Napjainkban sokan úgy gondolják, hogy a politika erkölcstelen tevékenység, s aki erkölcsös akar maradni, az távol tartja magát a politikai tevékenységtől. Ennek egyik oka lehet, hogy a politikát helytelenül és leszűkítetten úgy értelmezik, hogy az csak a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló harc.
A rendszerváltozás előtt a keresztény hívőket üldözték, a vallást visszaszorították a családi tűzhely és a templom falai közé. Ezért a keresztények nem kis része tartózkodott a közélettől. Sokan gondolják, hogy az egyház kizárólag a lélek belső dolgaival foglalkozzon. Az egyház tanítása szerint azonban a politika „okos fáradozás a közjó érdekében” (Szent II. János Pál pápa: Laborem exercens). Így az egyház arra biztatja híveit, hogy vegyenek részt a társadalom politikai életében.
A politikának be kell mutatnia a társadalom által kitűzött célok értékét. Ilyenek a nemzeti kultúra gazdagodása, a nagycsaládosok gondjainak csökkentése vagy például a környezet védelme. A jó politika értékes eszméket állít a társadalom elé, és az emberek javát szolgáló intézmények támogatásával segíti, hogy ezek az értékes eszmék megvalósulhassanak. A politikai közösség és az egyház a maguk területén függetlenek egymástól, mindkét közösség lényegéből eredően autonómiát élvez, egyaránt az embereket szolgálják. Az egyház nem lehet apolitikus, nem lehet közönyös a társadalmi viszonyok iránt.
Az egyház küldetése nem egy „elvont” emberképhez szól, hanem a konkrét emberekhez, akiknek mindegyike meghatározott társadalmi és gazdasági viszonyok között él.
„Az evangelizálás szabadságot hirdet és olyan társadalmi szerkezeteket óhajt, amelyben elismerik az ember szabadságjogait” (Szent VI. Pál pápa: Evangelii nuntiandi 39).
Ferenc pápa a Fratelli tutti kezdetű enciklikájában fogalmaz úgy: „A politika nem rendelhető alá a gazdaságnak, az pedig nem vethető alá a technokrácia parancsainak és hatékonyságnak” (177). A társadalmi szeretet arra késztet bennünket, hogy „szeressük a közjót és hatékonyan keressük minden ember javát, nemcsak egyénileg, hanem az őket összekapcsoló társadalmi dimenzióban is” (182).