Akinek csupán közepes történelmi érdeklődése és műveltsége van Közép-Európában, alighanem az is hallotta, olvasta már a híres lengyel mondást: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.” Azaz: lengyel, magyar két jó barát, a szablyáig és a pohárig. (Lírai változatban: …együtt harcol, s issza borát.) A közkeletű magyar fordításban két jó barát szerepel, holott a bratanki inkább testvéreket jelent, ami szorosabb, rokoni kapcsolatra utal a két nép között.

A Sólyom László és Lech Kaczynski államfők által 2006. március 24-én Győrben felavatott magyar–lengyel barátsági emlékmű szobra két egymásba fonódó tölgyfát ábrázol, amelyek a két nemzet szimbólumai. Nem véletlenül. Ugyanis gróf Worcell Szaniszló lengyel emigráns politikus a 19. században épp e képpel mutatta be a lengyel és a magyar lélek rokon természetét: „Lengyelország és Magyarország olyan, mint két százados tölgy, melyek egymás mellett nőttek fel, s gyöke­reik messze széjjelágazva a föld alatt láthatatlanul összefonódtak és összenőttek. Innen származik az, hogy az egyiknek léte és életrevalósága a feltétele a másik életének és egészségének.” Két évszázaddal korábban Wisniowiecki Jeremiás herceg, az akkori lengyel társadalom egyik vezető személyisége az I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez érkező lengyel követség vezetőjeként e szavakkal jellemezte a két nemzet kapcsolatát: „Nincs nép, nincs nemzet, mely a lengyelekkel szokásaira s természetére nézve annyira egyezne, mint a magyar; ugyanolyan fegyvereik vannak, egyforma a harcolási módjuk, életmódjuk is azonos, sőt néhány évvel ezelőtt ruházatuk is olyan volt, mint a magyaroké.”

A két nép már több mint ezer éve él egymás mellett, a „zordon” Kárpátoktól északra és délre. Első, keresztény királyaik, Vitéz Boleszláv és Szent István nemcsak kortársak és szövetségesek voltak, hanem rokoni kapcsolatban is álltak egymással, s a Piast-dinasztiát és az Árpád-házat századokon át rokoni kapcsolatok fűzték össze. E kapcsolatok később, az Anjouk és a Jagellók idején is folytatódtak, s a közös uralkodók kormányzása alatt nemcsak az érdekek kölcsönös felismeréséből származó politikai tudat alakult ki, hanem kibontakozott egy szinte egyszárnyalású néplélek, egy hasonló mentalitás is. Hiszen a lengyel–magyar kapcsolatok története sokkal több, mint dinasztiák históriája, államok szövetsége. A két nemzet testvérisége legjobban egymás szabadságküzdelmeinek hősies, önfeláldozó támogatásában és a legyőzöttek, a balsors által tépettek nagylelkű, önzetlen megsegítésében mutatkozott meg sokszor a 19. és 20. század folyamán.

Immár tizenöt éves hagyomány, hogy március 23-án megünneplik – évente felváltva Lengyel-, illetve Magyarországon – a lengyel–magyar barátság napját az államfők, valamint a testvérvárosok és a baráti társaságok képviselőinek jelenlété­ben. Bár az elmúlt hét végén több hazai ballib orgánum azt közölte, hogy az idén elmarad a lengyel–magyar barátságnap alkalmából Áder János lengyelországi látogatása, mert – állítólag az „oroszbarát” magyar álláspont miatt – Andrzej Duda „nem akart magyar kollégájával mutatkozni nyilvánosan egy ilyen protokolleseményen”, ezt az álhírt vasárnap a lengyel elnöki hivatal cáfolta. Hiába gagyogta ragyogva az egyik gyurcsányista portál, hogy „füstbe ment a lengyel–magyar barátság”, a lengyel közlemény szerint nem marad el, csak az ukrajnai háború miatt későbbi időpontra halasztották a barátságnap lengyelországi ünnepségét. Maga Andrzej Duda szorgalmazza, hogy azt (a biztonsági helyzet függvényében) az első adandó alkalommal tartsák meg, hiszen Áder János magyar köztársasági elnökkel és feleségével a lengyel államfői házaspár baráti viszonyt ápol.

Jó tudni, hogy egy ezeréves, kipróbált, vérrel megpecsételt, Szentlélekkel keresztelt barátság semmilyen konfliktus, nehézség, vélt vagy valós nézeteltérés miatt sem mehet füstbe. Főleg, ha az több mint barátság – testvéri kapcsolat. S az ismert mondás szerint az ember csak a barátait válogathatja meg, a rokonait nem.

Borítókép: magyar és lengyel nemzeti zászló a magyar–lengyel barátság napja alkalmából a Sándor-palotán 2021. március 22-én (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)