Az egyre súlyosabb európai energiakrízis jól példázza, hogy a villamosenergia-ellátás minden országban nemzetstratégiai kérdés. Az is köztudott, hogy az energiaellátás a hazai és külföldi érdekelt és ellenérdekelt felek sokszor késhegyig menő – nem feltétlenül a nyilvánosság előtt zajló – érdekütközéseinek és csatározásainak a színtere, amelybe alkalmasint államok, kormányok is bevonódnak. Ezt láthatjuk Ausztria példáján, amely az Európai Bíróságon megtámadta a Paks II projektet jóváhagyó európai bizottsági határozatot. A már­cius 10-i tárgyalás apropóján érdemes egy kicsit a dolgok mögé nézni.

Az első és legfontosabb alapelv, hogy az energiamix meghatározásának joga szuverén tagállami hatáskör, amit senki semmilyen körülmények között nem sérthet meg. Ezzel az alapelvvel Ausztria évek óta szembemegy, és minden eszközzel fellép a vele szomszédos országok atomerőművi beruházásai ellen. Ennek egyik példája, hogy néhány éve – a precedensértékű ítéletben bízva – megtámadta az angliai Hinkley Point C atomerőművi beruházás kapcsán a bizottság által jóváhagyott állami támogatást. Az osztrák keresetet elutasította a bíróság, és a fellebbezés sem hozott eltérő eredményt.

Érdemes sorba venni, hogy Ausztria milyen eszközökkel és milyen háttérrel rendelkező politikusok és szervezetek támogatásával próbálja az egyes beruházásokat megakadályozni. Azon nincs mit csodálkozni, hogy a többek között az energiaügyekért is felelős osztrák miniszter, Leonore Gewessler a zöldképviselők csoportját erősíti.

A miniszter korábban – 2014–2019 között – a Paks II projektet folyamatosan támadó Global 2000 nevű osztrák atomellenes civil szervezet ügyvezető igazgatója volt. Így fordulhatott elő, hogy a hivatalos minisztériumi oldalra egy olyan, Az atomlobbi meséi című pamflet kerülhetett fel, amely tényeket csak nyomokban tartalmaz. Az osztrákok folyamatosan megkérdőjelezik a szakemberek és nemzetközi szervezetek atomenergiával kapcsolatos hozzáértését, miközben a minisztérium azzal büszkélkedik az oldalán, hogy „Bécs joggal érdemli meg az energiaváros becenevet”, arra utalva, hogy például a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség székhelye is Bécs.

Mindezek után nem túl meglepő az sem, hogy az osztrák parlament környezetvédelmi bizottságának jelenlegi elnöke, Lukas Hammer korábban szintén egy atomellenes szervezetnek, a Greenpeace-nek volt a szóvivője. 2021 októberében ennek nyomán Ausztria Paks II-ellenessége újabb szintet lépett, hiszen a környezetvédelmi bizottság egyhangúlag olyan határozatot fogadott el, amelyben arra kérik a szövetségi osztrák kormányt, hogy minden rendelkezésre álló jogi és politikai eszközzel lépjenek fel a tervezett két új paksi blokk megépítése ellen. Michael H. Bernhard, az Új Ausztria és Liberális Fórum osztrák párt tagja pedig arról beszélt, hogy a párt az európai liberálisokkal együtt harcolni fog egy atommentes Európáért.

Ezek után nincs mit csodálkozni, hogy tavaly május óta – osztrák muníciót használva – a magyarországi baloldali politikusok és médiatámogatóik a paksi telephely földrengésveszélyével riogatják az állampolgárokat. Mondani sem kell, hogy a valós szakmai érveknek híján lévő tanulmányt az osztrák állam rendelte meg.

Az Országos Atomenergia-hivatal meglátása szerint az osztrák tanulmány nem teljes körű információkon alapszik. Ezzel szemben a hivatal a szakmai álláspontjának kialakítása, a telephely engedélyezése során jelentősen több adatot és elemzést vett figyelembe: „Az osztrák tanulmány vizsgálata, valamint az osztrák féllel történt szakmai megbeszélések alapján kijelenthető, hogy nem merült fel olyan új, releváns információ, amely a 2017-ben kiadott telephely­engedély felülvizsgálatát indokolná vagy érvényességét megkérdőjelezné.” Ráadásul a paksi földtani kutatási programot a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség SEED-missziója is megvizsgálta, a telephelyvizsgálati és -értékelési program megalapozottságát pedig a külső, független szakértők is rendben találták.

A nyílt jogi és politikai eszközökön túl azonban az osztrákok más módot is találtak a Paks II atomerőmű megépítése elleni „befolyásolási műveletük” kiszélesítésére. Nyilvános adatok alapján első alkalommal a 2018. évi pénzügyi és éves beszámolójuk alapján tártam fel, hogy az osztrák Szövetségi Fenntarthatósági és Idegenforgalmi Minisztérium azért támogatja az Energiaklub nevű magyar civil szervezetet, hogy a két új atomerőművi blokk ellen jogi eljárásokat indítson. Ezt követően az osztrák kormányzati támogatással összefüggésben Juhász Hajnalka, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője azonnali kérdést intézett a parlamentben Süli János tárca nélküli miniszterhez, aki elmondta: „A mi zöldszervezeteink nem kifejezetten zöldszervezetek, hanem atomerőmű-ellenes szervezetek.” Paks II ügyében folyamatosak az ilyen támadások, amelyekhez az osztrákok magyar partnereket is igénybe vesznek.

Az Energiaklub 2019-re vonatkozó pénzügyi beszámolója szintén ezt támasztja alá: „Figyelemmel követjük a Paks II beruházással kapcsolatos ügyeket. Partnereinkkel közösen azon dolgozunk, hogy a Paks II-vel szemben további jogi lépéseket tudjunk meglépni.” A 2020-as beszámoló szerint az osztrák minisztérium továbbra is támogatta a civil szervezet atomellenes tevékenységét. Magyarul: az Energiaklub Magyarországon bejegyzett, magát itthon függetlenként és szakmaiként beállítani próbáló civil szervezet, amely dedikáltan arra kapja a pénzt az osztrák kormánytól, hogy támadja Magyarország szuverén energiapolitikai döntését és a magyar energiamix meghatározó részét képező, az ellátásbiztonság szempontjából kulcsfontosságú atomenergia ellen hangolja a magyar közvéleményt. Merthogy folyamatosan ez történik – osztrák pénzen.

De ez még nem minden! A Greenpeace Magyarország atomellenes tevékenysége mögött szintén osztrákok állnak, hiszen a zöldszervezetet nem más, mint a bécsi székhelyű Green­peace Central and Eastern Europe támogatja. Csak mellékesen – a legutóbbi pénzügyi beszámoló szerint a Greenpeace Magyarország Egyesület tagságának nyolcvan százaléka bécsi lakhellyel rendelkezik. A szervezet elnöke, alelnöke, titkára és gazdasági vezetője szintén osztrák. A szervezet nyugodtan hívhatná magát Greenpeace Ausztria magyarországi fióktelepnek is… Nemrég, a Reaktor Alapítvány és Klímapolitikai Intézet által szervezett vitafórumon a Greenpeace Magyarország „szakértője”, Perger András azt mondta, nem gondolja, hogy bárki megkérdőjelezte volna bármelyik tagállam jogát az energiamix meghatározásában. A fentiek azonban egészen mást mutatnak. Ausztria nyíltan és bújtatva is ezt teszi, Perger Andrást és társait finanszírozva.

Az Európai Bíróság 2020-ban ismét helyretette a Paks II projekt és a szomszédos országokban tervezett atomerőművek ellen áskálódó Bécset, amikor kimondta: minden ország szuverén joga, hogy meghatározza a saját energiamixének összetételét. E precedensértékű döntés után hasonló határozat várható a Paks II projekttel összefüggésben is.

Akik ma a Paks II atomerőmű ellen lobbiznak, Magyarország szuverén döntését kérdőjelezik meg. Önök szerint mennyire megbízható egy olyan szövetséges szomszédos ország, amely Magyarország önrendelkezését burkoltan vagy látványosan semmibe veszi és álhíreket generálva beavatkozik szomszédja stratégiai ügyeibe az erre kapható civilek és politikusok segítségével?

A szerző atomenergetikai szakértő, az Atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője

Borítókép: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba