Ezt a lelket nem tudták megfagyasztani sem a török–tatár betörések, sem a madéfalvi veszedelem, sem a levert forradalmak, de még a vesztes háborúk borzalmai, az elszakítottság sem. Erre a lélekre csak egyszer borított hártyavékonyságú jégréteget a történelem. 2004. december 5-ét írtuk, amikor a több mint egymillió-hétszázezer igen szavazat – bár legyőzte a kérges lelkű, kádárian szürke alig egymillió-négyszázezret – nem volt elég a kettős állampolgársághoz. A történelem Ura azonban nagy mókamester, hiszen a 2010-ben megalakuló Orbán-kormány megadta a kettős állampolgárság lehetőségét, és ezzel a szavazati jogot elszakított testvéreinknek. A gondviselés nemcsak nagy mókamester, hanem olyan székely góbéságokra is képes, hogy az elszakított magyarság által biztosított egy, azaz egy darab mandátum pont elég volt 2014-ben és 2018-ban is a kétharmadhoz.

Az összetartozás nem pusztán hártyajégolvasztó lelki kérdés. Az összetartozás nemcsak, hogy nem kizárólag lelki kérdés, de hovatovább nem „csak” arról az egy mandátumról szól. Az összetartozás fontos eleme természetesen a lélekre osonó jéghártya megolvasztása, az összetartozás góbés humora az az egy mandátum, de ezen túl az összetartozás erősít is. És még mielőtt a kérges lelkű, kádárian szürke ismerősünk felhorkanna, miközben valamelyik valóságshow-t bámulja lyukacsos atlétatrikóban vagy igénytelen mackófelsőben: nem, nem arról van szó, hogy erősödés alatt az elszakított területeken működő, anyaországi oktatási, kulturális, egyházi és gazdasági, vállalkozói, gazdálkodói pályázati programjaira gondolok. Persze gondolok én arra is, hiszen minden magyar intézmény, templom, vállalkozó erősödése a mi közös erősödésünk.

Ellentétben a valóságshow-kat bámuló lyukacsos trikós vagy igénytelen mackós kérges lelkektől (akik nemcsak az elszakított területekre jutó forrásokat, de a közvetlen szomszéduk gyarapodását is irigylik), a mi köreinkben egymás sikerének szokás szurkolni. Az összetartozás erősítése ennél a támogatásnál is több. Az összetartozás úgy erősít minket, hogy tudatosítja bennünk: mi, magyarok nem maradtunk kisebbség a Kárpát-medencében. Egyetlen nemzet nem tud mintegy 13,5 milliós tömeget felmutatni a történelmi határaink között. Ez a tény és az összetartozásban rejlő erőforrások minden magyar embernek, közösségnek, vállalkozásnak együttműködések, kapcsolatok, lehetőségek sokaságát jelenti.

Azt mondják, a siker útját mindennap újjáépíti Isten, de néhány szegélykő állandó. Szerintem az egyik ilyen állandó szegélykő, ha barátok, sőt testvéri kapcsolatok veszik az embert körbe. A másik ilyen soha nem változó szegélykő, ha vannak szeretetköreink. Talán nem dicsekvés, ha elmondom, mintegy száz alkalommal jártam Erdélyben gyermekkorom óta, kezdetben szüleim által, később barátokkal, szerelmekkel, családdal. Több tucatszor juthattam el más, jelenlegi határokon túli magyar területekre is. Abban biztos vagyok, hogy a Jóisten nem véletlenül ajándékozott meg ezekkel az utakkal, találkozásokkal, hiszen mérhetetlenül többet adtak és adnak az ott megkapott baráti, testvéri, szeretetteli kapcsolatok, mint amennyi időbe, energiába, pénzbe kerültek.

Kaszáló parasztok, békésen ballagó szekerek, hegyeket őrző szénaboglyák, székelyek lelke: mi nem sajnáljuk a százkilencvenkilencből azt az egy mandátumot, amiről ti fogtok dönteni. Az az egy mandátum jelenti a magyar Országgyűlésben, hogy soha nem fagyhat meg a lélek. És hogy az összetartozásunk erősít. Mindannyiunkat.

A szerző Nagyvázsony polgármestere, a Kárpát-medencei Kinizsi Szövetség alapítója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)