pártok vannak tőle különböző távolságban. Egyesek jobban törekednek megvalósítani az egyház társadalmi tanítását, mások elvetik azt. Mikor az egyház közéleti szerepvállalásáról beszélünk, fontos kijelentenünk, hogy a katolikus papság maga nem politizál, de a híveknek kötelességük kiállni az egyház tanítása mellett. A hívek pedig nem húzódhatnak félre. Egy demokrata részt vesz a szabad választásokon, de csak olyan pártra szavazhat, amely nem ellentétes politikát képvisel az egyház tanításával és intézményével szemben.

Olyan politikai erő, amely vissza akarja szorítani az egyházat, amely támogatni kívánja az egyneműek házasságát s az egynemű párok örökbefogadását, az abortuszt a nők „testéhez való jogaként” definiálja, a genderszemlélet talaján áll, az hívő keresztény által nem támogatható! Ezért minden hívő jól gondolja át a döntését az egyház tanítása szerint. Külön is hangsúlyozzuk, hogy a felnőtt egynemű kapcsolatokat nem diszkrimináljuk, de két azonos nemű ember kapcsolata ne lehessen házasság, mert az megszentelt fogalom és intézmény. Gyermeket pedig azért ne fogadjanak örökbe, mert annak egészséges fejlődéséhez való joga erősebb, mint az egynemű párok gyermekre való igénye.

Bár minden parlamenti választás fontos, az idei mégis sorsdöntő. El tud-e számolni lelkiismeretével, aki távol marad vagy egyháza tanítása ellen dönt? S legalább ilyen fontos a gyermekvédelmi népszavazáson való részvétel is, hiszen gyermekeink jövője és a szülők jogai a tét! Éljen tehát mindenki a választójogával, s április 3-án döntsön lelkiismeretesen és bölcsen!

A szerző szociológus, teológus

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)